Gotham Sötét Oldala

Joker

Minden folyosó lezárult az Arkhami Elmegyógyintézetben. Csak egy volt ami nem, az pedig a 001296-os cella és a kihallgató terem között volt.
Az őrök hangosan kiabáltak:
-Mindenki, hátrébb a rácsoktól! Megjött az új lakótársatok.
Egy hatalmas nevetéstől vízhangzott a folyosó. Ez voltam én. Se név, se iratok csak egy álnév: Joker. Beültettek egy kis, sötét szobába, majd egy hang szólt hozzám: -Mi a neve?
-A nevem?Hmmm....tudja, ha tudnám elmondanám. De én magam sem tudom.
-A vágások, hogyan szerezte őket?
-Tudja gyerekkoromban sokan mondták, hogy túl komoly vagyok, ezért úgy döntöttem, hogy egy kis mosolyt viszek az életembe.
-Miért tette amiket tett?
-Mire gondol? Tudja olyan sok dolgot tettem, nem tudom melyikre gondol.
-Harvey Dent, a sok gyilkosság és a maffia kiirtása.
-Oh, hogy azok -mondtam felkiáltva- hát azok mind egy nagy terv része. -Tudja a világ, az is egy nagy terv része.
-Miféle nagy terv? - érdeklődött a kihallgató.
-Biztosúr, azt majd idővel megtudja -feleltem mély és komoly hangon-persze csak ha megéli. - majd hatalmas nevetésbe kezdtem.
Az őr egy ajtón keresztül mondta az embereinek: -Vigyétek ki.
Majd két férfi benyitott és a kényszerzubbonyomnál fogva kivittek és egy cellába dobtak.
-Hát ennél még a maffia is jobb fogadtatásban részesített. -mondtam orrom alatt morogva.
Itt volt az ideje szétnézni az új cellámban. Volt ott ágy, meg gumi falak, meg egy tükör, kézmosó, még persze az én kis ajtóm, amit kér őr figyelt. Egész takarosnak gondoltam:
-Így elleszek egy pár hétig. -mert annál többet nem terveztem ott tölteni.
Reggel az egész intézet az öröktől zajongot:-Felkelni rohadékok, kaja idő.
Majd az egyik őr a cellámhoz lépett és a kis lyukon keresztül közölte:
-Te is jössz bohóc. Leszedjük a zubbonyt és jössz az ebédlőbe.
Majd hallottam, hogy a kulcsot a zárba helyezik. Amikor az ajtó kinyílt két őr lépett be és a karomnál fogva kivittek a szobából. Egy harmadik őr mögém lépett és elkezdte leszedni a felsőt.
Nem telt bele 5 perc és már az ebédlőben voltunk. Majd az őrök belöktek az ajtón és közölték:
-Aztán jól viselkedj.
Nem tudtam mit tegyek. Beálltam a sorba majd amikor megkaptam a kajám leültem egy asztalhoz ahol senki más nem volt. Sajnos az egyedüllét nem tartott valami ostoba alak oda ült mellém és beszélni kezdett hozzám:
-Te miért ülsz itt?
Felé fordultam. A csávó meglátta a kopott festéket és a vágásokat.
-Te...Te.... basszus, nem gondoltam volna, hogy melléd ülök.
-Miért hitted, hogy itt bárkivel is cseveghetsz. Mindenki olyan csendes, senki nem barátkozik senkivel.
Majd a fickó komolyra váltotta a szót:
-Azt hiszem nem vagy tisztában a hírekkel barátom. Batman meghalt.
Folytattam az evést, majd mondtam:
-Azt hiszem nem véletlen, hogy mellém hozott a sors. Itt az ideje, hogy kijussak innen.