Ez a történet nem arról szól ,hogy a szereplők élete gyökeresen megváltozik gy esős reggelen. Senki nem gyógyíthatatlan beteg és senki nem neveli egyedül az öccsét / húgát. A szereplők teljesen átlagosak és ez is csak egy teljesen átlagos történet...
Én vagyok a világ egyik legszerencsétlenebb embere. Megint elaludtam. Bár lehet van nálam is szerencsétlenebb ember ,csak még senki nem mutatta be nekem. ugyanakkor kötve hiszem ,hogy van még valaki rajtam kívül Budapesten ,aki képes felvenni a szivárvány színű zokniát ami zárójelben megjegyezve a szerencsehozó kabalám egy rövid szárú magassarkú cipővel.Hiába ez van ha kapkodok. Ha logikusan meggondoltam volna biztos ,hogy nem ilyen szerkóban rohangálnék a városba próbálva kitalálni ,hogy melyik pótlóbuszra kéne felszállnom. Az megint egy más tészta ,hogy teljesen elfelejtettem megnézni a menetrendet és még a szemüvegem is otthon hagytam.
- Ezt nem hiszem el. - sóhajtok fel ,mikor rájövök ,hogy egy teljesen másik buszon foglalok helyet.
Ránézek a telefonomra 4 üzenet fogad ,amint rápillantok:
Itt várlak teljesen lefagy az orrom. 7.45
Elaludtál??? 8.15
Bent vagyok a karon. Siess. Tomi tiszta ideg.8.30
Ne siess! Átrakták holnapra ,részletek délután. 8.50
Gyorsan visszapötyögök. Hál Isten. Egész este tanultam ,vagy az már reggel volt? Mindegy. A lényeg ,hogy nem ma írunk ZH-t. Most már csak azt kéne kitalálnom ,hol a csudában vagyok. Szóval lássuk csak... TE JÓ ÉG... Nem hiszem el. Épp rá akartam nézni a kijelzőre ami némi információt közölt volna velem ,mikor észreveszem ,hogy a átellenben lévő ülésről egy srác nem zavartatva magát vizslat. Mikor feltűnik neki ,hogy számomra lebukott ,csak rám mosolyog és nézz tovább. Oké nézzük higgadtan a helyzetet. Adott egy nagyon megnyerő hímnemű egyed velem szemben. Vagyok én aki.. 3..2..1..Tuti ,hogy a zoknimat bámulja. Más magyarázat nincs. Lenézek ,majd fel. Igen kétség se fér hozzá 100% ,hogy a zoknimat nézi. Rendben ,ha a következő megállónál leszállok akkor elkerülöm ,hogy további számára vicces percekben számomra pedig kínosokban legyen részem. Várok ,dobolok az ujjammal és inkább kifelé nézek az ablakon. Amíg áthaladunk a Lánc hídon elfelejtem ezt az egészet. Ez a város mindig lenyűgöz. Ahogy a Duna kettéválasztja Budát és Pestet. Gyönyörű. Kár ,hogy csak néhány percig tart a látvány, de a hangos bemondón a szokásos monoton hang közli velem és a többi utassal ,hogy melyik megálló következik. Gyorsan felpattanok és az ajtónál várom ,hogy végre megálljunk. Egy pillantásra se méltatom a még szemüveg nélkül is helyes srácnak titulált egyént. Elsőként ugrok le az utolsó fokról a koszos járdára és a felszállni igyekezőkkel teljesen ellentétes irányban megindulok a Duna felé.Ha már úgy sem írunk akkor ezt a napot ellógom. Ritkán teszek ilyet ,de az ősz talán utolsó napos napjának nézek elé. Használjuk ki.
50 m után mozgást érzékelek a szemem sarkából. No fene csak nem követnek. Na jó ez még viccnek is rossz. Megyek még pár m -t ,de még mindig úgy érzem ,mintha követnének. Asszem paranoiás lettem a sok krimitől ,pedig Agatha Cristie regényeiben semmi durva nincs. gyorsabb tempóra váltok és már látom is a Parlament egyre közeledő sziluettjét. Megállok és úgy teszek ,mintha cipőt kötnék, ha valaki jön mögöttem akkor úgy is kikerül. Várok. Kívülről elég gyanús lehet ,hogy 5 percig kötöm a cipőm. Vagy azt gondolják ,hogy egy 20 éves lány nem tud cipőt kötni vagy könyvelik magukban ,hogy biztos valami titkos szervezet tagjaként megfigyelést végzek a környéken. Mivel senki se halad el mellettem veszem a bátorságot és hátra nézek. Kikerekednek a szemeim. Kb 7 m tőlem ott áll a buszos srác,még szemüveg nélkül is felismerem azt a fekete vörös félig lakk cipőt. Na jól van. A legjobb ötletnek az tűnik ,hogy folytatom utam mintha mi sem történt volna. Hamarosan odaérek egy zebrához és ott gyorsan eltudok tűnni a szeme elől pláne ha az a turista csoport pont erre jön. A számításaim igaznak bizonyulnak. Míg én a falnak lapulok az ő arcán teljes értetlenség és csalódottság látszik. Hirtelen mögé lépek és megragadom a kezét ahogy önvédelmi órán tanultuk. Úgy látszik volt hasznuk azoknak az óráknak.
- Te valami szatír vagy? Vagy felbéreltek? Mi a francért követsz? - a meglepettségtől szóhoz se jut először ,majd legnagyobb meglepetésemre nevetni kezd.
- Engedj el ,ígérem nem szökök meg.
- Aha azt csak szeretnéd.
- Nyugi nem fogok megszökni úgy is beszélni akartam veled.
- Még is miről? Nem is ismerlek.- beszélek a hátához.
- Kibomlott a cipőfűződ. - természetesen lenézek és igen beveszem ezt az ős régi trükköt. Nincs cipőfűzőm. a pillanatnyi figyelmetlenségem épp elég ,hogy kiszabadítsa magát.
- Akkor most már beszélhetünk Zokni kisasszony?
- O jesszus. - most két dologra lenne szükségem egy ásóra meg egy nagy gödörre. Magamnak.
- Mi lenne ha randiznánk?
A választ teljesen automatikusan formálja a szám....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
