Csak barátok?

Féltékenység?

Késő van. És még mindig Ádámmal beszélgetek messenger en, de még mindig nem akar kilépni. Állandóan írogat, de csak barátok vagyunk... Semmi más nincs köztünk! Főleg úgy, hogy folyton olyan büdös dezodor szaga van, hogy azt el sem lehet mondani. Hopp! Egy újabb üzenet.
Ádám: Zsófi!!! Ott vagy??? - kérdezi rengetek kérdő jellel.
Zsófi: Itt vagyok, Ádám! Mi van? Nem kéne már aludnunk?
Már jön is a válasz pár perc elteltével.
Ádám: Zsófia! Te mikor szoktál aludni? Még két óra sincs! Mármint hajnali 2! :D
Forgattam egyet a szememen, majd újra kopogtatni kezdtem a billentyűzetet.
Zsófi: Néha olyan idegesítő vagy! Főleg ilyenkor.. Ja és én már negyed tizenegykor bőven bedobom a szunyát és nem ér gúnyolódni.
Ádám: Jól van, na Zsozs! Nem kell rögtön leharapni a fejem!
Zsófi: Oké, bocsi, csak már tényleg fáradt vagyok! - írom, mikor anya lép be a szobámba. Igaz, csendben, mint a macska, de látom, ahogy fel gyújtja a villanyt a fürdőszoba előtt. Gyorsan kinyomom a gépem és be ugrok az ágyamba, mintha már rég mélyen aludnék. Nem szeretem becsapni a szüleimet, de ilyenkor ezt kell tenni, ha nem akarok leszidást kapni. Anya suttogását hallottam a fejem felől.
- Édes istenem.. Ez a lány 3 perce volt aktív Facebook on! Örülök, hogy végre lefekszik aludni, de Ádám és ő biztos, hogy egy rövid időn belül egy pár lesznek, ha ennyire ,, szeretik" egymást, de nem az én dolgom... - titokban kinyitom a szemem. Anyu az üzeneteinket olvasgatja. Most rákiabálnék, hogy mit képzel magáról, de nem tehetem, hisz akkor lebukok , hogy még bőven nem alszok! Csendes lépteit kifelé viszi a birodalmamból. Ahogy ki teszi a lábát gyorsan vissza ülök a géphez, ahol Áditól vagy öt új üzenet fogad-
Ádám: Jaj, te lány nem is tudom mi hogyan lettünk barátok, mert szöges ellentétek vagyunk!
Ádám: Értetted amit az előbb írtam?
Ádám: Zsófiiiii! Ne mondd, hogy tényleg bealudtál!!
Ádám: Vagy anyuci szólt rád??
Ádám: Zsófi, mivel bántottalak meg annyira, hogy nem írsz vissza? Hahóó!! - nevetve válaszolok neki.
Zsófi: Nyugi van, fiú! Itt vagyok, csak anyám bejött ellenőrizni és az üzenet váltásainkat olvasni.. Azt motyogta magába, hogy össze fogunk jönni és nem csak barátok maradunk! Érted te ezt? Te meg én? Na azt már nem! Jó fej srác vagy, nem azért, de fura lenne veled együtt lenni úgy..
Ádám: Persze, tudom, hogy te meg én csak jóban vagyunk, hisz én túl jó vagyok hozzád! XD Nyugi, csak vicc! Nem találkozunk negyed óra múlva a kertbe? Át szeretném adni a meglepetésemet születésnapod alkalmából.. Na, mit szólsz? - igen tegnap volt a 15. szülinapom, ami már majdnem a nagykorúság, de addig még van három évem és ráadásul a gimit is csak most kezdem el igazán.
Zsófi: Csak annyiról lenne szó? :D nem akarsz mást tőlem hajnali 2 kor?
Ádám: Nagyon humoros vagy! Próbálj sietni, és gyorsan öltözni! Nincs sok időnk! Jó?
Zsófi: Rendben, akkor gyorsan csak magamra szedek valamit és már mehetünk is! De mire ki osonok lesz egy kis idő! Nem gond?
Ádám: Nem, nem! Csak SIESS már! Anyámék nemsokára haza érnek a céges buliról a bátyámmal.
Zsófi: Oké, akkor a parkban negyed óra múlva! Szia!
Ádám: Cs!
Magamra kapok valami hacukát és kisietek a szobából, de úgy, hogy anyámék ne halljanak semmit, de egyszer csak valaki alatt megnyikordul a padló, aki nem én vagyok, hanem.. Basszus! Ez apa!! - idegesen ugrok egy váza biztonsága mögé, ami olyan nagy, hogy simán eltakart. Hú.. Ezt megúsztam. De hogyhogy nem alszanak még? Ezt nem értem. Egyszer csak apu hangját hallom.
- Viki! Te lefekvés előtt nem iszol valamit? Nem lenne jó szomjasan lefeküdnöd, kicsim! - hú, de jó! Most feküdnek! - gondoltam izgatottan.
- Robi, szerelmem! Örülnék, ha hoznál nekem! - hallom anyu fáradt hangját a hálóból.
- Jól van.. 5 perc és ott vagyok! Zsófi már alszik, ugye?
- Igen, már fél órája! Még nem rég Ádival beszélgetett.. Tudod, a szerelmes kamaszok hajnalig is el vannak egymással!
- Viki! Nincsenek együtt barátok, érted? Ne mássz az életükbe! Na, viszem a vizet? - indul el, de sajnos későn akartam a váza védelmébe lépni, így apa észre vett.
- Szent ég, Zsófikám! A szívbajt hoztad rám! Mi a gond, szívem?
- Semmi, apa! Izé, vécére jöttem! - mondom zavartan.
- Utána nyomás az ágyba! Mi elmentünk lefeküdni, jó éjt! - köszön, miközben egy puszit az arcomra. Elmegy.. Végre elmegy! - gondolom mosolyogva, majd mikor apuci befordult a hálóba. Csend és sötétség támad a házban. Kissé félelmetes a dolog, de valamikor elindulok a sötét utcákon a halvány lámpafényben. Befordulok a Fenyvesi utcában, ahol a park helyezkedik el. Ádám már vár a padon.
- Szia! Meglógtam! - sietek hozzá.
- Hali! Örülök! - ragyog fel barna szeme.
- Na, oda adod az ajándékom? - kíváncsiskodom.
- Hű, de türelmetlen valaki! - mondja és látom, ahogy forgat egyet a szemein, de közben előhúz valamit a táskájából.
- Boldog születésnapot! - nyújtja át a csomagot, amit izgatottan nyitok ki. Könyv alakja van. Imádok olvasni. Kíváncsian néztem meg a borítót. ía címe: A Szent Johanna gimi.. Sorozatnak tűnik, mert az oldal szegélyére egy hatalmas 1 est tettek. Úgy hallottam, hogy ez egy nagyon jó könyv. Jó szorosan megölelem Ádámot.
- Köszönöm! - suttogom.
- Figyelj! Mondanom kell valamit... - néz a szemembe ezek szerint tényleg szerelmes lett belém az elmúlt idő alatt.
- Igen? - kérdezem hó fehéren, de nem azt mondja, hanem valami teljesen mást, valami teljesen lehengerlőt.
- Barátnőm van.. Noemi a c osztályból Tegnap délután jöttünk össze! - motyogja.
- Az jó! - felelem, de valamiért belül mégis nagyon fáj valami. De én csak barátilag szeretem.. Biztos a meglepetés! - nyugtatom magam, miközben felállva elköszönök Ádámtól.
- Mennem kell! Anyámék leszedik a fejem, ha meglátják, hogy eltűntem!
- Jó, menj csak! Holnap a suliban! - int és ő is haza indul

Haza érve csendben nyitom ki az ajtót, de nem hiszem el, ami bent fogad. A két szülő karba tett kézzel áll előttem én meg teljesen le fagyva meredek rájuk.
- Sziasztok! Csak.. - dadogom, de nem tudok semmi okot mondani, hisz most jövök vissza az utcáról.
- Horváth Zsófia! Hol jártál te 3 órakor? - kérdezi apám dühösen.
- Büntetés szagot érzek, de előbb meséld el, hogy hol jártál! - teszi hozzá anya.
- A parkban, Ádámmal! - válaszolom, majd mindent szép lassan elmesélek.
- Zsófi! 1 hétig nem gépezhetsz és a tabletedet is elvesszük! - mondja anya.
- Bizony! Amit csináltál az nagyon nem jó! Halálra idegeskedtük magunkat míg János rendőr nem hívott minket, hogy a parkban lát titeket! És MOST irány lefeküdni! Holnap iskola! - emeli fel a hangját anya én meg elkullogok a szobámba, mint egy szomorú óvodás, akinek elvették a játékát.