Echo - Visszhang /Fordítás/

Első fejezet - A vég kezdete

Felírta a dátumot a tábla tetejére, alá pedig elkezdte írni a szokásos marketing szöveget, hogy új vásárlókat vonzzanak be.

"2016.6.8.
Élvezzék a friss édes nyalánkságainkat és hűsítő italainkat. Nagyon meleg lesz ma, ugorjon be hozzánk egy jeges teára, limonádéra vagy smoothiera, mielőtt a strandra menne!"

A lány csak sóhajtott, bármit írhat a táblára, ez bukott ügy volt. Egy új, modern és sokkal jobb helyen – közelebb a parthoz – lévő bolt nyitott a múlt hónapban, és őrült tempóban vette el az összes vevőjüket. Szegény kis Miss Mulder's Sweets elvesztette az üzletet. Ez a bolt nem csakhogy pékség, de cukrászda és cukorkanolt is volt. Lehetett ott kapni mindent, ami édes. Süteményeket, kalácsokat, cukorkákat, üditőitalokat, fagylaltot, muffinokat és minden mást, ami csak szem-szájnak ingere.
Miután krétás kezét beletörölte a nadrágjába, belépett a boltba és beált a pult mögé. A munkatársa, Amy, a konyhában épp a konyhában szorgoskodott – a nyers tésztát formákban kivagdalta, majd berajta a sütőbe.

Nem igazán kellett egyenruhát hordaniuk, csak egy hajhálót meg kötényt, ha épp sütöttek. Végülis senki sem szereti, ha hosszú hajszálat kell kihúznia a szájából, miután beleharapott az ínycsiklandó süteményébe.
Ezenkívül csak egy névtáblájuk volt, amúgy pedig azt viselhettek, amit akartak, egész addig, míg azt kulturáltan tették.

Audra elégedetten mosolygott, mikor meglátta Mrs. Dolant, feléjük sétálni – a bolt eleje hatalmas üvegablakokból áll, így hamar észrevehették őt.
Kedves, öreg hölgy volt, aki minden nap bejött egy csésze teára és epres süteményre. Egyáltalán nem volt gazdag, de mindig talált alkalmat, hogy elköltsön pár dollárt itt, és mindig hagyott a lányoknak bőséges borravalót. Néha, ha nála volt az unokája, őt is elhozta. Aranyos kisfiú volt, nemrég töltötte be a nyolcat, de ez nem akadályozta meg őt abban, hogy ne legyen fülig belezúgva Amybe.

– Sziasztok kedveseim! – lépett be az öreg hölgy a boltba.

– Jó reggelt Mrs. Dolan! – válaszolták kórusban a lányok.
Audra már elkeszte elkészíteni a rendelését, ahogy a nagymama helyet foglalt a szokásos ablak melletti asztalánál, amely a Red Lake belvárosára nyújtott remek kilátást.
Azért hívták így a várost, mert volt ott egy tó, aminek a vize valamilyen különleges ok miatt sötétvörös színekben hullámzott.
Ez a jelenség rengeteg kutatót vonzott a városba, köztük ennek a boltnak a tulajdonosát is, Mrs. Mulder szüleit.

A tó nem mindig volt azonban vörös. Sok évvel ezelőtt, 1876 decemberében még szép kristálytiszta vize volt, ugyanolyan átlagos, mint mindenhol máshol. A tó vize azon a télen befagyott, majd tavasszal, mikor kiolvadt olyan vörös volt, mint a vér, és azóta is úgy maradt.

– Csodás napnak ígérkezik ez a mai. Máris rengeteg turista van odakint – jegyezte meg Mrs. Dolan, ahogy Audra kihozta a rendelését.

– Az időjárás előrejelzés szerint, meleg, napos idő lesz egész héten. Kivéve vasárnap, akkor esni fog – informálta a hölgyet Amy, majd a társával együtt nekiláttak egy újabb tepsi süti elkészítésének.

Szerencséjükre, miután Mrs. Dolan fizetett, három család jött be a boltba, egy csapat kisgyermekekkel, akik rögtön össze-vissza mutogattak az árukra, hogy ők ezt is szeretnék, meg azt is szeretnék. Márpedig köztudott, a kisgyermekeknek nem lehet ellenálni.
Ezután a vásárlók kézről kézre adták a kilincset, egészen délután egyig, mikorra a bolt kihalt.

Audra hallotta az embereket, ahogy odakint nevetnek és arról beszélgetnek milyen szép idő volt a parton, vagy hogy hol tudnának eltölteni egy késői ebédet.

A lány elkezdte feltölteni a sütiállványokat, mikor hallotta, hogy megszólal a csengő, jelezve, hogy egy újabb vevő lépett be a helységbe. Felemelte a fejét, hogy üdvözölje az újonnan érkezőt, de meglepetten vette észre, hogy nincs ott senki. Sőt, az egész járda a bolt előtt üres volt.