Dreamworld

~II. Dreamworld~

Hey guys! Megérkeztem egy újabb résszel, remélem elnyeri a tetszéseteket!  Vote, komment, bármiféle visszajelzés pedig természetesen ér :D

Miután megreggeliztünk sétára indultunk egyetlen hűséges társammal.Szokatlanul fülledt és párás levegő lengi be a város egészét. Hirtelen emlékek sokasága rohamozott meg:

Felkeltem. Szokásomhoz híven anyáék szobájába rohantam,hogy bebújhassak közéjük a takaró alá. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy elmeneküljek az álmaimból visszaidézett,folyton kísértő rémes emlékképek elől. Azonban ez a nap más volt. A mai reggelen nem jutott eszembe,hogy mi elől menekülök a szüleim ágya által nyújtott menedékbe. Benyitottam az ajtón és észre vettem ,hogy apa és anya nincsenek sehol.

-.Liiiiiiiv!- visítottam nővérem nevét ahogy csak a torkomon kifért. Nem jött válasz. Kacagva robogtam fel az emeletre,azt hittem játszani akar vagy csak nem vesz tudomást rólam. Ajtaján benyitva vettem észre hogy ő sincs a szokott helyén,a párnái között, lustálkodva. Körbejártam az egész házat,de egyik családtagomra sem akadtam rá.

Ekkor azonnal bevillant minden.A rémálom, ami elől menekültem. Az igazság.... Igen emlékeztem már mindenre, az összes képre,a valóságra. Csupa vér minden.Anyu és apu az ágyukon fekszenek. Oda megyek hozzájuk:
-Anyu!Anyu! Ébredj!

De nem ébred fel. Meg se mozdul.Apu sem. Liv szobájába megyek .

-Liiiiv mi történt??
-Alex...ne félj téged nem bántanak...ne hagyd magad,ébredj gyorsan!-hallatszott remegő hangja valahonnan, és ekkor láttam őt utoljára.

Öt éves fejjel mit sem érthettem még a mindebből.Kik nem bántanak? Kik ölték meg a szüleimet? Miért tették ezt? Anya és apa már nem volt többé, mint ahogy Liv sem. Egyedül maradtam.
A későbbiekben nevelő családhoz kerültem.Senkinek nem szóltam arról, hogy emlékszem az álmaimra. Túl veszélyes volt.Nem tudhatták meg. Titokban kellet tartanom, ha életben akartam maradni.Az emberek ébredés után elfelejtettek mindent, néhány kivétellel.Ide tartoztam én is, ezért ha felfedtem volna ezt mások előtt ,már nem lett volna menekvés.A 17. születésnapomon visszatértem a régi házunkba.A családi képeket végignézve észrevettem, hogy mindegyiken mindenki csak nevet , mosolyog ,de a szemükben nincs semmi érzelem. mintha nem is valódi emberek lennének. Hirtelen megértettem mindent és össze állt a kép: Ez nem a valóság.Az igazság az Álomvilágban van. Ott éljük a rendes életünket.Aztán mindenkinek mintha kitörölnék az emlékeit.Azóta tudom az igazat,de képtelen vagyok bármit is kezdeni vele.Egyedül mit is tehetnék az egész rendszer és a vezetők ellen?

Devil ugatására felkapom a fejem.Körülnézek és látom,hogy csak egy macskát kergetett fel a fára. Kizökkenve gondolat menetemből volt alkalmam megfigyelni, hogy a szokásos táj tárul elém: A házak téglából épültek, fehér keretes ablakokkal és palaszürke tetővel.Előttük gondosan vágott sövény pompázik. A kertekben a fák katonás sorokban állnak, mindenhol ugyan olyan fajta és ugyan annyi. A telkeket zöldellő, rendezetten nyírt sövény választja el egymástól, s az utcafronton lévő kis fehér kerítések előtt piros tulipánok  díszelegnek, egy-egy rózsabokorral kiegészítve. Ahol tartanak kutyát, ott pontosan a ház mellé van elhelyezve a van helyezve a kutya ház, melyeknek tetejére ugyan az a kutya név van írva "Lucky". (Érdekes én valamiért mégsem, így neveztem el kutyusom). Az összes utcát ugyan ez a utcákra tökéletes az összhang és  szimmetria van jellemzi

Minden dolgozó ember 6 órakor kell és pontban 7-kor indul munkába,bal oldalt haladva. ez a rendezett ember-sereg egy kívülálló számára szokatlan látványt nyújtana, viszont ebbe a kis városba nem szokott látogató érkezni senkihez.Itt mindenki ismer szinte mindenkit, ezért is furcsállottam a borostyánszemű lány felbukkanását házam előtt.
Lassan minden felnőtt megérkezik munkahelyére, többnyire gyárakba. Ekkor ébrednek a még tanuló diákok. Ők 8-kor indulnak iskoláikba erdei utakon haladva. A hét minden napján más-más színű pólóban jelennek meg, de egységesen.Tanárnőik kék blúzt, fekete szoknyát és sötétkék magassarkút viselnek.Tanáraik kék inget, fekete nadrágot valamint elegáns cipőt hordanak.  A tanulók órarendje évről-évre ismétlődik az évfolyamokon.  Az iskola és a munka egyaránt 4 órakor fejeződik be. Haza mindenki egyszerre megy és az emberek üdvözlik egymást.Itt nincs vita a gyerekek a között, sem megkülönböztetés. Szüleik gyárakban dolgoznak, így általában ugyan úgy keresnek. A fiú gyermekeknek gomba frizura van vágva és egytől-egyig barna szeműek. A lányokat hosszú, oldalra fonott, szőkés-barna haj jellemzi. A felnőtt nők szőkék, kék szeműek a férfiak pedig barna szeműek és  sötét hajúak. Nos igen az itt élő emberek úgy élnek, mint ha "programozva" lennének. Nem tudják, hogy valójában irányítás alatt állnak egész életükben. Valami nem minden napi, ismeretlen erő uralkodik ezen a helyen. Csupán néhány hozzám hasonló ember van, aki ugyan így látja mindezt. Mi vagyunk azok, akiket Ébredőknek neveznek.A többiek valamiért mintha nem tudnának semmit a valóságról. Nem tudom, pontosan mi zajlik itt, hogy pontosan kik irányítják és miért......