- De szerintem elmondtad. - és kimentem a nappaliból. Abban a pillanatban haragudtam rá amit eddig soha nem tettem. Mindig csak a jót láttam benne, és sose haragudtam rá. Nem tudom mi volt akkor bennem, de haragudtam rá. 5 hónapja van az, hogy beleszerettem és a barátnőim tanácsára nagyon nehezen lemondtam róla mert eddig csupa botrány volt az életem, vagyis 5 hónapja. Ès nagyon nehezen de az utóbbi időben leszartam magasról. Vagyis megpróbáltam. Persze most is áradozok ha kitesz egy képet a facebookra vagy az instagrammra de na. Ez ezzel jár. Nehezen ment, hogy leszarjam most meg megjelenik, és ismét felforgat mindent. Elegem van belőle!
-Lègyszíves hallgass meg- futott utánam.
- Oke mit kell még elmondj? Hogy éltem haltam érted? Mit mondtak mèg el? Hogy van két kép kinyomtatva amin te vagy és mindig a párnám alatt tartom? Oh és azt is elmondták, hogy a gépemen egy egész mappa van a képeiddel? És egy doszár a veled kapcsolatos dolgokkal?? Hm? Ezt is elmondták? -kiabáltam vele szemben nagyon idegesen. Hirtelen nem tudtam kire haragudjak rá vagy a barátnőimre. Nagyon ideges voltam és úgy láttam ezen meglepődött.
- Most meg mivan?
- Ööö...semmi. De ezt nekem abszolut nem mondták el. De várjunk, tényleg??? -döbbent le teljesen.
-Héj! -kiáltottam rá most már kissé nyugodtabban.
- Oke, oke nyugi van.
- Te engem ne nyugtass! Én tökre nyugodt vagyok.
- Ahaa! -mondta gúnyosan.
- De most komolyan, mit akarsz megbeszélni? - tértem a lényegre.
- Amiket te megtettél értem.
- Mi van azokkal? -kérdeztem értetlen arccal.
- Azokat soha senki, ismétlem senki nem tette volna meg értem.
- Hát azt gondoltam.
- És a lényeg az hogy én magasról leszartalak téged, és abszolut nem érdekeltél és az sms-ezés után sokat gondoltam és rájöttem, hogy nekem nem olyan lány kell aki megakar változni értem. Nekem amúgy is a belső a fontos.
- Tudom, tudom már mondtad. Neked nem jövök be. Nem reménykedhetek. Csak tudod nehéz. És...és.
- Ss! Hallgass ne beszélj annyit. -csitított amin meglepődtem. - Nem így képzeltem el a beszélgetésünket. - folytatta.
- Tehetek én arról?- kérdeztem a karomat szèttárva.
- Természetesen nem, de ne vágj közbe amikor beszélek.
- Oke mondjad amit akarsz.
- Na szóval, én...vagyis azt akarom mondani, hogy nekem a belső a fontos. És értem soha senki nem csinálta azt meg amit te. És gondolkoztam.
- Figyelj bocsi hogy közbeszólok de ezt már mondtad.
- Nem igaz!
- De de mondtad. -erősködtem.
- Mit?
- Hogy gondolkoztál.
- Oke úgy látszik nem jössz rá.
- Mire kellene rájöjjek? - és tényleg nem tudtam. Abszolut nem akartam, hogy kosarat kapjak. Ha egyszer hallottam minek mégegyszer?
-Ajj miért vagy ilyen béna. - mondta a szemembe nézve, majd megfogta a karom. Abban a pillanatban zavarba jöttem és lehajtottam a fejem.
- Túl sokat beszéltem. Bocsi. Nem akartam csak így jött össze. -hebegett összevissza amire elnevettem magam.
- Bocsi csak ez vicces.
- Mégis mi ebben a vicces?
- Az, hogy így hebegsz.
- Oke persze, röhögj csak ki. - lökött meg kedvesen még mindig a karomat fogva.
- Nyugi van, nem leszek paraszt.
- Oh köszönöm, na gyere menjünk vissza. - húzott a karomnál fogva. Nagy zavarban voltam és éreztem, hogy lángol a fejem.
Ha tetszik elhozom a legelső részét. Komiba véleményeket! Voteoljatok!
