Prohibited Love | Dramione

-2-

Kedves Draco!

Szeretettel meghívlak Ginny Potter és Harry Potter második fiának, Albus Perselus Potter-nek a babaköszöntő bulijába. A köszöntőt december 6.-án este öt órától tartom, a szerény kis hajlékomba ami London utcái közül a St. David street 24. Nagyon remélem, hogy eltudsz jönni!

Szeretettel: Hermione

U.i.: kérlek se Ginny-nek se Harry-nek ne említsd az eseményt!

Olvassa át a varázsló hatodszorra is a sorokat. Komolyan? Hermione meghívta őt ebbe a buliba? De miért?! Ez biztos jelent valamit.

A férfi izgatottan járkál fel és le a szobájában a doboz hegyek között. Úgy gondolja, hogy új esélyt kapott régi szerelmétől. Most azt érzi amit már régen nem, még hozzá boldogságot.

- Draco, gyere enni. - nyit be a fiú szobájába az édesanyja. 

- Megyek. - bólint engedelmesen a szőkeség és vidáman csoszog ki. 

- Minden rendben, szívem? - néz a fiára szeretetteljesen az idős boszorka.

- A legnagyobb rendben. - ugrik le a lépcsőről a varázsló mintha csak 7 éves lenne, pedig azt a kort már jóformán elhagyta. 

                                                                          ¤¤¤

A nő elmerengve nézi szobája ablakából a szállingózó havat. December 5.-e van. Holnap lesz a köszöntő és ő mit sem sejt abból, hogy holnap számára egy nagyon fontos személlyel fog találkozni. Pár perc múlva megunja a bámulást így úgy dönt hogy nekilát feldíszíteni nem túl nagy de otthonos lakását.  

" - Hé Granger! Jó lenne ha nem itt rontanád a levegőt! - lökte meg a Parkinson lány Hermionét mire ő elesett. Pansy  nagyot nevetett rajta a Zambini fiúval együtt. 

- Szálljatok már le róla! - kiáltotta el magát Draco és felsegítette a lányt aki azt hitte, hogy álmodik. A nagy Draco Malfoy, a Mardekár hercege segít neki?! Na neeem, ez biztos csak egy csel.

- Eressz el Malfoy. Meg vagyok a segítséged nélkül is. -  rángatta le a fiú erős kezeit magáról. "

A boszorka megrázza a fejét, hogy elhessegesse az emléket. Nem akar már emlékezni rá. A múltra. A múltukra. Sokszor kiakarta törölni a fiúval kapcsolatos emlékeit, de sose volt rá képes. Hogy is lett volna az?! Hiszen ezek a pillanatok húzták fel a mélypontról mindig. Hiányzott neki az éjszakai beszélgetések, a csókok, a lopva egymásra vetett pillantások, a szerelmes szavak. Nem kell szépíteni a dolgot. Draco Mafoy hiányzott neki. Valami olyan szoros kötelék kötötte össze a két fiatalt amit ritkán tapasztal az ember. Szerették egymást pedig nem szabadott volna, és nem is tudott róla senki. És ez vezette a kapcsolatukat zátonyra. A titkolózás. Szerelmüket titkolták, hogy védjék a másikat. Féltek barátaik és családjuk véleményétől. 

Illetve a fiúnak ennél nagyobb baja volt. Megzsarolták, sőt inkább megfenyegették. A Nagyúr fülébe jutott a románc ezzel megtalálva Draco gyenge pontját. 

"Ha ellenem fordulsz, megölöm a lányt." - hangzott el egyszer régen ez az utálatos mondat. Draco titkon remélte hogy Pansy-ről beszél és nem a szerelméről, de sajnos nem így lett. Nem hiába kínozta meg Bella a lányt. Draco belülről összetört. Nem akart mást csak elmenni onnan Hermionéval együtt. Ő csak boldog akart lenni, és a lánnyal az lett volna. Megtalálta a boldogságát. De rögötn el is vették tőle. Először idegesítette, hogy egy lány okosabb nála de aztán rájött, hogy ennél többről van szó. Nem azért utálta a lányt mert lekőrözte, vagy mert utálnia kellett azért mert nem aranyvérű, hanem azért mert elvarázsolta és mert szerette.  Ezt sose fogja megérteni senki.