- Még itt van - mondta Jack.
- Úgy tűnik üres - tette hozzá Annie.
Jack és hétéves húga felbámult a hatalmas tölgyfára. A fa tetején egy fakunyhó gubbasztott.
A kora délelőtti napsugár átvilágított a fák ágai között. Lassan közeledett az ebédidő.
- Pszt! - mondta Jack. - Mi volt ez a zaj?
- Milyen zaj?
- Úgy hangzott, mintha valaki köhögött volna - suttogta Jack és körülnézett.
- Én nem hallottam semmit - válaszolta Annie. - Gyere, másszunk fel!
A kislány megragadta a kötélhágcsót, és nekiindult.
Bátyja óvatosan átlépett egy sűrű bokron. Eltolt maga elől egy gallyat.
- Gyere! - szól le Annie. - A házikó ugyanolyannak látszik, mint tegnap.
De Jack egyre csak fülelt. Talán az bujkál itt, aki azt a sok könyvet a házikóba tette...
- Ja-ack!
A fiú felnézett a fára.
Vajon a titokzatos egyén most is figyeli őt? Az, akinek a neve M-mel kézdődik.
Talán vissza akarja kapni az aranymedált. Azt, amelyet Jack a dinoszaurusz-kaland során talált. De az is lehet, hogy a bőr könyvjelző hiányzik neki, amia kastélyról szóló könyvben volt. Egy M betű volt mindkét holmin. Vajon ki lehet a titokzatos M?
- Holnap mindent visszahozok! - mondta hangosan Jack.
Enyhe fuvallat söpört végig a fák között, a levelek megzizzentek.
- Gyere! - hívta Annie.
Jack visszament a hatalmas tölgyfához. Belekapaszkodott a kötélhágycsóba, és felmászott. Felérve átcsusszant a padlón lévő nyíláson. Letette hátizsákját, és megigazította a szemüvegét.
- Hmm. Melyik könyv legyen ma? - kérdezte Annie, és a házikóban szanaszét heverő könyveket nézegette. Felvette a kastélyosat.
- Jé, már nem is vizes! - kiáltotta.
- Hadd nézzem csak! - Jack elvette tőle a könyvet. Meglepően jó állapotban volt ahhoz képest, hogy tegnap még a várárok vizétől csöpögött. A könyv ugyanis előző nap visszarepítette a testvérpárt a lovagkorba. Jack magában újra köszönetet mondott a titokzatos lovagnak, aki ott megmentette őket.
- Nézd! - örült meg Annie, és Jack felé lengette a dinoszauruszokról szóló könyvet.
- Tedd le! - utasította Jack.
Tegnapelőtt ez a könyv vitte őket vissza a dinoszauruszok korába. Jack hálásan gondolt a Pteranodonra, aki megmentette őke a Tyrannosaurus rextől.
Annie visszatette a könyvet a többi közé, és egy másik felé nyúlt.
- Hű, ezt nézd! - suttogta lelkesen.
Az ókori Egyiptom.
Jack visszatartotta a lélegzetét, miközben átvette húgától a könyvet. Zöld, selyem könyvjelző kandikált ki belőle. Odalapozott. Azon az oldalon egy piramis képe látszott. A hozzá vezető úton díszmenet haladt. Négy nagy, hosszú szarvú ökör vontatott fatalpakon egy aranyládát. Sok egyiptomi követte őket. A sort egy csillógó, fekete szőrű macska zárta.
- Menjünk oda! - suttogta Annie. - Most!
- Várj! - intette le Jack. Még egy kicsit bele akart lapozni a könyvbe.
- Piramisok, Jack! - ujjongott a kislány. - Te imádod a piramisokat!
Ez igaz. A piramisok az elsők között álltak Jack kedvenceinek listáján. Körülbelül a lovagok után, és jóval előzve a dinoszauruszokat. A piramisok esetében nem kell attól tartani, hogy az egyik meg akarja őket enni.
- Rendben van! - mondta. - De fogd erősen a mi könyvünket, már ha te is pontosan ide szeretnél visszatérni.
Annie magához szorította azt a könyvet, amelyben szülővárosuk képe benne volt.
Aztán Jack rámutatott az előtte fekvő kötetben a piramisos képre, majd megköszörölte a torkát :
- Azt kívánom, hogy ott legyünk!
- Miau!
- Mi volt ez? - nézett ki Jack a házikó ablakán.
Egy fekete macska ücsörgött az ágon, közvetlen az ablak előtt. A két gyereket nézte.
Ez volt a legkülönösebb macska, amit Jack valaha látott. Csillogó, fekete szőre volt, élénk, sárga szeme és széles, arany nyakörvet viselt.
- Ez az a macska, amelyik a sor végen megy! - suttogta Annie.
Hirtelen elkezdett fújni a szél. A levelek megmozdultak...
- Indulunk! - kiáltotta Annie.
A szél egyre hangosabb lett. A levelek remegtek a fán. Jack becsukta a szemét, akikor a kunyhó forogni kezdett. Egyre gyorsabban, gyorsabban, gyorsabban!
Aztán hirtelen minden elcsendesedett. Még egy pisszenés sem hallatszott!
Jack kinyitotta a szemét. Az éles, tűző napfény majdnem megvakította.
- Miau! - hallatszott.
