Csak egy cappucinot, cukor nélkül.

Cukor

- Sammy, nem jössz el velünk moziba?-libbent oda elém Jessica szőke hullámos fürtjeivel.   

- Hááát....most tanulnom kell mert hétfőn   három dolgozatot is írok meg úgy nincsen annyira hangulatom most moziba menni-néztem rá egy oldalra elhúzott mosoly keretében. A barátai egy csoportban állva figyeltek minket. Velem semmi bajuk nem volt, egyszerűen már mentek volna el a kicsit koszos hatalmas osztályteremből,hogy kiszabadulhassanak az idézőjeles börtönből.

- Kár...de biztos hogy nem?-biggyesztette le a száját.

-Biztos nem-vettem le a mosolyomból egy picit.

- Na jól van, te kis stréber majd legközelebb-simított végig a vállamon, majd visszasietett a többiekhez akik "végre mehetünk" arckifejezéssel fogadták őt. Majd kicsörtettek az osztályból, én pedig még mindig ott ültem a füzeteim fölött. Szerencsére nem csak én voltam még bent a falak között, Ben barátom is éppen az utolsó füzeteit rakta be szürke-kék hátitáskájába.

- Nem jössz,Winchester?-kérdezte csokibarna bőrű haverom aki megindult a padok között felém.

- De persze-mondtam hátrafordulva,majd elkezdtem elpakolni azt a rengeteg szövegkiemelőt, tollat, és persze könyveket-füzeteket.

Miután sikeresen begyömöszöltem a táskába a cuccokat felvettem a bordó pulóveremet,és felvettem a nagy tatyót, majd mi is a többiek példáját követve elhagytuk a termet.

- Mit tervezel délutánra?-kérdezte meg Ben rám nézve, miközben baktatunk a hosszú egyetemi folyosón.

- Tanulni fogok,hétfőn három dolgozatot is kell írnom-mondtam elsimítva majdnem vállig érő hajamat az arcomból.

- Jaj de hát mindig tanulsz. Ki járna neked valami szabadnap a hétvégén kívül-mondja mosolyogva.

- Hát jó lenne. De van olyan is amikor vagy a bátyám, vagy az apám nem hagy békén. Na akkor szoktam bepipulni. Érted..tudják hogy egyetemista vagyok,aztán úgy osztják ki nekem a feladatokat mintha annyi szabadidőm lenne-forgattam a szememet.

- Nyugi nálam is kábé ez van. Ügyeljek a húgomra,aki már nem baj de 17 éves és szerintem nem buta hogy ne tudjon ügyelni magára. Arról meg ne is beszéljünk hogy menjek át a szemközti szomszédba lakó Martha nénihez minimum 2 órára ha nem kezd el dumálni hogy milyen volt a háború, meg persze nem kér meg hogy etessem már meg a tyúkjait akik állandóan megharapnak-mondta mutogatva összevissza a levegőben én pedig felnevettem. Nem azért mert sajnáltam Benny-t,de ezek a tyúkok...

- Biztos azt hiszik hogy te vagy a "Chicken Killer" és harapdálnak hogy ne vágd le őket-teszem a szám elé a kezem csak hogy ne hallatszódjon a röfögésem.

- Az is lehet,öregem. Csináltatok egy pólót ez lesz a hátuljára írva: Chicken Killer #1

Nevetve köszöntünk el a portás bácsitól,majd kiléptünk a kora délutáni Kalifornia városába.

- De hallod ezt komolyan megcsinálom-nevetett már ő is.

- Támogatom,haver-bokszoltam bele a vállába.

- Hallottad hogy új kávézó nyitott a városban?-kérdezte fekete majdnem kopasz barátom.
- Nem nem halottam. Pedig imádom a kávét, tudnom kéne róla-morfindíroztam. Valóban imádom azt a keserű koffein bombát. De én az íze miatt iszom (na jó nem mindíg) nem pedig hogy energiához jussak.
- Jól van te vagy a stréber az osztályba, nem is netezel-bökött meg tekintetével. Látta rajtam hogy nem sértődtem meg, hogy szélesen mosolygok de azért még odamondott valami "Jóvan' nem igaz"-t.
- Mit szólnál ha oda mennénk most?- kérdeztem kicsit belelkesülve.
- Tőlem, Winchester-mondta Ben. Elindultunk az egyenes utcán, míg végül be kelett kanyarodnunk, és már meg is láttuk a hatalmas Starbucks feliratot.
- Húúha, remélem lesznek szexi kiszolgáló nénik-dörzsölte össze a kezét a haverom.
- Persze, biztosan-mondtam. De figyelj már....nem kávézni jöttünk?
- Jaaaj persze hogy kávézni jöttünk. Csak tudoood ez is jöhet még mellé. És ha már itt tartunk, felszedhetek egy dögös macát, aztán a végén tényleg lehet kávézni-mondta ki az utolsó szót vigyorogva. Végig simítottam a tenyereimet az arcomon majd egy hosszú "ajjjjj" hanyta el a számat. A pillanatot Benny telefonja zavarta meg melyből csengőhangként a Sweet Home Alabama szólalt fel.
- Anyám az-vette fel a telefont.
- Szia Mum.
- Jó napot Mrs.Wood-köszöntem Benny édesanyjának.
-Hol vagyunk?? Itt vagyunk a Starbucks előtt. Mi??? De most méé? Tegnap is tök sokáig ott voltam, lemaradtam a meccsről. Nem!Nem...Anya 23 éves vagyok nehogy már te dönt...jó. Jó oké megyek. Oké 3 perc és otthon vagyok, szia.- tette le a telefont csalódott fejjel. Bocs, haver de ezt a közös iszogatást el kell halasztani mert újabban megint kell mennem Martha nénihez hogy a csirkéi szét harapdálják a lábamat-forgatta a szemét.
- Jól van majd akkor máskor.-mondtam elszontyolodva. -Okés haver-ölelt át barátian majd egy sziával elköszönt.