-Betti-mondta halkan-...lennél a barátnőm?-kérdezte kicsit félve.
-I-igen
És újra megcsókolt...amit hozzá tudok fűzni ehhez, hogy Castiel a barátom nem tudom mit mondjak (NAGYON ÖRÜLÖK NEKI!!!!) Meg amúgy is sokkal szimpatikusabb Natanielnél, meg az, hogy leáll valakivel verekedni, mert az a valaki leüvölti a fejem....az egyszerűen nem tudom mit mondjak..
-Figyelj Betti...-mondta Castiel.
-Igen?
-Indulnunk kéne ha nem akarunk elkésni az óráról
-Jah, oké-mondtam nevetve.
A suli épületébe kézen fogva mentünk be...és hát amint beléptünk egyből mindenki engem nézett és Castielt...(csak egy picit volt kínos, csak egy picit) bementünk a terembe és természetes, hogy a két egymás melletti padba ültünk...csak hát én arra számítottam, hogy Nataniel nem az osztálytársunk!! És hát számítottam arra, hogy balhé lesz..
-Hé, Betti!-szólt Castiel.
-Igen?
-Gyere ide.
Odamentem és megcsókolt....Nataniel szeme láttára!! És hát itt kezdődött a balhé..
-Mi a....?-mondta Nataniel.
-Mi van?- kérdezte Castiel.
-HOGY MI VAN????
-Na már megint üvöltözik-súgta a fülembe.
-BETTI!!!!!!
-Mi van már?
-Gyere ki a folyosóra most!!!
-Figyelj Nataniel-mondtam.-Én nem megyek veled sehova főleg nem a folyosóra, mert hát tudhatnád, hogy becsengettek, szóval itt elmondom: ige mi most járunk Castiellel és ehhez semmi ismétlem SEMMI közöd nincs szóval örülnék ha elmennél, mást boldogítani a hülyeségeiddel....
-De, Betti nem hagyhatom, hogy ilyen emberrel járj!!!
-De hagyhatod, mert konkrétan semmi közöd sincs hozzám, SEMMI!!
-Jó felfogtam akkor hadjalak békén ugye?
-Nem volt elég egyértelmű hülye gyerek?-kérdezte Castiel.
Erre Natniel kiviharzott a teremből és ma már nem is láttam többet....délután amikor már minden órának vége volt akkor Castiel haza kísért és be is jött a házba...szóval jöhetett a bematatás a keresztanyukámnak..
-Megjöttem!
-Á, szia...sztok! Betti megtudhatnám, hogy ki ez a fiú?
-Kereszt anyu ő itt Castiel a barátom, Castiel ő itt a keresztanyukám!
-Jó napot-mondta Castiel.
-Szia
-Betti nekem mennem kell haza-mondta Castiel.
-Oké, ki kisérlek a kapuig
Amikor kiértünk a kapuhoz akkor kaptam egy puszit a homlokomra.
-Majd holnap jövök érted-mondta.
-Oké-mondtam vigyorogva.
-Betti, még valami...
-Igen?
-Szeretlek...-és megcsókolt....
-Castiel..én is mondok valamit..
-Igen?
-Én is szeretlek-és én is megcsókoltam...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Köszi, hogy elolvastátok ezt a részt, tudom kicsit rövid lett, de ígérem a kövi rész hosszabb lesz! :3 Ui.: Bocsi, hogy néha rosszak a címek, de címadásba nem vagyok jó :3
