Épp a mező dolgoztunk apummal és a tesómmal, amikor a másik tesóm Linda futott felénk! Megállt, kifújta a levegőt és csak ennyit mondott nekem:
-Most....hamar, gyere haza!
Riadtan néztem rá! Mi történhetett otthon?
-Mi lett? Linda mondj már valamit!
-Csak gyere, siess!
-Hát oke, de azért mondhatnál valamit!
Mikor hazaértünk anyum már a nappali előtt várt. Arcáról semmit nem tudtam leolvasni. Csak felém nézett és ennyit mondott:
- Bent van.
- Ki? Kiről van szó? Mondjatok már valamit!- néztem idegesen Lindára.
- Mi most megyünk.- köszönt el anyum.
Mit sem sejtve a nappali felé vettem az irányt. Háttal állt, de így is felismertem. Hirtelen megfordult, majd mosolyogva felém indult. A döbbenettől reagálni sem tudtam.
- Szia- köszönt bársonyos hangjával.
- Sz... Szia. -dadogtam.
- Beszélnünk kell!
- Hát oke. Gyere üljünk le.
Nagyon megvoltam lepődve. Miért jöhetett?
Te jó ég. Ilyet még álmodni se mertem volna. Álmaim szerelme eljött hozzám és beszélni akar velem. Nem hittem el.
Csendben ültünk. Én nem mertem a szemébe nézni, csak a földet bámultam.
Ő akar velem beszélni! Akkor miért nem kezdi?
Miután eltelt vagy 5 perc, nem tudtam tovább ülni így megszólaltam:
- Mit is kell megbeszéljünk?
- Jha, tényleg. Bocsi csak elkalandoztam. - tért magához.
- Hát hogy te szeretsz engem vagy mi!- vakarta meg kínosan a fejét. Nem volt biztos a dolgában.
- Ezt kell megbeszélnünk? Na ne!- gondoltam most megszivatom.
- Hát nekem mindenki azt mondta, hogy neked én talán bejövök és őrültségeket csinálsz értem.
- Ki mondta? Mert szerintem összetéveszt valakivel, az aki mondta.
Azt az arcot amit akkor vágott sose fogom elfelejteni. Az a bizonyos "nemár hogy hazudtak!" arc volt.
Felnevettem!
- Hallod ezt le kellett volna fényképezzem! Annyira vicces!
- Légyszíves elmondanád, hogy akkor mivan? Nem lehet rajtad kiigazodni! Akkor igaz, hogy szeretsz engem? Hát ezt nem hiszem el! Tudtam, hogy nem hazudnak!- és magabiztosan mosolygott!
Itt felkaptam a fejem! Mi van? Mi az, hogy hazudnak? Többes szám! Kik mondták el? Biztosan Nati volt. Tudtam, hogy nem kellett volna elmondanom neki! Vagyis jobban belegondolva nem kellett volna kérdezzek, semmit! Hülye ask.fm! Itt elgondolkoztam, hogy vajon ki mondhatta el, és hogy lehettem ilyen hülye!
- Ki mondta el? Vagyis kik? Kiket kérdeztél meg rólam Csongi! Halljam!- emeltem fel fenyegetően az újjam!
- Ha elmondom nem leszel ideges?
- Attól függ kik mondták el!
- Hát mondta Nati!
Tudtam! Hogy rohadjon meg! Hogy lehet valaki ennyire rosszakaró, utálatos, nyápic, menő személyiség?
- De amúgy azt a kérdést nekem is feltetted az ask.fm-en! Aztán Natival beszéltünk, hogy kapott ask.fm-en egy ilyen kérdést, és én is mondtam! Szóval ez nagyon átlátszó volt! - oltott le.
- Jól van azóta használom az eszem is! De akkor nem voltam eszemnél! Olyan különös érzést váltottál ki belőlem, hogy az eszemet egy részét elhagytam április 2-án este és az összes eszemet április 3- án! Szóval akárhogy nézzük, te vagy a hibás!
- Azért na! -nézett rám csúnya szemekkel!
-Jól van na! És még kik?- tértem vissza az eredeti témára.
- Komolyan hallani akarod?
- Nem Csongi csak azért kérdeztem, hogy ne legyek csendben! Persze, hogy tudni akarom. Tudni akarom, hogy kit kell kinyirjak!
- Akkor nem mondom el!
- Csongi! Jobban jársz ha elmondod!- tettem fel a mutatóújjam fenyegetően mint az anyukák amikor megszídják a kisgyermekeket!
- Oke - és vett egy mély levegőt. De mi előtt kimondta volna, leálítottam és elmentem egy feszültség levezető labdáért, hogy ne a kezem törjem el, ha beleütöm a falba. Mikor visszaértem a családi fotót nézte, amin a fejem nem a legelfogadhatóbb, mivel nem retusálták ki rendesen a pattanásaimat. De muszály volt ezt kitenni, mert a szüleim, és a drága tesókáim ezt találták a legtökéletesebbnek, és hiába magyarázkodtam, hogy az arcomon a pattanások látszódnak, ők úgyis ezt tették ki, mivel szerintük az arcom hibátlan. Persze, hogy hibátlan minden szülőnek hibátlan a saját gyereke, és a tesóim csak azzal foglalkoztak, hogy ők tökéletesek legyenek! Köszi mindenki, most per pill a nagy szerelmem csodálja azt a képet. Amint észrevette, hogy visszaértem, és már állhatok ott egy ideje rám nézett és csak ennyit mondott:
- A barátnőid.
- Hogy mit mondtál???- akadtam ki.
- Rami, Bius és Sari.
- Hát ezt nem hiszem el. Pedig 7 pecsétes titok volt! Mostmár senkim nincs akiben megbízhatnék!- és éreztem, hogy bármelyik percben kitörhetnek a könnyeim, de nem akartam Csongi előtt sírni.
- Ne haragudj rájuk. Rám haragudj. Én könyörögtem már majdnem fél éve, hogy mondják el, és a végére elegük lett belőlem, mert mindenhol ott voltam. Hol az egyiket, hol a másikat faggattam. Kérlek bocsáss meg nekik.
Én vagyok a hibás. Inkább rám haragudj.- mondta majd lesütötte a szemét és fojtatta:
- Mielőtt elmondtak volna dolgokat megkértek, hogy beszéljem meg veled, mert biztosak voltak abban, hogy megharagszol, és csak úgy mondták el ha megígértem, hogy felvállalom a felelőséget, hogy tényleg én kértem őket, és hogy én legyek a hibás ha megharagszol. Megtettem. Mert éreztem, hogy ez nagyon eltörpül azok mellett ami a te sztoridban megtörtént. És hát ezt nagyon jól megéreztem. Nagyon sajnálom. - mivel többet nem szólt, gondoltam vége a prédikációnak. És pár perces gondolkodás után hirtelen ötlettől vezérelve, megöleltem és fülébe sutogtam:
- Nem haragszom.
Nagyon kínosan éreztem magam, mivel nem ölelt vissza. De amikor elhúzódtam tőle megfogta arcomat szemembe nézett és csak annyit mondott:
- Köszönöm- majd lenézett ajkamra, és abban a pillanatban elvette kezét az arcomról, tett egy lépést hátrafelé, mert hallotta, amint becsapódik az ajtó.
Meghoztam az első részt. Egy kicsit későre, csak tudjátok nagyon nincs időm mikor írjak. Ha tetszett akkor voteoljátok, és komizzatok!
😊😉
