sad girls club » sam claflin «

1

a lány lehajtott fejjel sétál végig az utcán. a tavaszi napsütés megvilágítja az arca bal felét. oldalról a házakra pillant, amik egymás mellett sorakoznak, van amelyik lila, van amelyik fehér, és van, amelyik krémes barack színű.

minden nap úgy kel fel, hogy üresnek érzi magát, és amikor ezekre a színes épületekre pillant, úgy érzi, mintha már kevésbé fojtogatná az űr. ezek töltik ki a mindennapi borongós pillanatait. pár percre elfelejti, hogy miért is van ebben az utcában, minden csütörtök délután. de eszébe jut, és az eddigi gondolatai eltűnnek, mint a kámfor. helyette csak a klub jár a fejébe, ahova megy.

már csak négy ház van hátra. a lány felgyorsítja a lépteit. elér a halvány rózsaszín színű házhoz, ahová tartott. felsétál a párfokos hófehér lépcsőfokokon, majd benyit az ajtón, és bezárja maga mögött. végig megy a folyosón, majd a bal oldali ajtót kinyitja. azt is becsukja, és csendben leül az egyik székre.

körbe néz, szemeivel aprón végig nézve az embereken. nagy levegőt vesz, tekintetét egy fiún tartja. a lány szemöldöke a magasba szökik.

- örülök, hogy végre már mindenki megérkezett. - fújja ki a levegőt egy szőke hosszú hajú lány, aki miatt most mindnyájan itt vannak. szemeit a pár perce beeső lányra villantja, szinte azt üzeni a tekintetével, a későnek, hogy megint nem tartottad be az ígéretedet.

az egyik ember megköszörüli a torkát.

- azt hiszem perszephoné kíváncsi, hogy miért is van itt egy fiú. - mondja egy fekete hajú, piercinges lány. unottan csattogtatja a rágót, majd a vörösre kilakozott körmére pillant. cece-nek hívják.

perszephoné, a késő lány, zavartan pillant a földre. egy halk igent motyog.

közben a lelkében rengeteg érzelem vív egymással. és ezek az érzelmek nem pozitívak.

megérzi magán a pillantásokat, és az eddigi családias kör hirtelen felbomlik perszephoné számára. és csak is az új ember miatt, aki egy fiú. felpillant idegesen a lány, a többiek pillantása érdeklődő. perszephoné szeme megakad a fiún. őt figyeli. most fenntartja a szemkontaktust, a fiú pedig halványan elmosolyodik.

- sam claflin vagyok. gondolom te vagy perszephoné. - aprón oldalra billenti a fejét sam, és most szórakozottan kivillantja mosolyában fehér fogait.

a lány csak össze fonja mellkasa előtt a kezeit, és fújtat egyet.

- aubrey, mit keres itt? - fordul a szőke hosszú hajú lány felé.

aubrey nagy levegőt vesz, hogy magyarázásba kezdjen, de a lány nem hagyja.

- ő egy fiú. - az utolsó szót megnyomja, hogy kiemelje.

aubrey megint nyitná a száját, de most sam előzi meg.

- valóban. és?

perszephoné nem foglalkozik a fiúval, helyette továbbra is a szőke lányt nézi.

- aubrey, ő nem olvasta talán a feliratot? - kérdezi, normális hangerőben, szinte nyugodtnak hatna a hangja, de nem hat, mivel kiérződik az idegessége. - ott áll az ajtón. szomorú lányok klubja.