Egy nagy dobbanás,
Szúró taposás,
Szorító érzés,
Súlyos mérgezés.
Ezt érzem belül,
Nincs jövőnk nekünk.
Neked csak barát,
Ez vagyok tehát...
Miért fáj nagyon?
Pedig nem hagyom...
Küzdök erősen,
Helytelen tőlem.
Álom bevillan,
Szemem felcsillan,
Szívem megrándul,
Lelkem kitárul.
Nem minden valós,
Nemigen tartós,
Ölelése sem,
Pedig oly meleg.
De ez csak álom,
Hiába várom
Hogy való legyen,
Belül szenvedek.
Csak a te hangod,
Ez az mit hallok.
Zongora kísér,
Szívet nem kímél.
Éneklés közben
Nézlek döbbenten,
Hangod elbűvöl,
Ez az én bűnöm.
Egy nagy dobbanás,
Szúró taposás,
Szorító érzés,
Súlyos mérgezés.
YOU ARE READING
Versek
PoetryNagy szenvedélyem a versírás, ez által tudom a legjobban kifejezni érzelmeimet. Remélem nektek is tetszeni fog és kíváncsi lennék a véleményetekre. 😘😊
