Lélekszirmok [SZÜNETEL]

Prológus

Tudjátok az élet sokszor kiszámíthatatlan. Sokszor új sziklákat görget eléd az élet és újabb megpróbáltatásokon kell keresztül menned ahoz hogy egy jobb jövőt kreálhass magadnak. Sokszor nem lehet előre látni hogy mi is fog történni később.... hát én sem tudtam. Csak amikor már megtörtént.
Meg kell becsülni amink van mert egy másodperc alatt el tudod veszíteni azt amid van. Ez történt velem és a bátyámmal is...

-#-

-Gyerekek! Indulunk lassan. -kiáltotta át anya a másik helyiségbe. Mi sem kellett több fél perc alatt ott voltunk, nem azért, mert vártuk hogy elmenjenek, hanem hogy tovább beszélhessünk velük.
-Anya nem akarom hogy menjetek. Olyan rossz előérzetem van.-mondta Dean.
-Egyetértek anya. Túl rossz idö van.
-Ahj kicsim. Nem lesz baj, nyugi. Két nap múlva jövünk. Addigis te vagy a főnök.
-De anyaaa... -nyavajgott a bátyám.
-Semmi de. Viselkedjetek.
-Marie, mikor NEM viselkedtek ketten együtt? Hagytuk már őket egyedül és nem volt semmilyen party maradvány tehát rájuk lehet bízni a házat. Nyugodj meg kincsem!-mondta majd egy puszit lehelt anyám ajkaira.
-Na látod-mondogatta Dean.
-Héj! Ne csak egymást puszilgassátok, hanem minket is! -mondtam mire mindannyian felnevettünk. Apa és anya megölelt mindannyiónkat.
-Csoportos ölii-kiabálta ovisan a hímnemű vértestvérem.
-Szeretünk titeket! Nagyon szeretünk.-Anya szavai a fülemben csengettek.
-Mi jobban-mondta a fél fejjel magasabb fiú.
Szétváltunk majd segítettünk a csomagokat begyömöszölni a csomagtartóba.
-Ijj már lassan késésben leszünk. Tényleg ideje indulni. Marie hagyd már Daliat! Két nap és újra látod.
-Rendben. Megyek rögtön. -Még visszafordult hozzám.- De aztán vigyázzatok magatokra és öltözz fel rendesen, kisasszony! Még meg fogsz fázni.- Megigazította rajtam a kabátom. Imádtam amikor kisasszonynak hív, bár mindig bevágtam azt a szándékos durcit.
-Rendben anya.- nevetve megöleltem. Nem azért nevettem mert jó kedvem volt. Cseppet sem. Nem könnyű szívvel engedtem el őket. Némán elengedtem hogy be tudjon szállni az autóba. Mielőtt becsukta az ajtót utána kiáltottam.
-Anya! -amikor láttam hogy az ajtó megáll és utánamnéz anyám csak ennyit tudtam kimondani- Szeretlek!
-Én is téged, kincsem!-intett majd beszállt és elindult a kocsi. Egy cseppet sem sejtettem hogy ezek voltak hozzá az utolsó szavaim és az utolsó ölelés amelyet nekik adtam illetve tőlük kaptam.

Becsuktuk a kaput és bementünk az ajtón Deannel. Nem voltunk gazdagok. Igazából szegények sem. Anyáék mindig előteremtették azt a kellő összeget ami szükséges volt a megélhetéshez. Kertes házban éltünk, két udvarral és rengeteg jószággal amit gondozni kellett. Most ránk hárul a feladat és a megtiszteltetés hogy kaját és vizet szolgáltassunk nekik. Szerencsére csak 2napig. Hmm lehet rábízom az egészet Deanre. Nem lenne olyan rossz ötlet.
Beléptünk és én egyből bevágódtam az ágyamba kezemben a telefonommal. Felmentem facebookra és a chaten megláttam Lillát. Egyből írtam neki. Lilla az egyik legjobb barátnőm volt a kisvárosból ahol éltem. Vele együtt járok be a fővárosba. Minden reggel együtt buszozunk a suli fele. Mindent elmondunk egymásnak.
Daliamalna#
Szia babuu :*
Lillababa *-*
Szia babó. Mizujs?
Daliamalna#
Anyáék most mentek el :-(
Lillababa *-*
Még mindig rossz érzésed van?
Daliamalna#
Már napok óta, ráadásul a rossz álmok is vissza-vissza jönnek.
Lillababa *-*
Ne aggódj bébim. Nem lesz baj. Mit mondtak utoljára nektek?
Daliamalna#
Azt hogy sietnek haza és hogy szeretnek.
Lillababa *-*
Na látod :) Visszajönnek
Daliamalna#
Biztosan :) Már most hiányoznak :(
Lillababa *-*
Ma este átmenjek? Viszek egy kis jégkrémet meg egy csomó chipset és tartunk egy kis pizsipartit ;)
Daliamalna#
Benne vagyok ;)
Lillababa *-*
Akkor 8körül, de most mennem kell cicám. Majd találkozunk :* <3
Daliamalna#
Rendben :) szia <3 :* :*

Letettem a telefont és a plafont kezdtem el bámulni. Kavarogtak a fejemben a gondolatok. Egyszerűen nem tudtam kikapcsolni. Pár perc után meguntam. Indítottam egy kis zenét. Elindítottam Bring me the horizon egyik számát, majd keverésre állítottam a zenelejátszó appot. Asking Alexandria után jött Slipknot, I see stars, Live like glass és egyéb bandák. Azután egy kis relaxra vágytam így trap mixet indítottam. Imádom a zenét és imádok táncolni. Erre 7éves koromban jöttem rá. Azóta rengeteget fejlődtem. A hip-hop tól kezdve a néptáncig minden koreográfia ment. 
Ez volt az álmom. Anya engedte, hogy folytassam a középiskolai tanulmányaim alatt is. Hiába nem volt időm, mindig szakítottam egy-két órát a gyakorlásra.