Sweet Suffering [L.S]

Prológus

Futok, a tüdőm majd ki szakad nincs hova menekülnöm, hallom kemény cipősarka kopogását mögöttem, érzem ahogy az adrenalin szétárad a testemben és keveredik a félelmemmel.Mit akarhat tőlem?Miért akar elkapni?Félek tőle és ez pontosan tudja még sem hagy nyugtot nekem, követ és követ már egy hónapja csak gerjeszti bennem a rémületet.

-Ma úgy is elkaplak!-Zengi be mély hangja az utca csendjét.Döbbentségemtől meghőkölök pár másodpercre ez pont elég volt neki arra hogy karjaimat hátra rántsa s össze fogja, zihálni kezdtem, nem akarom!Nem és nem!Nem hagyhatom hogy bántson!EL kell menekülnöm tőle!Ez nem lehet!Nem teheti tönkre még jobban az életemet!

-Engedjen el!Nem teheti ezt velem!-Rángatóztam minden egyes erőmet bevetettem hogy kibontakozzak vas markából de nem megy, túl erősen tart én hozzá gyenge vagyok.

Izmos mellkasa a hátamnak feszült, a nyakamra lihegett, éreztem ahogy mosolyog, szótlan volt.Vártam hogy mondjon valamit de nem tette, csak tartott erősen.Pár röpke pillanat szállt el csupán mikor csókot nyomott a fülem mögé és egy szúrós szagú rongyot emelt az orrom elé.

-Jó éjt szépfiú hamarosan találkozunk!-Ennyit búgott majd rászorította a számra, nem vettem levegőt.Pontosan tudtam mi van rajta, kloroform. Sikítottam az anyagon keresztül mert szinte most esett le mi történik körülöttem.

-Vegyél nagy levegőket ha nem akarsz megfulladni!Engem az se zavar ha itt helybe megpusztulsz!-Összeszorítottam a szemeim s vettem egy mély levegőt, ezzel beszippantva az altató hatású szert, gyorsan bódított el, látásom homályossá vált hallásom pedig tompává.

-Hamarosan találkozunk!-Ennyi volt.Testem elernyedt s csak karjai tartottak meg én pedig elvesztettem az eszméletem.

Miért nem történik velem soha semmi jó?

***

Meleg van, iszonyatosan fáj a fejem.A csuklóim szinte égnek, zsibbad a lábam.Mi a fene történt itt?Hol vagyok?Ki akartam nyitni a szemeim de azok túl nehezeknek bizonyultak.Halkan nyöszörögni kezdtem mire benyomódott mellettem a talaj.Egy ágyon vagyok...kéz simult az államra aminek ujjbegyei lágyan cirógatták borostás arcom.

-Végre meg vagy!Erre vártam mióta megláttalak a focipályán!Végre az enyém vagy!Az én kedvesem!-Újra megpróbálkoztam a világ felnyitásával ami nehezen de sikerült.Sötét volt a szobában, csak a telihold fénye világította be a szobát.Amint napvilágot láttam egy zöld szempárral akadt össze a tekintettem, ami izgalomtól csillogott.

-Ki...ki vagy te?-Nyögtem ki nehezen, ki volt száradva a szám, szinte szétrepedtek az ajkaim, már nem is érdekelt hogy tegezem és nem magázom.

-A végzeted!Én teszem majd boldoggá az életed de a halálodért is én leszek a felelős!-Ördögi mosolyt villantott majd hátranyúlt a kezeimhez, csak most észleltem hogy össze vannak kötve, vagyis csak voltak mert az idegen férfi megszabadított a fogságuktól.

-Ezt hogy érted?Mit akarsz tőlem?-Hangom is oly száraz volt mint a torkom vagy mint a sivatag mely esőért sóvárog.

-Mindent a maga idejében édes, most épp elég annyit tudnod hogy velem fogsz maradni örökre!-Szavai hallatán megdöbbentem, mit ért azon hogy én vele fogok maradni?Nem dönthet más az életem felet.Élet?Vajon van nekem még olyanom?A barátaim elárultak, a szüleim kidobtak, a szerelmem átvert, a romok alatt van a lelkem ha nem lejjebb.Két ujjával megemelte az állam és egyenesen a szemembe nézett, úgy éreztem mintha az összetiport lelkemben járna, mintha összepróbálná rakni a darabjait.Ajkait félmosolyra húzta és kivillantotta az érintetlen havat megszégyenítő fogait.

-Csodálatosan szép a szemed Louis a hold fényében, remélem akkor is ilyen csodás lesz amikor alattam nyögdécselsz és könyörögsz hogy keményebben dugjalak meg!-Felhúztam a szemöldököm, ez mit akar jelenteni?Én nem vagyok ferde!Undorodom magától a gondolattól is hogy egy férfi hozzám érjen.

-Engedj el!Én nem vagyok meleg!-Eddigi lágy tekintettét most megacélozta és torkomra vezette a kezét amit megszorított.

-Én majd teszek róla Lou!-Honnan tudja a nevem?

Az ágy melletti komódról leemelte a pohár vizet és az ajkaimhoz emelte.

-Igyál nehogy túlságosan kiszáradj nekem!-Készségesen nyitottam ki a szám hogy a hűsítő folyadék végig száguldhasson a nyelőcsövemen.

-Köszönöm.-Lehajtottam a fejem.Mi fog csinálni velem?Féljel?Vagy boldog legyek amiért elragadott és tán színt hoz az életembe?Vagy pont a sötétségbe hajszol bele?

-Most itt hagylak ne csinálj semmi hülyeséget mert akkor meg kell hogy büntesselek és nem fog érdekelni hogy mennyire fáj!-Figyelmeztettet majd itt hagyott,halottam hogy kulcsra zárja az ajtót így semmi esélyem nem volt a menekülésre.Ugyanis az ablakokon vas rácsok voltak felszerelve.

------

Pacsi skacok!

Itt lennék az első blogom első részével!Remélem tetszik nektek :D ha igen dobj meg egy vote-al és kommentelj :D