A nevem Kelly. Nem sokára betöltöm 16. életévemet.
Az eddigi életem nem alakult túl fényesen. Bár elvileg nincs miért panaszkodnom hisz van anyám és apám sőt még egy testvérem is, ráadásul nem is vernek. De valahogy mégis állandóan sikerült a sorsn...
Csodás álmomat megzavarta az ébresztő hangja. Hurrá hétfő van és megint suliba kell menni. 10 perc után kimásztam az ágyból és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Elvégeztem a reggeli teendőimet, tettem fel egy kis szempillaspirált majd odaálltam a szekrényemhez és hosszasan kutattam hogy mit vegyek fel. Végül egy fekete szoknyát választottam fekete harisnyával és egy bordó kötött pulóverrel.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lementem a konyhába elvettem az asztalról a kajámat és elindultam a suli felé. 10 perc múlva oda is értem. Bementem a terembe és leültem Selly mellé. Matekkal kezdünk ami halál unalmas így az egészet végigbeszélgettük. Mikor végre megszólalt a csengő mindenki kirohant a teremből. Mikor kimentem megláttam a suli leghelyesebb és egyben legbunkóbb srácát Adamet. Nem tudom mit esznek rajta annyira a lányok. Oké hogy helyes de ő egy vérbeli köcsög. Mikor elmentem mellette rám kacsintott és kijelentette:
-Héé cicus! Ma este az enyém leszel!-vigyorgott rám perverzen.
-Ezt benézted baromarc! Kopj le!-mondtam flegmán majd tovább mentem.
Mikor vége volt a sulinak megbeszéltem Sellyvel és Amandával hogy elmegyünk a parkba. Nagyjából minden nap elmentünk oda mert ez egy gyönyörű és nagy park volt. Beszélgettünk és zenét hallgattunk, majd mindenki ment a dolgára. Kicsit sötét volt mikor elindultam hisz már ősz volt. Bedugtam a fülest és lassan battyogtam hazafele. Egyszer csak valaki megfogta a kezem és elkezdett ráncigálni. Befogta a számat így még kiabálni sem tudtam. Nagyon féltem. Nem tudtam ki az és mit akar. Próbáltam szabadulni de nem ment. Ekkor valaki a segítségemre sietett és bevert neki egy nagyot. Elkezdtem futni de rájöttem hogy meg kéne köszönni annak az idegennek aki megmentett. Mikor már a kapucnis támadó a földön feküdt odamentem az idegenhez:
-Kö-kö-köszönöm, hogy segítettél.-mondtam ijedten, ránéztem majd nem hittem a szememnek.
-Szívesen cicus! Neked bármikor. Most viszont gyere fel hozzám.- kacsintott majd megfogta a kezemet.
Kiszabadítottam magamat majd hazáig futottam. Azonnal a szobámba mentem levetkőztem lefürödtem és be is feküdtem az ágyba. Gyorsan el is nyomott az álom.
Másnap reggel megint az ébresztőmre keltem mint mindig. Elvégeztem szokásos teendőimet, felöltöztem majd lementem reggelizni.
Mikor beértem a suliba Selly azonnal letámadott.
-Kelly, Kelly, gyere ideee!- kiáltotta hangosan.
-Mondjad Sell.-néztem rá kérdően hisz nem tudtam mit akarhat.
-Úristen, miért nem mondtad hogy Adammel töltöd az éjszakát? Úristen ez olyan klassz!-ugrándozott mint valami éves.
Hogy mi van??? Sokkot kaptam. Honnan gondolja hogy Adammal töltöttem az éjszakát?? Na jó ezt nem hiszem el.
-Mi van??? De hisz nem is voltam Adammel!- jelentettem ki dühösen.
