Bloodlust /HUN AoT Fanfic/

A találkozó

    Levi halálos nyugodtsággal üldögélt a kis fogadó egyik eldugott sarkában, a teáját szürcsölgette. Ebből a szögből az egész helyiségre rálátása akadt, de másoknak kétszer is körül kellene nézniük, hogy észre vegyék ezt a félre eső zugot. A szék, amelyen ült, eléggé kényelmetlennek bizonyult, ezért kénytelen volt gyakran fészkelődni, hogy kényelmesebb ülőpozíciót találjon. Visszaemlékezett arra, hogy a férfi, akivel tegnap találkozott, étteremnek nevezte ezt a helyet, ami nem csak azért volt bizarr, mert ezt a lepukkant porfészket nem lehetne ilyen elegáns névvel illetni, a megnevezés már magában helytelen volt. Az éttermekben ételt is felszolgálnak, itt csak italokat lehet kapni. Az asztalok öregek, rozogák, az ülések kényelmetlenek. Bár akik idejárnak, nem a kényelem szempontjából választják ezt a helyet. Az itt megtalálható vendégek nagy része vagy azért látogat ide, mert úgy le akarja inni magát, hogy még a saját nevére se emlékezzen, vagy valamilyen üzlet elintézése miatt van itt. Az itt lefolytatott üzletek pedig mind illegálisak. Nap mint nap megfordulnak itt alvilági személyek, drogdílerek, bérgyilkosok, kuncsaftjaikra várakozó örömlányok, mégis ez az egyetlen hely, ahová még nem szivárogtak be a rendőrség beépített emberei, az efféle ügyleteket háborítatlanul le lehet itt bonyolítani. Ő is ezért várakozott, be akart fejezni egy ügyet, s talán egy újabb megbízással távozni.
    Étterem? Ugyan már! Nem volt több ez a hely egy rosszhírű kis kocsmánál.
    A karórájára pillantott, hét óra tizennyolc perc, harminkét másodperc volt a pontos idő. A találkozót hét órára beszélte meg, Mr. Ravens már több mint egy negyed órája késett. Levinek kezdett elfogyni a türelme. Kortyolt egyet a teájából, majd nekidőlt a szék kemény háttámlájának. Megpróbált továbbra is a száján keresztül lélegezni, a levegőben terjengő állott hányás- és a szeszes italok tömény alkoholszagának elegyétől felfordult a gyomra. Fejben már eltervezte, hogy amikor megkezdődik a mai műszakja pultosként, szét fogja rúgni a most szolgálatban lévő munkatársa seggét, amiért nem tudott rendesen feltakarítani, s eltüntetni ezt a fertelmes bűzt.
    Három perccel később az ajtó nyitódását hangos nyikordulás jelezte, egy pillanat erejéig beáramlott a terembe a tiszta, hűvös reggeli levegő. Levi felkapta a fejét, tekintetével végigkísérte, amint az ismerős alak átvág a termen, majd önkéntesen helyet foglal az asztalánál. Amíg a férfi ideért, lehetősége adódott rá, hogy alaposan megfigyelje az alakját. Egyszerű, kék farmert és fehér inget viselt, az a furcsa, magabiztossággal teli, az üzletemberekre jellemző kisugárzás vette őt körül. Göndör haja kócosan lapult a feje tetejére, bőre sápadtabbnak látszódott, mint amikor legutoljára találkozott vele, szeme alatt a kialvatlanság karikái sötétlettek. De mégis, ami a legszembetűnőbb volt a megjelenésén, az az arcán ülő természetellenesen széles, ragyogó mosoly volt. Mr. Ravens nem úgy nézett ki, mint aki annyira le lenne sújtva a gyásztól, miután szeretett feleségét tegnap este holtan találta a saját otthonában.
    Levi hanyagul biccentett a férfi felé, köszönésképpen. Mr. Ravens kedélyesen köszönt, és fellelkesülve kezdte elmesélni a beszámolóját.
  - Jóóó reggelt, Levi! El sem fogod hinni, milyen mozgalmas éjszakám volt! A zsaruk egész éjszaka a házban ténferegtek, mégsem találtak semmit. Balesetnek hiszik a történteket. Balesetnek! - szívből jövő, megkönnyebbült kacagás szakadt ki a férfiból. Csak egy tébolyult ember képes ilyen felszabadultan nevetni azon, hogy megölette a feleségét. Levi nem emlékezett rá, hogy valaha is megengedte volna ennek az embernek, hogy ilyen közvetlen, barátságos hangnemben szóljon hozzá, de úgy gondolta, jobban teszi, ha ezt  most nem teszi szóvá a fickó előtt. Arra viszont tisztán emlékezett, hogy három nappal ezelőtt, mikor a feladatát beszélték meg, szóba került Mrs. Ravens félrelépése, az ok, amiért férje úgy döntött, nem találja méltónak az életre a feleségét. Tisztán látta maga előtt, ahogy a düh, a gyűlölet és a féltékenység veszélyes keveréke eltorzítja arcvonásait, szavaiból érezni lehet, hogy ha ezzel nem sodorná önmagát bajba, saját kezűleg fojtaná meg asszonyát. Az olyan ellenség tud a legsunyibbá válni, akit az érzelmei irányítanak, nem a józan esze. Mr. Ravens is ebbe a csoportba tartozott. Így Levi odafigyelt arra, hogy mit mond a férfi társaságában, hiszen nem akart egy ilyen személyiséget az ellenségeinek soraiban tudni. Tartsd magadhoz közel a barátaidat, de az ellenségeidet még közelebb.
    - Mégis mit gondolt, hogy egy kezdővel köt üzletet? - tudakolta az alacsony férfi színtelen hangon. Italát a szájához emelte, majd egy húzásra megitta a maradék néhány kortyot. A vele szemben ülő ügyfele tagadólag megrázta a fejét.
  - Nem, dehogyis! - vágott vissza szinte azonnal. Kezét tenyérrel kifelé tartva felemelte, mintha még annak a gondolatát is taszítaná, hogy valaki alábecsülje a bérgyilkos szakértelmét. - Ilyesmiről szó sincsen. De mondd csak, hogy voltál képes ennyire könnyedén túljárni a hatóság eszén? Nem is sejtenek semmit. Nincsenek dulakodásra vagy fojtogatásra utaló nyomok. Mi a titkod? - férfi szemében őszinte kíváncsiság csillant.
   Levi visszagondolt a tegnap esti eseményekre. Nem találhattak nyomokat, mert nem hagyott hátra maga után semmit. Hihetetlen, mit képes elérni néhány fenyegető szó, és a toroknak szegezett éles fegyver.
A nő egyszerűen megfulladt, mert rá tudta őt venni, hogy lenyelje a nyelvét. A férfi még percekig ecsetelte, milyen nagyszerű és pontos munkát végzett a bérgyilkos,  de nála már kezdett betelni a pohár a sok értelmetlen fecsegés miatt. Meg amúgy is, nem hagyhatja, hogy az ügyeinek részletei kitudódjanak, hiszen itt még a falnak is füle van.
   - A titkokat azért hívják titoknak, mert arról csak egy ember tud. Ha már két ember tudja az igazságot, azt már bizalomnak nevezik. És én nem vagyok képes ilyen magafajta öntelt seggfejekben bízni. - jelentette ki Levi. Talán túlságosan durva volt a válasza, de mindenképpen meg akarta értetni a fèrfivel, hogy egy végrehajtott feladat után senkinek sem  válik ő a cimborájává. Mr. Ravens lehajtotta a fejét és vállat vont. Bár nem tette szóvá, de látszott rajta, hogy megsértették a szavak. Mikor ismét felnézett, arcáról tovatűnt a derűs kifejezés.
   - Igaz, a hogyan az elhanyagolható információ, a lényeg az, hogy megtörtént. Az a ribanc meg igazán megérdemelte a halált. - szólalt meg, hangjából sütött a nyers agresszió. A férfi kezdte kimutatni a foga fehérjét.
   Levi szerette volna minél előbb befejezni ezt a társalgást, ezért az asztalra helyezte mindazon tárgyakat, amiket az üzletembertől kapott: házkulcs, az épület alaprajza, mobiltelefon, amin hívni lehetett őt. A tárgyakért cserébe egy vaskos borítékot kapott, ellenőrizte a benne rejlő összeget.
  - Öröm volt magával üzletet kötni, Mr. Ravens. - szólt, s ezzel lezártnak tekintette a beszélgetést. Megbízója vette a lapot, sietősen elköszönt tőle, majd távozott a kocsmából.
   A karórájáról leolvasta az időt, még tíz perce volt a következő megbeszélt találkozóig. Elővette a névjegyet, amit tegnap szerzett a titokzatos idegentől. Előredőlt, az asztalra könyökölt és a kicsiny lappal kezdett el játszadozni, az ujjai  között forgatta. A tegnapi este óta már számtalanszor megtekintette a kártyán szereplő adatokat, pontosan tudta, hogy mindössze egy név, s egy e-mail-cím lelhető fel rajta. Rod Reiss. Nincs olyan lakosa ennek a városnak, aki nem ismerné ezt a nevet. A közkedvelt politikus, aki most még a helység polgármesteri címéért is harcba szállt, és nagy eséllyel el is fogja nyerni ezt a titulust. Az interjúkban, amelyeket kampánya során adott, arról nyilatkozott, hogy ha ő kerül hatalomra, mindenképpen sok fáradságot fog ölni a szervezett bűnözés visszaszorításába. Az emberek imádják őt, mert ő mindig tudja mit kell mondani ahhoz, hogy meggyőzze őket. De mit tudna tenni a bűnözés ellen, ha ő maga is a maffia tagja?
    Öt perccel nyolc előtt nyílt az ajtó, Rod Reis sétált be a kocsmába. Elegáns öltönye élesen elütött a rozoga berendezéstől, a vendégek szegényes öltözetétől. Alakja sok tekintetet vonzott magára. Talán túlságosan sokat is, de úgy tűnt, ezt ő nem veszi észre, vagy már hozzá volt szokva, hogy bárhová megy, mindig ő kerül a figyelem középpontjába. Most mégis tanácstalanul tekintett körbe.
   - Itt vagyok. - szólt a férfi élesen. Hangját hallva a kíváncsi bámészkodóknak hirtelen jobb dolguk is akadt, engedelmesen lesütötték a szemüket. Megtanulták már rég, az Ackermanok ügyeibe jobb nem beleavatkozni.
    Rod fanyar mosollyal az arcán szelte át a közöttük lévő távolságot. Látszott rajta a nemtetszés, amiért a fekete hajú férfit már hamarabb itt találta.
Ebből az ötperccel korábbi érkezésből sok mindent meg tudott állapítani. Azok az ügyfelei jártasak ebben az idegesítő szokásban, akik arrogáns módon jobbnak tartják magukat mindenkinél, akik képesek lennének a pontos érkezésekor a szemére vetni, hogy késett. Az ilyen ügyfelek miatt tudta már, mindig legalább fél órával előbb kell a megbeszélésre érkeznie, hogy ne érhesse őt meglepetés. Az ilyen emberekkel sokszor meggyűlt már a baja, ugyanis ők azt hiszik, képesek mindent az irányításuk alatt tudni, és maguknál is akarják tartani az irányítást. Ez az egyik olyan dolog, amit nem engedhet meg a megbízóinak. Nem táncolhat úgy, ahogy ők fütyülnek, mert egy-két siker után az emberek hajlamosak elbízni magukat, és ha csak egy tényező is félrecsúszik, az egész, bizonytalan alapokra épített kártyavár összeomlik. Ő alaposan átgondolja, eltervezi a dolgokat, hiszen ha nem figyelne mindenre, az a lebukás veszélyével fenyegetné őt. Még sohasem hibázott, ezért neki kell irányítania a játszmát.
    A férfi nem fárasztotta magát köszönéssel, bemutatkozással, meg egyéb formaságokkal, nemes egyszerűséggel letelepedett az asztalhoz. Fölényes céltudatossággal meredt a bérgyilkos szemébe, aki állta éles tekintetét. Ha most félrenézett volna, azzal alázatot mutatott volna vele szemben, de ezt a baklövést nem követhette el. Érezte, hogy ezen ügy miatt még sok baja fog adódni. S mintha csak baljós előérzete bizonyosodott volna be, a politikus szinte azonnal belekezdett a tárgyalásba. Hangja kimért, tárgyilagos volt, teljesen úgy hangzott, mintha már előre begyakorolta volna ezt a beszédet.
   - Ne húzzuk egymás idejét, Mr. Ackerman. Szerintem mindkettőnknek van annál jobb dolga, mintsem itt jópofizni egymásnak - kezdett bele egy sóhaj kíséretében. - Térjünk a tárgyra! A munka, melyet most ajánlani fogok önnek, egyáltalán nem lesz egyszerű. Tájékoztatásképp mondom ezt, hogy kölcsönösen megérthessük egymás szándékait. Egy bizonyos illető nagyon az utamban áll. Tőle kellene megszabadulnia.
   Levi már nyitotta volna a száját, hogy közbeszólhasson, de ügyfele egy intéssel beléfojtotta a szót.
   - Még nem végeztem - csóválta meg a fejét a férfi. - Gondolom, azt előre is kitalálta, hogy ha ez a személy eltávozik az élők sorából a polgármesterválasztás előtt, akkor önt busásan meg fogom jutalmazni. - mosolyodott el mesterkélten.
- A részletek? - kérdezett rá a feketehajú férfi. Karjait a mellkasa előtt összefonta.
- Nos, úgy vélem, a részletek nem fognak önnek tetszeni. - halkan felnevetett. - A célpont neve Erwin Smith, a helyi rendőrkapitányság egyik dolgozója. Fiatal kora ellenére a rangsorban már elég magasra küzdötte fel nagát. Nagy igazsságérzettel rendelkezik, amely segítségével sok esetet megoldott már nyomozóként. Nekem ezen tulajdonságával van a legnagyobb problémám. Olyan ügyekkel is foglalkozott már, amikhez nekem is közöm volt. Már eleve gyanakszik rám, de ha ez így fog tovább folytatódni, a szálak végül elvezetik őt hozzám. Ez az amit mindenképpen el akarok kerülni. Ha  nem vállalja a megbízást, akkor keresek majd mást aki elvégzi ezt a feladatot. De mivel úgy hallottam, hogy ön a legjobb a szakmájában, örülnék neki ha elvállalná. Ha mégsem akarná, annak a barátai szívhatják meg a levét. Hogy is hívják őket? Isabell Magnolia és Farlan Church? Viszont, ha úgy dönt, hogy mégis együttműködik velem,  kezeskedni fogok róla, hogy Farlan barátja egy életre megkapja a kezeléshez szükséges pénzt. Korrekt ajánlatnak hangzik, ugye?
    A férfiben szinte azonnal fellobbant a düh szikrája. Hogy merészeli ez az ember, hogy barátai életével fenyegesse meg őt? Mégis, a hangsúlyból, ahogy kimondta ezen utálatos szavakat, tudta már, teljesen komolyan gondolja a dolgot. Villámló tekintettel meredt a politikusra.
    - Honnan tud róluk? És hogy merészeli őket a szájára venni? - mordult fel Levi.  Nem volt ínyére a helyzet, amely kialakulóban volt.
   - Megvannak a forrásaim. Megtanultam már, az emberek sokkal könnyebben válnak irányíthatóvá, ha nem önmaguk, hanem szeretteik életét teszik kockára. - felelte higgadtan. - Egy valamit mindenképpen meg kell értenie. Ebben a játszmában nekem kell irányítanom. Ha nem követi a szabályaimat, azzal  csak Ön jár rosszul. - hangja továbbra is nyugodt maradt. Az ezt követő fél órában az általa eltervezett eljárást ismertette. Bármennyire tökéletesnek is hangzott a terv, mégis előfordulhat benne hiba. Az egész túl kockázatosnak tűnt. Mindent feltenni egy lapra, amit bármikor elbukhatsz, ezt nem engedhette meg magának egyik fél sem. Rod lediktálta a telefonszámát, melyet üzletfele kedvtelenül rögzítette a névjegykártyán.
   - Nos? Mi a véleménye erről? - kérdezte végül komoran. A feketehajú férfit csak még jobban feldühítették a részletek. Ez az ügy...ellenkezett az elveivel. A tervben nem volt jelen az ésszerűség.
    - Tudod mit gondolok? Baszódj meg a terveiddel együtt! - csattant fel Levi dühödten. Nem zavartatta magát felesleges formaságokkal, vagy udvariassággal, egyszerűen a férfi képébe köpte amit gondolt.
    Felpattant a helyéről, majd köszönés nélkül elviharzott a kocsmából. Hazaindult, útközben talán sikerül kellőképpen lenyugodnia. Most még elhomályosították a gondolkodását az indulatai, így nem látta át teljes egészében a helyzetet. A férfi viselkedésével alaposan meglepte őt, így nem számított csodának, hogy kizökkent szokásos nyugodtságából.
Hiába próbálta elterelni a figyelmét a megbízásról, gondolatai még így is a férfi szavai körül forogtak.

Rod Reis elégedetten figyelte az alacsony bérgyilkos távolodó alakját. Minden a terve szerint alakult. Az elégedettsége egy számító mosoly képében jelent meg az ábrázatán, elővette mobilját, hogy tájokoztassa társát örömének okáról.
   - Minden a terv szerint alakult. Nem gondoltam volna, hogy így lesz, de tényleg feldühítettem őt, hevesen reagált, s épp az imént távozott. - szólt bele a kagylóba azonnal, amint a társa fogadta a hívását. A szövetségese, akivel az Erwin Smith kiiktatására szőtt tervet kieszelték, hangosan felnevetett.
   - Én megmondtam, hogy így fog reagálni. Lehet, hogy ő nem tud róla, de én jobban ismerem azt a kölyköt, mint ő saját magát. Hidd el, néhány napon belül jelentkezni fog, és el fogja fogadni a megbízást. - szólt a vonal végéről egy érces hang.
   - Nagyon remélem. - sóhajtott fel a férfi szórakozottan. - Amint lesznek fejlemények, tájékoztatlak róla. - tette még hozzá, majd véget vetett a hívásnak. Felállt az asztaltól és lazán a bárpulthoz sétált. Úgy döntött, meghívja magát egy italra, hogy így ünnepelje meg a ma aratott sikerét.

Írói megjegyzés: egy hónapba telt megírni ezt a fejezetet. hűha. Nem gondoltam volna, hogy a suli mellett ilyen kevés időm marad az írásra. Bocsánat, hogy ennyit kellett várnotok a következő részre.