Új osztály.

Évnyitó.

-Anya! Nem! Félek! Nem megyek sehova!
-Kicsim ne hülyéskedj.
-Utálni fognak!
-Dehogy.  Honnan veszel ilyen hülyeségeket?
-Tudom, érzem.  Te mondtad, hogy bizzak a női megérzésekben.
-Az érzéseim azt súgják, hogy el fogsz késni. -mondta anya, majd megpuszilta a homlokom és szó szerint ki tett a házból.
Najó,  kezdjük az elején.  Emma White vagyok és igen, 15éves, ami azt jelenti,  hogy kilencedikes.  Ma van az évnyitó.  Mindenki utálja ezt a napot. De én jobban, mint eddig.  Nem ismerek senkit az osztályból. A többiek már összeszoktak,  meg volt osztálytalálkozo, de én nem mentem. Tehát ők sem ismernek engem. Ennek "köszönhetően" kitaláltam egy tervet.  Nincs sok barátom, vagyis csak egy.  Mindig próbáltam barátkozni, de unalmas vagyok. De most nem fogok próbálkozni, ha nem kérdeznek nem beszélek, ha látnak nem nevetek és nem mutatok érzelmeket. Tehát olyan lesz,  mintha nem is lennék. Mondjuk nem lesz nehéz, soha senki nem vesz észre.  Átlagos lány vagyok.  Hosszú barna haj,  barna szem,  átlagos magasság, átlagos testsúly. 
•••
Beléptem a suli kapuján és tele volt emberrel.  Szülők, nagyszülők, diákok és a tanárok.  Gondoltam elindulok valamerre,  de nem tudtam. 
Najó Emma,  csak most ne legyél rosszúl,  ha itt elhányod magad, azzal az erővel el is áshatod magad utánna.
Apámtól örököltem néhány betegséget. Nem bírom a tömeget,  szédülni kezdek és hányingerem lesz.
Gondoltam megállok és megvárom a szentlelket, aki segít rajtam..
Néha poénos vagyok.
-Héé,  Emma! -egy hang a hátam mögül, talán Isten az?
Megfordultam és egy lány integet nekem.  Mindenki rá, aztán rám nézett.
-Gyere ide! Itt az osztály!
Ennyit arról,  hogy láthatatlan leszek.
•••
Az igazgató elmondott egy beszédet majd egy ember azt mondta kövessük,  késöbb kiderült, hogy ő az osztályfőnök.
Felmentünk az osztályba, mindenki leült az ujdonsült padtársával valamelyik padba. Én egyből lecsaptam az ablak melletti padsor utolsó padjába.  Nekem nem jutott padtárs, aminek kifejezetten örültem.
Az osztályfőnök beszélni kezdett.  "Üdv,  ez lesz az osztályunk. Ezen a héten lehet eldönteni, hogy ki hol ül aztán ne nagyon vándoroljunk.. blablabla".
Körülnéztem, mindenkin fehér póló vagy ing,  fekete nadrág vagy szoknya,  tökéletesen belőtt frizurák, amivel biztos egy órát ügyködtek. Majd végignéztem magamon.  Fekete csőfarmer, fekete póló,  a hajam csak úgy lógott, én kb. 5 másodperc alatt megfésültem aztán annyi. Gondoltam lehajtom a fejem a padra.
*koppkopp*
-Igen, tessék! -szolt az osztályfőnök.
-Bocsánat a késésért. -hallottam egy hangot.
Felkapom a fejem. Egy fiú áll az ajtóban, festett szőke haj, bordó pulcsi (nincs melege?), fekete csőfarmer. Wow. Meg kell hagyni elég helyes gyerek. Biztos eltévedt. 17éves lehet. 
-Csak egy órát késett fiatalember. A nevét elárulja?
-Persze, Ethan vagyok.
-Rendben Ethan, foglalj helyet valahol.
Ethan végignéz az osztályon, megakad rajtam a szeme majd villant egy gyönyörű mosolyt.
Kétlem, hogy azon mosolygott, hogy milyen szép, aranyos vagy szexi lány vagyok.  Szerintem azon, hogy tátott szájjal bámulom,  pislogás nélkül, plusz levegőt elfelejtettem venni. Furcsán nézhettem ki.
Elindul felém majd egy nagy lendülettel lehuppan a mellettem lévő székre.
-Szia. -köszön még mindig mosolyogva.
-Szia. -rázom meg a fejem, magamhoz térve.
Ma nagyon szerencsés vagyok. Mennyi az esélyem arra,  hogy mellettem fog ülni ezen a héten, így eldöntve azt, hogy egész évbe padtársam lesz ez az Isten?  Mondjuk elég kevés, de reménykedek.
•••
Az osztályfőnök lediktálta az órarendet, majd megkért,  hogy mutatkozzunk be.
-Mondjuk kezdjük hátul. -néz rám.
Felállok és körbenézek, mindenki engem bámul. Ég a bőröm azoktól a pillantásoktól.
-Emma vagyok. -facsarom ki magamból, kissé rekedt hangon.
-Még valami?
-Emma White.
A sok pillantás nevetésé vált, az egész osztály rajtam nevetett, kivéve a mellettem ülő fiút.  Ő csak mosolygott még mindig. Egyszercsak felállt.
-Ethan Washington vagyok és sokszor elkések, de mindig jó okom van rá. -mondta intve nekem, hogy üljek le.
Most ő komolyan megmentett?  MEGMENTETT emberek.  Uramisten.  Ebből házzasság lesz, 3gyerek meg minden, ami jó.!!
Leült és rámnézett.
-Vicces vagy. -mondja a szemeimbe nézve.
-Nem vicces akartam lenni. -válaszolom elveszve a csillogó zöld szemeiben.
-Pedig az voltál.
-Észrevettem.
Megalyándékozott mégegy mosollyal majd elővette a telefonját.  Küldött egy üzenetet. Majd rám nézett.
-Mért bámulsz?
-Óó.. Őő.  Bocsánat.. Csak. Köszi.
-Megköszönöd, hogy bámulhatsz?
Felnevetek, mindenki rámnéz -újra- így egyből elkomolyodok.  "Ha lát valaki nem nevetek"-nem igazán megy a tervem.
-Nem, hanem hogy megmentettél.
Furcsán rámnéz, nagyon nem érti.
Most ő ennyire érthetetlen, vagy én vagyok a nyomorék?
-Jaaa.  Hogy felálltam és bemutatkoztam. Ugyan semmiség. 
•••
Ez volt az utolsó, amit mondott.
Az osztályfőnök szólt, hogy mehetünk haza. Kiléptem az osztályból és vettem is elő a telefonom, hogy felhívjam a barátnőm, hogy végeztem, amikor valaki megszólított.
-Emma, várj!
Ez Ethan. Jézusom.  Mit akar?
Meg akartam fordulni, de akkora már mellettem volt. 
-Merre mész? -kérdezte, majd mindketten lementünk a lépcsőn.
-Találkozok a barátnőmmel.
-Figyelj, ha már padtársak vagyunk nem gondolod, hogy meg kéne ismerjük egymást?
Ez most komolyan beszélgetni akar velem?  Nincsenek barátai, hogy egy ekkora szerencsétlenséggel, akar maradni?
-Lehet.
-Ó bocsi, telefon.
Felvette a telefont és beleszolt.  "Szia szivem.  Igen, végeztem.  Nem érdekel,  most nem megyek,  maradok a padtársammal.  Igen lány.  Ne hisztizz már ezen.  Jól van majd hívlak." -a végén már elég ideges hangsúllyal beszélt. 
-A barátnőd?
-Igen.
•••
Leültünk egy padra a suli közelébe.
-Cigizel? -vesz elő egy cigicsomagot.
-Igen. -nyom a kezembe egy szálat és meggyújtja- Köszi.
-Szivesen.
-Figyelj, ha a barátnődnek nem tetszik az, hogy együtt ülünk,  nem muszály.
-Nem érdekel a barátnőm.
-Ezt hogy érted?
-Ma szakítok vele, megcsalt és már elegem van belőle.
-Jézus. Sajnálom.
Elkezd nevetni. Nem értem mi van így magamra erőltetek egy mosolyt.
-Ne sajnáld,nem szeretem, sőt.
-Óó. Értem.
•••
Beszélgettünk még egy órát majd találkoztam a barátnőmmel.
Nagyon jó fej, vicces meg kedves. Első ránézésre egy egoista fasz,aki csak magával törődik és mindenkit leszar. De nem. Engem észrevett. Ez boldogsággal tölt el. Örülök,hogy ő a padtársam.