Reggel a telefonomból ordító Ramones számra ébredtem. Ránéztem a BlackBerry-m képernyőjére, és elképedve tudatosult bennem, hogy még csak hajnali 10 óra van. Nagy nehezen sikerült bekapcsolnom a szundi-módot, de mikor már harmadszor is aktiváltam volna, inkább elhatároztam, hogy felkelek. Az elhatározás jó volt, csak végrehajtani volt pocsék. 10 perc kínszenvedés után végre kimásztam az ágyamból és átvettem a pizsimet egy fekete farmerre és egy bő fehér pólóra. De most komolyan, minek lépcső ebbe a házba? És miért van ennyi? Kell egy lift. Végre lebotorkáltam a nappaliba a nagyszüleimhez, és adtam egy puszit a nagyimnak. Leültem reggelizni a konyhába, majd pár perc múlva leült mellém a nagyim. Egy ideig csak mosolyogva nézett, majd belekezdett.
– Hidd el, jó lesz kicsim. Lesznek új barátaid is. Talán még barátnőd is lesz. Ki tudja? - mondta bíztató mosollyal az arcán.
Az igazság az, hogy semmi kedvem elmenni ebbe a rohadt gólyatáborba, de a nagyi nagyon szeretné, hogy végre elhelyezkedjek valahol, én meg nem akarok az eddigieknél is nagyobb terhet okozni neki, úgyhogy valahogy majd kibírom. Amúgy ez is csak egy lesz a sok sulim közül. Itt is az lesz, hogy egy év múlva anyuék visszarángatnak Amerikába, emiatt meg az osztályomból senkivel se lesz rendes barátságom, és már jöhet is a következő suli. Mindig így van. A gondolataimból a nagyi kezei húztak vissza.
– Hahó? Cortez! Figyelsz? - lóbálta meg előttem a karját.
– Ja, igen, persze, figyelek. És ja, majd meglátjuk, hogy milyen lesz. - erőltettem magamra egy műmosolyt. A nagyi megsimította az arcomat, és kiment a konyhábol.
A napom többi része azzal telt, hogy néztem A szökés-t, videójátékoztam és bepakoltam a holnapi táborra. Ja, amúgy ezt a naplóírás dolgot is a nagyi erőltette, mondván jó lesz majd pár év múlva visszaolvasni a gimis emlékeimet. Hát, a kérdés már csak az, hogy maradok-e annyi ideig, hogy a naplóban legyen is valami...
Sziasztok! :) Ez az első írásom, úgyhogy kérlek írjatok róla véleményt, és ha tetszett, szavazzatok! A helyesírási hibákért bocsi. Nagyon köszönöm, ha elolvastad! Érdemes folytatni? Puszi: Hanna💕

YOU ARE READING
SzJG-Cortez szemszöge
Teen FictionSziasztok! A célom, hogy átírjam a Szent Johanna Gimit Cortez szemszögébe.:) Remélem tetszeni fog, jó olvasást!