Deathpreß[i]ó - Avagy kevésbé vidám verseim

Vakság átka

Csak
Néz,

Miért
Nem lát?
Hol a
Szemed?

Használd hát,
Lássál már!
Megőrjít
Tudat, hogy
Nem próbálsz,
Azthiszed

Tudsz te mindent
Rólam, ugyan,
Saját apám
Már vak, csak hi-
Sea, hogy erre
Van a tenger,
Nem, erre nem,
Vizet se talál.

Ez itt a poklom,
Nézd meg jól, de ne
Lásd, ahogy vérem
Felfestem falra,
De nem vagyok az,
Ördög se, csak egyéb
Más, sokkal szörnyűbb,
Másokkal őrült
De már sóhajtod
Pénzért a szádon

Levegőt, mely felér
Orkánnal, de nem ér
El engem, elzársz
Magadtól, átkom van
Neked mátkád hall
Nekem márkám nincs
Se kincs, belülse,
Megnéztem magamat,
Felboncoltam,nem fáj.
Nem érzek aranyat
Magamban, betegnek
Nézel jogosan már.

Pedig csak társaságra
Vágyódom szűntelen, mert
Nem igazán van, aki
Lerágná helyettem az
Én félkezemről a húst,
Csak az ínt, és csak az ínt
Nekem, hogy menjek vele
Aki levadászna bent
Házában, és vázába
Tenné fejem hegyét, be,
Bedarálna kolbásznak
Majd kutyájának dobna,
Ilyen ez a világ ma.

Mi gyötörget, mi ölöget
Engemet, úgy bántasz mint az
Ebemet bántotta járvány
Mely miatt elgázolták járdán,
Mégse imádkozol fánál
Mert hat éve rádölt a ház.
Azóta csak egy házam van
Azalatt kincsek nincsenek,
Kirabolták már, ó, rég,
Messzeföldre már elvitték
Oda, ahol hajdan lelkem
Eltemették, s elföldelték,
Nő a nefelejcs, s szól a nő;
"Ne felejts már el engemet."
Ez is most jutott eszembe.

Kérlek
Ne bánts,
Csak láss...
Kérlek
Ne láss,
Csak bánts...
Kérlek
Nevelj
Fénynek
De ne
Féljen
Lelkem.