Felettünk

1. Fejezet

    Leo ismét nyúzottan ér haza. A szülei kérdezik mi a baja , de nem válaszol , mint aki süket.
-Nem értem őt annyira megváltozott ...
-Ne foglalkozz fele biztos csak az időjárás. 
Mondja Ned nevetve.
- Nem , nem . Ez most már teljesen más valami nagyon komoly.
Tiltakozik Mel. 

    De igaz is ... kezdjük mindennek a legelején.
Leo 1998. Január 13.-án született Manhattanben és...
Na jó ... ne ennyire elöl , mondjuk kezdjük egy héttel ezelőtt.

    Leo mindig is amolyan visszahúzódó típus volt , látszólag.
Valójában letört , szomorú , és depressziós fiú.
Aki keresi a helyét , de sosem találhatja meg.Mindig a heccek , viccek , tréfák középpontjában áll, emellett éltanulói természete sem segít a helyzetén.
De ez az utolsó hét a gimiből , ezután érettségi és soha semmi baj nem lesz , csupán ezek a sebek örökre megmaradnak.
Ez a hét úgy telik mint minden másik . Múlnak a percek , órák, napok. Végül az érettségi kerül sorra amely nyilván simán megy. Leo 30 perc alatt végez az első sorozattal majd szinte ugyanennyi idő alatt mindennel . 
- Pff , könnyű az egész.
Majd kimegy a teremből.
Kint a focicsapat várja , akikkel már kitalálhattátok , nincs jóban.
- Mi van stréber végeztél is ?
- Kopjál le Jeff nekem legalább lesz jövőm!
- Na mi van kinyílt a csipád?
Kérdezi Jeff miközben  három barátja már le is fogja Leo-t és ő közben közelebb lép.
- Látom még mindig nem bírod elintézni egyedül a dolgaid .
Szítja a hangulatot Leo.
- A legnagyobb részét egyedül végzem !
Vágott vissza Jeff , mialatt ököllel bordán ütötte Leo-t
Jeff célpontja térdre rogyott , alig kapott levegőt. Közben elengedték és röhögve tovább álltak a zaklatói.Miután feltápászkodott a mosdóba futott és fájdalmas köhögések közepette vért köpött a mosdókagylóba.Majd arcot mosott és nézte magát a tükörben. Szökés barna középhosszú haját, kékes-szürke szemeit, baba arcát melyen semmi nem látható , se anyajegy se szeplő még pattanás sem.
Miután össze szedte magát haza indult , végig ment a városon , látta az embereket , ahogyan szenvednek . Hallotta a sikolyokat , a segítségkéréseket. 
- Szar hely a világ... 
Sóhajtott magában.

Leo ismét nyúzottan ér haza. A szülei kérdezik mi a baja , de nem válaszol , mint aki süket.

-Nem értem őt annyira megváltozott ...
-Ne foglalkozz vele , biztos csak az időjárás.
Mondja Ned nevetve.
- Nem , nem . Ez most már teljesen más , valami nagyon komoly.
Tiltakozik Mel.   
- Ahhh az isten szerelmére hagyjatok már békén... úgyis indultatok valahova nemde? 
- Igen kicsim de ...
- Nincs  "de" Anya takarodjatok akkor.
- Fiam ... ne csináld ezt ...
-Mennyetek !!!
Üvöltötte Leo.
- Mennyünk édesem !
Mondta Ned erőteljesen.
- Aztán be ne rúgj fiam. 
Tette még hozzá ...
Leonak esze ágában sem volt berúgni , tajt-részegre akarta inni magát , hogy ne csak a mára ne emlékezzen ... de a másnaptól se kelljen tartania.
Dühöngött , ivott , szitkozódott . Becsmérelt minden élőt és holtat.
majd egyszer csak amint az ablakban cigizett egy fehér galamb szállt  mellé.
- Te meg mit akarsz itt mi?
Kérdezte illuminált állapotban a jószágot.
- Hess innen te dög.
Folytatta.
- Mennyél már innen!!

   A galamb tovább állt és Leo tovább ivott.
Már alig volt magánál mikor egy sokkal nagyobb galamb szállt az ablakba .
De ez más volt : Éj fekete volt  , a hosszú hegyes csőrén lévő vízcseppeken meg meg csillant a holdfény. Karmai közt véres levelet tartott.
Leo megrémült , fogalma sem volt róla mit kezdjen a teremtménnyel , képzelgésnek tudta be, majd leült a kanapéra TV-t nézni talán utoljára.

- A következő lépésben ízlés szerint sóval , borssal és egy kis reszelt ...
- Unalmas 
- Jövőhét elején várhatóan hidegfront érkezik Észak , Észak-Kelet felöl...
-Szar

- Hihetetlen baleset történt a Capriette színháztól Északra, a 41. és a 56. utca kereszteződésében.
- Hmm mi a fene.
- Egy egyedi fényezésű 2018-as Chevrolat Camaro látszólag falnak ütközött az út közepén. A motortér majdnem a szélvédőig megolvadt, a sofőr és az anyósülésen utazó személy azonnal szörnyethalt. A baleset körülményeit még vizsgálja a rendőrség.

Leo sokkot kapott . A szülei autóját mutatta a TV ... legalább is ami maradt belőle.
Apukájával hónapokig csinálták az egyedi fényezést melyet a riporter említett , bárhol felismerte volna , de most valami más volt. 
Az agya eldurrant iszonyatosan üvölteni kezdett a tárgyak körülötte remegni,  a levegő forrósodni kezdett.
Az autó oldalán lévő nonfiguratív minták szavakká forrtak össze. 
- "Eltherosan disero"
Üvöltötte Leo ahogy a torkán kifért .
A szoba szinte izzott, az ablakok és a lámpák széttörtek. Sötétségbe borult a ház.
A tárgyak a falnak csapódtak , képek , könyvek , ékszerek , órák ... minden.
És egyszer csak bődületes robbanás rázta meg az épületet és Leot , de látszólag semmi nem történt az eddigieken kívül.
Leo kirohant az utcára és azt látta hogy megállt az élet.
az eső cseppek egy helyben lebegtek,  az emberek arcán rémület uralkodott ám mozdulni sem bírtak. Az üvegszilánkok  még földet sem értek.
Mintha ... megállt volna az idő.