1.fejezet Őszi szünet van és apa lehozott a mamámhoz. Ja és az a nevem, hogy Dayu-chan.Van egy képességem: értem az állatok nyelvét,tudok velük beszélgetni.Van egy tesóm az a neve, hogy Tami chan.Ő a legjobb tesó a világon!És Taminak ez a képessége.Bementünk az erdőbe,ahol sok barátunk volt.Egy őz nagyon szeretett minket,mellesleg ő volt a legjobb barátunk.Megkérdezte tőlünk:-Nem mentek be az erdőbe még nézni azt a róka lyukat amit múltkor láttatok?Tami-chan? Jó menjünk!
Tehát felültünk az őz hátára és bevágtattunk az erdő legmélyébe.Aztán mondta az őz:-Innen egyedül kell mennetek.Én félek a rókától.Tudjátok. -Igen tudjuk.De mond el létszives,hogy mi a róka (rókák)történte!-mondtuk egyszerre Tami-channel. -Biztos? -Biztos -mondta Tami-chan. -Hát rendben.Úgy volt,hogy őket szerették az állatok mindenkinek segítettek az erdőben.De aztán jöttek a vadászok és mindenki szólt nekik,hogy fussanak de ők nem tették és......... -És mi történt? -Hajj .....beléjük lőtték a vadító lövedéket és egyszerűen meg vadultak,maguktól.Azóta is abban az egy barlangban élnek.Ennyi. Többet nem tudok én sem.Egy fényképem van róla szerintem oda adom nektek.Talán ez majd segít a szelidítésben.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Köszönjük. mondtuk egyszerre. -Nincs mit, de viszont most már tényleg mennem kell. -Rendben. -És, most hogyan tovább?-kérdezte Tami-chan -Nem tudom.Menjünk be? -Ok.De milesz,ha mondjuk meg esznek?Túl messze vagyunk az erdő bejáratához.-Kérdezte Tami-chan -Az biztos.De nem fognak megenni. -De talán majd a kép segít.Viszont a mamáék tuti aggódnak
