Bloodlust /HUN AoT Fanfic/

A megbízás

     Levi Ackerman szinte teljesen láthatatlanul suhant végig a keskeny mellékutcán. Természetesen nincs itt szó semmiféle láthatatlanná tévő köpönyegről, mely gondoskodna az  észrevehetetlenségről; a varázslat nem létezik ebben a kegyetlen, bűntől fertőzött, rothadó világban. A férfi csupán megtanulta már azokat a hasznos trükköket a megbízásai során, amelyekkel egyszerűen elterelhette az emberek figyelmét magáról. Nem bízott meg senkiben, minden járókelőben ellenséget látott, ezért volt képes árnyként járni szülővárosa utcáin. Talán pont ez a tulajdonsága  vonzotta magához ügyfeleit, és egyedül a profizmusa óvta meg őt attól, hogy a rendőrök ne akadjanak rá a nyomára.
    Levi megtorpant egy pillanatra, hogy szemügyre vehesse a környezetét. Az egymás mellett sorakozó házak legtöbbjének ablakai sötétek voltak, néhányukon még a redőny is le volt engedve. Elszórtan néhány járókelő lézengett a környéken, mindegyik a saját dolgával volt elfoglalva. Egy hosszú, fárasztó nap után siettek hazafelé, vagy éppen ellenkezőleg, voltak olyanok is közöttük, akiknek még csak most kezdődött el a napjuk, vidáman nevetve vetették bele magukat az éjszakai élet, a szórakozás világába. Kezdett sötétedni, a kora esti félhomályban nem lehetett tisztán kivenni az erre járók arcvonásait, az időzítés tökéletes volt. Viszonylag csendes volt ez a hely, Levi legnagyobb örömére. Egy árva lélek sem sejhette, mire is készül a fekete hajú férfi.
    A csípős, fagyos későőszi levegő zsibbasztó hidegét még a vékony anyagból készült kesztyűjén keresztül is érezte, ezért apró kezeit inkább  a pulóverének zsebe mélyére süllyesztette. A mai estére rétegesen öltözködött fel, bár jóval több rétegnyi ruhát aggatott magára, mint azt az efféle időjárási helyzetek alkalmával teszik az emberek. Nem az volt a célja ezzel, hogy ne fázzon meg, persze, ez a tényező is nagy szerepet játszott az öltözködésében. Valódi oka az volt a sok rétegnyi ruhának, hogy nehezebben legyen felismerhető a testalkatáról. Pont olyan mennyiségű ruhaneműt viselt magán, ami miatt sokkal testesebbnek néz ki, mint amilyen valójában, mégis könnyedén tud mozogni bennük.
    Csupán annyi időre szakìtotta el a kezét a zsebe melegétől, míg felsője csuklyáját a fejére húzta, aztán tovább indult. Túlságosan feltűnő lenne, ha túl sokáig bámészkodna, egy helyben állva.
     Meggyorsította a lépteit, mert tudta, már nem sok választja el őt az áldozata házától. Nagyjából száz méter megtétele után érkezett meg a címre, amelyet megbízója adott meg neki, a nyolcvankettes lakóház teljes nagyságában magasodott előtte. Az ajtón virító aranyszínű házszámból állapította meg, hogy tényleg a helyes címre érkezett. Kétszintes, családi háznak látszott, méretes kert vette körül. A ház fala ragyogó, fehér színre volt festve, a talajtól számítva fél méternyi területen mozaikkövek díszítették a falakat, ami az egyre növekvő szürkületben úgy hatott, mintha sötét ékkövek ültek volna a vakító fehérségben. Az utcára néző két emeleti ablakon fény szűrődött ki, halványan megvilágította az épületet szegélyező kovácsoltvas kerítést.
    Könnyedén át tudott volna ugrani a kerítés másik oldalára, ha arról lett volna szó, de ezt inkább nem kísérelte meg. A leérkezéskor cipője nyomott hagyott volna a szépen gondozott pázsiton. Ha a rendőrség nyomszakértőkkel is átvizsgáltatná a birtokot, ráakadnának a lábnyomra, s így meggyőződnének arról hogy mégsem baleset történt. Fő az elővigyázatosság, hiszen őt éppen azért bérelték fel, hogy balesetnek látszódjon az eset.
    Levi a kovácsoltvas kapuhoz lépett, és próbaképpen lenyomta a kilincset. A riasztóberendezés éles, visító jelzésére számított, de a kapu minden akadály nélkül kinyílt. A férfi megkönnyebbülten fújta ki a levegőt a tüdejéből. Ezek szerint Mr.Ravens nem felejtette el kikapcsolni a riasztót, hogy így megkönnyítse meg a bérgyilkosa dolgát.
     Belépett a kertbe, s becsukta maga után a kaput. A fűszőnyeg közepén kiépített járdán keresztül egészen a bejárati ajtóig elment. Ügyelt rá, hogy léptei nesztelenek legyenek, ha Mrs.Ravens meghallaná a közeledését, abból nagyon nagy baj adódna.
    A réteges öltözködésnek volt még egy előnye: könnyedén tudott tárgyakat elrejteni az öltözékében, anélkül, hogy azt mások észrevennék. Elővette a ruhájába rejtett felszereléseit, egy egyszerű kulcsot és a kétélű tőrét. A fém eszköz segítségével rutinosan kinyitotta a zárat, s próbált minnél kevesebb zajt csapni ezzel a művelettel. Levi olyan magabiztossággal engedte be magát a Ravens család otthonába, mintha ő is ebben az épületben lakott volna.
     Levinek egyszer már sikerült alaposan áttanulmányoznia a ház alaprajzát, amit Mr.Ravenstől kapott, ezért pontosan tudta, melyik szoba hol helyezkedik el. Ha az emlékezete nem csal, akkor az a két helyiség a házaspár háló- és fürdőszobája, amikben kintről észlelte a fényességet. Mrs.Ravens ezen két szoba valamelyikében tartózkodhat. Hiszen mi értelme volna égni hagyni a villanyokat, ha nincs bent senki?
     A sötét folyosón keresztül vágva megpillantotta az emeletre vezető lépcsősort. A sötétség ellenére is kivehető volt, hogy a lépcső fából készült, a fokokat bal oldalról egy korlát, míg a jobbról maga a ház fala határolta.
    A bérgyilkos a sötétségbe olvadva, a fal mentén haladva kapaszkodott fel a lépcsőkön. Mikor már az út több mint felét megtette, hirtelen az egyik fok hangosan megnyikordult. Levi a falhoz simult, s magában káromkodott egy sort. A fenti szobák valamelyikének ajtaja kinyílt,  lépések tompa nesze hallatszott.
  - Hahó? Van ott valaki? - szólalt meg egy bizonytalan női hang. Az alacsony férfinak minden izma megfeszült, készen állt a támadásra, ha úgy adódna a helyzet. De most még nem tehetett semmit, csak állt a falhoz lapulva, várt, és figyelt. Újabb lépéseket lehetett hallani, és most már tisztán kirajzolódott előtte Mrs. Ravens alakja, aki a legfelső lépcsőfoktól nem messze megállt. Válla és karjai mezítelenek voltak, a teste többi részét egy törölköző fedte; sötét hajkoronája vizesen tapadt a hátához.
  - Szívem! Te vagy az? - ez alkalommal a nő hangja hangosabban, biztosabban csengett, mint az előbb. Hangja halvány visszhangot vert a hatalmas lakásban, ám a tátongó, átláthatatlan sötétség nem felelt a kérdésére, s Levi is mozdulatlan maradt.
    Még hogy szívem! gondolta a férfi keserűen. A helyzet iróniája miatt majdnem hangosan felnevetett. Ha te azt tudnád, hogy pont a te szeretett kicsi Szíved bérelt fel, hogy végezzek veled, mert nem tudja megbocsátani a félrelépésedet....
    Néhány másodperc múltán Mrs.Ravens felsóhajtott, majd a sötétségnek hátat fordìtva visszasietett a fürdőszobába. Még hallani lehetett, amint az orra alatt motyog valami olyasmit, hogy "kezdek megőrülni", majd az ajtó csapódó hangja vetett véget a feszült helyzetnek.
    Levi ellazult egy kissé, innentől kezdve már minden ismét az ő irányìtása alá kerülhet. Fürgén felkapaszkodott a lépcsősor tetejére, ezúttal sikerült bármiféle zajt, nyikordulást, vagy reccsenést mellőzve megoldania a dolgot. Elindult a fürdőszoba felé, hogy végre elvégezhesse a melóját.