A szérum [NOVELLA]

-----------

    Úgy az 1800-as évek közepén kitört egy járvány. Egy járvány melyet, ha túl későn vettek észre vissza fordíthatatlan katasztrófa történt.
A járvány teljesen megváltoztatta az emberi szervezetet.
Az első fázisban a fertőzött személy nem tudott többé aludni és érzékeny lett a napfényre.
A másodikban hegyes szemfogaik nőttek és képtelen volt véren kívül mással táplálkozni.
A harmadikban és egyben utolsóban a beteg elvesztette az irányítást a teste felett és féktelen tombolásba kezdett.
1867-ben egy brit tudós sikeresen kifejlesztette a kór ellenszerét, de ha a második fázis vége előtt nem sikerült beadni az orvosságot a páciensnek, akkor az illetőt az akkoriban hozott törvény értelmében ki kellet végezni.
A tudósnak volt egy lánya, akit most nevezzünk Winter -nek.
Winter volt az, aki járta a világot, hogy felkérésre beadja a vérszopóknak ( ez volt a szerencsétlen áldozatok gúnyneve a nemesek köreiben) az orvosságot vagy éppen ha úgy adódott megadja a kegyelem döfést. Történt egyszer, hogy Winter-t szülővárosába hívták vissza egy rendkívüli ügy miatt.
A városban csak egy olyan család élt, akik megtudták fizetni az orvosság árát így lány szinte egyből tudta, hogy kivel kell foglalkoznia.
Hogyne tudta volna, hisz a család egyetlen örököse amióta az eszét tudta (már ha volt neki olyanja) kicsapongó életet élt a betegség pedig főként nemi úton terjedt.
Így hát, amikor hazaért csak ledobta a holmiját a szobájába, csókot nyomott apja arcára és már indult volna is a Wayland kúriára.
- Meg se kérded kihez mész? - szólt utána mosolyogva az öreg doktor.
- Helyesen gondolom, hogy Mr. Az Összes Nő Csak Egy Lyuk Wayland?
- Akarom én tudni e becenév eredetét?
- Nem hinném. Szóval ő az?
- Igen.
- Akkor este jövök.
A lány fél óra séta múlva már Waylandék hatalmas háza előtt ácsorgott és azon spekulált, hogy most akár el is futhatna és a gyógyszert egy szegényebb családnak adhatná. Mert bár magával a családdal nem volt gondja, annál több volt Jamessel a legfiatalabb Waylenddel. Hisz a fiú volt az, aki elvette az ártatlanságát majd miután Winter szerelmet vallott neki egyszerűen csak azt mondta, hogy a nők neki csak lyukak, akik kielégítik a vágyait.
De mielőtt dönthetett volna egy kedves női hang rántotta vissza a valóságba.
- Miért ácsorogsz a hidegben kedvesem? Gyere be a melegre! - invitálta Mrs. Wayland
- Huh? Ja, igen, persze...
Amint belépett azonnal megcsapta az arcát a meleg és kellemes borzongás járta át a testét.
Miután az inas elvette a kabátját bevezette a szalonba.
- Foglalj csak helyet! - mutatott mosolyogva egy fotelre a család egyetlen női tagja.
Winter leült és bár kicsit feszengve, de belekezdett a szokásos monológjába.
- Hányadik fázisban van?
- Ez aztán a lényegre törő hozzáállás - kacagott fel a családfő.
- Elnézést a faragatlanságom miatt, de nem cseverészni jöttem.
- Ez érthető. James a második fázis közepében jár.
- Miért nem szóltak előbb?! - csattant fel Winter.
- Mert nem tartózkodtál az országban - ráncolta a homlokát Mr. Wayland.
- Ha a beteg a második fázisban van az szinte mindennél elsődlegesebb - sóhajtott.
- Mi az elsődlegesebb, ha szabad tudnom? - kérdezte a nő.
- A harmadik fázisban szenvedők. Ők már veszélyesek az emberekre így azonnali hatállyal likvidálni kell őket.
Ekkor Winter két fegyvert húzott ki az övéből és a házaspár felé nyújtotta őket.
- Ha esetleg nem tudnék segíteni a fiúkon.
- Mi az, hogy ha nem tudnál segíteni rajta?! - hördült fel a férfi.
- Van, akire nem hat jótékonyan az orvosság, Uram.
- De.. de.. mi lesz, ha rá sem jól fog hatni? Mit fogok csinálni a fiam nélkül? - zokogott fel Mrs. Wayland.
- Nyugalom Anya! Még, hogy pont én nem élem túl? - kacagott a saját kérdésén James, amikor belépett a helyiségbe.
Winter megforgatta a szemeit, de érezte, hogy arcán pír ül ki, ami sápadt bőrén elég jól látszott így James ezt jól láthatta és ezen is jót derült.
- Chh - húzta fel sértődötten az orrát a lány - Nos, ezt még ma vegye be Mr. Wayland - letett egy piros folyadékkal teli üvegcsét az asztalra - Holnap pedig kezdjük a gyakorlati részét a gyógyulásnak. További szép estét!
Miután elhagyta a házat gondterhelten járta a város utcáit. Nem készült fel, hogy milyen lesz ismét találkozni Jamessel. Azzal áltatta magát a haza úton, hogy már rég nem érez semmit csak megvetést és szánalmat a fiú iránt.
De oh mekorrát tévedett. Elég volt csak meghallania a túl jól ismert hangot és minden porcikája James csókjaira vágyott.
- Veszélyes ilyen későn az utcákat róni nem gondolja?
Winter annyira megijedt, hogy ösztönösen az övéhez nyúlt kirántott egy fegyvert és a "támadójára" szegezte.
- Nem vagy kicsit paranoiás? - húzta pimasz mosolyra a száját Wayland.
- Az Isten verjen meg James! Le is lőhettelek volna!
- Milyen mocskos a szája valakinek - heccelte tovább a lányt.
- Idióta - visszatette a helyére a fegyvert és hátat fordított a fiatalembernek.
- Ugyan Win! Tudom, hogy akarsz engem.
- Nem vagy túl magabiztos?
A fiú megvonta a vállát.
- Miért nem mentél haza? - kérdezte James és ha Winter nem ismerte volna akkor aggódást vélt volna kivenni a hangjából, de mivel ismerte csak a saját fáradságának tudta be.
- Nem tartozik rád!
- De...
- Nincs de! Egyszer eljátszottad a bizalmamat. Soha többet nem esek a csapdádba.
- Tudod... ez a járvány dolog.. felerősíti az érzelmeket..
- Tudom. De mi ez a hirtelen téma váltás?
- Mióta megkaptam csak te jársz a fejemben...
- Hány nőt szedtél már fel így? - vigyorodott el gonoszan.
- Miért olyan nehéz elhinni, hogy érzek valamit irántad?! - csattant fel.
- "Számomra minden nő csak egy lyuk, ami kielégíti a vágyaimat. Ne hidd magad különlegesnek, csak mert udvaroltam neked!" - idézte fel a fiú szavait.
- Én..
- Te mi?
- Sajnálom...
- És most mit vársz? Ugorjak a nyakadba és mondjam, hogy minden meg van bocsájtva?!
- ...
- Csak hagyj engem békén!
- Nem tehetem!
- És miért?
- Mert önző vagyok. Mert magamon kívül csak egy valaki érdekel és ez a valaki te vagy. Mert szerelmes vagyok beléd!
A fiú fittyet hányva az erkölcsökre, magához rántotta a lányt és gyengéden megcsókolta annak ajkait. Winter sokáig nem is reagált csak állt James ölelésében, majd, épp amikor a fiú elhúzódott volna keresztül fonta a kezeit a nyaka körül. Percekig csak csókolták és ölelték egymást, végül James szakította meg a kellemes perceket.
- És veled mi a helyzet? – mosolygott rá olyan gyengéden Winre mint még talán soha senki.
- Titok - nyomott puszit a fiú orrára.
- Ne már! - röhögött fel.
- De! Most pedig kísérj haza!
Így hát James gyógyítása sokkal szórakoztatóbb elfoglaltság lett, mint azt Winter gondolta volna.
És nem csak avval lehetett, akit szeretett, hanem még a folyamat is sokkal gyorsabban haladt a jó irányba. Legalább is látszólag.
Egy nap mikor Winter a ház felé tartott már messziről látta, hogy Mrs. Wayland az ajtóban vár rá.
- Mi történt? - kérdezte rémülten az asszonyt, amikor meglátta, hogy annak ki van sírva a szeme.
- James.. – hüppögte a nő. Winternek ennyi is elég volt, hogy ott hagyja a nőt és berontson a házba.
- Jem merre vagy??!
- Menj el! - a hang a mosdóból jött így a lány azonnal arra vette az irányt.
Amikor a lány belépett a helyiségbe megpillantotta szerelmét egy lavór fölé hajolva hányni.
- Mi történt?
- Semmi gond.. csak - itt köhögő roham tört rá - Menj el! Kérlek!
- Majd ha fagy! Mondd el mi a baj! Azt hittem jól reagál a a szervezeted a gyógyszerre.
- Csak úgy tettem.. - újabb roham.
- Miért? Miért csináltad?!
- Látni akartam a mosolyod...
- Ó James!
Nagy nehezen talpra állt és kedvesére nézett.
- Azt akarom, hogy ölj meg!
-MI? Hogy kérhetsz tőlem ilyet?!
- Ez az izé lassan fölül kerekedik rajtam. Nem akarok, bántani senkit ezért arra kérlek, hogy vess véget ennek - a mondat végére elfordult, mert nem bírta nézni szerelme zokogását. -MIRE VÁRSZ MÁR?!ADDIG ÖLJ MEG AMÍG ÖNMAGAM VAGYOK!
- Csókolj meg! - kérte a lány.
- Mi? - fordult meglepetten Win felé.
- Csak csókolj meg! Utoljára...
A fiú odasétált a lányhoz, kezei közé fogta az arcát és lágyan megcsókolta.
Aztán ismételten hátat fordított neki és várt. Winter kivett egy pisztolyt az övéből és Jemre fogta.
- Szeretlek - mondta mielőtt elsütötte volna fegyverét.
James élettelenül esett össze.
Win lassan odasétált hozzá, leguggolt és ölébe vette kedvese fejét.
- Megyek utánad!
Fejéhez szorította a pisztolyt, háromig számolt majd kioltotta saját életét is.