Lily Evans ajándéka

Csicsásabban nézett ki, mint az agyondíszített karácsonyfa

-Savannah, ne szórakozz velem! - James Potter idegesen kiáltott fel a bal oldalamról, mire az összes griffendéles és hugrabugos diák felénk kapta a fejét. Még Binns is felnézett a jegyzeteiből. A dupla mágiatörténet órának már a nagy részén túl voltunk, de James már az első pillanattól kezdve elterelte a figyelmemet. Éppen szíve egyetlen szerelmének, Lily Evans-nek készített karácsonyi ajándékot.

Na igen, James már harmadik óta futott Lily után. Először mindenki azt hitte, hogy ez csak egy múló fellángolás, amely majd úgy hullik porba, ahogy feltámadt, de ez nem így történt. Szegény Vörös már három éve kénytelen elviselni egy túlpörgött Tekergő őrült nyomulását. Nem egyszer hallgatom esténként a szobánkban, hogy Potter ekkora felfújt hólyag, meg akkora egoista. Lily imádja szidni őt, amiért nem is hibáztatom. Én is rengetegszer szidom Siriust, csakhogy akkor drága Evans csak mosolyog. Az utóbbi időben én is rászoktam erre csak idegesítésképpen, és néhányszor a fejéhez vágom, ahogy azért neki sem teljesen közömbös James, mire általában egy párnát kapok az arcomba, ő pedig mérgesen a fejére húzza a takarót. Én minden ilyen esetet sikerként könyvelek el.

Miután mindenki napirendre tért James kirohanása fölött, minden visszatért a rendes kerékvágásba. Binns altatóval felérő hangjára néhányan vadul körmölni kezdték az okait, hogy miért is háborúztak az óriások, a többiek viszont halkan újfent beszélgetni kezdtek, vagy valami teljesen mással foglalták el magukat. Újra balra pillantottam, majd miután megláttam Ágas megróvó tekintetét, inkább magam elé húztam A mágia történetét és ráhajtottam a fejem. Potternek nyilván nem tetszett, hogy azt mondtam a nagy műgonddal készített ajándékára, hogy csicsásabban néz ki, mint egy túldíszített karácsonyfa, azért a teljesség kedvéért még magamban hozzá tettem, hogy az öreg McGalagony büszke lehet rá, hogy ennyire jól megy Ágasnak az átváltoztatástan. Ezt nyilván nem mondhattam ki drága barátom előtt, az eddig is túlméretezett egóját nem kell még tovább növelni. James hümmögését hallva átfutott az agyamon, hogy inkább beleverem a fejem Bathilda Bircsók remekművébe, de végül a másik oldalra fordultam, és elidőzött a tekintetem a mellettem csendesen szuszogó fekete, hosszú hajú fiún. Nem akartam megzavarni a szokásos mágiatörténeti tevékenységében, de túl nagy volt a kísértés, és végigsimítottam az arcán. Gyengéden elmosolyodott. Miután elvettem a kezem rögtön utána nyúlt, majd visszahelyezte az arcára. Halkan felnevettem.

-Te telhetetlen blöki! - Utálta, ha blökinek hívtam, jobban ragaszkodott a Tapmancshoz vagy a Siriushoz. Vele ellentétben engem elhalmozott - legtöbbször nem éppen minden szexuális utalást nélkülöző - becenevekkel. Bár én is inkább a Savannah-t és a Sisakvirágot szerettem. Az utóbbit különösen, hiszen ezt maga Sirius Black találta ki nekem, amikor Holdsáppal, Ágassal, Tapmanccsal és Féregfarkkal az új becenevünkön szignáltuk a Tekergők Térképét. Amikor Sirius meglátta, hogy az animágus alakom egy hófehér farkas, rögtön elkezdett Hópihének hívni, de ez nem nagyon tetszett. Aztán egyik őrült pillanatában, amikor éppen nem tudott magával mit kezdeni, elment a könyvtárba, ahol aztán ráakadt egy újonnan felfedezett növényre, a Sisakvirágra, amellyel az elmúlt években kezdtek el kísérletezni, miszerint ebből főzhető valamely módon egy bájital, amely enyhíti a farkaskór tüneteit. Remus érdekében remélem, hogy hamar sikerrel járnak, de sajnos ez a projekt jelenleg még gyerekcipőben jár. Addigi mi, a Roxfort nagy bajkeverői állat alakban szabadon kószálhatunk a Tiltott Rengetegben holdtöltekor - na, meg azon kívül.

-Savannah - fordult felém újra James. - Mondj már valamit!

Sirius elmosolyodott, amikor meghallotta, milyen hangosan vettem a levegőt. Lassan balra fordítottam a fejem.

-James - szólítottam meg szárazon. - Mit akarsz?

-Azt, hogy mondj véleményt! - szinte már könyörgőn nézett rám csokoládébarna boci szemeivel.

Végignéztem a padján. Hatalmas kupleráj uralkodott. Ez az idióta meg teljesen bepörgött mellettem, annyira ki volt akadva, hogy vajon Lily-nek tetszik-e majd a neki szánt ajándék. Hát igen, a karácsony már csak ilyen. Felkaptam az orra előtt pihenő plüss szarvast, amelyet drága prefekus kisasszonyunknak szánt. Megforgattam a kezemben, mire a rengeteg dísz csörögni-zörögni kezdett. Ismételten a Hagrid által bevonszolt nagytermi karácsonyfák jutottak eszembe róla. A jobb oldalamon fekvő fiú kinyitotta a szemét, felült, majd nézegetni kezdte az aprócska szarvast. Hogy őszinte legyek, nem volt rossz ötlet az ajándék, de díszítés nélkül jobb lett volna. Sirius arcáról nagyjából azt tudtam leolvasni, hogy nem nagyon érti a kialakult helyzetet. Elegánsan hátra dobta egy szemébe lógó tincsét, majd összevonta a szemöldökét, és rám nézett.

-Kicsim, ugye nekem nem kell ilyen csicsás ajándékot készítenem - kérdezte reménykedve. Nehéz az élet, ha az ember egy hülyébe szerelmes.

Szinte kérlelő szemeit látva ismét felnevettem, mire többen hátra fordultak. Nem is tudom miért voltak meglepődve. Mi, Tekergők szinte állandó jelleggel mással foglalkozunk órákon, mint kellene.

-Nem, ne aggódj. Én valami egyszerű, de nagyszerű dologgal is megelégszem. - Felhúzta az egyik szemöldökét, kifújta a levegőt, és inkább visszadőlt a padra. Most feladtam neki a leckét.

-Tapmancs - szólította meg barátját James.

-Mondjad, Ágas - felelte Sirius még mindig csukott szemmel.

-Hallod, mondj már valamit! - teljesen kétségbe volt esve. Az agyára ment Evans.

Sirius nem reagált, amire Potter összegyűrte a pergamendarabot, amely a pad szélén feküdt, és hozzádobta a másikhoz. Tapmancs úgy horkant fel, mintha egy hatalmas medveszerű kutya éledt volna fel benne. Kinyitotta szemeit, felkapta a pergamendarabot, és elővette sastollpennáját. Egy rövid mondatot firkantott rá, újra összegyűrte, és visszadobta Jamesnek. Ő vágyakozva kihajtogatta, majd amikor meglátta, mi van ráírva, előbb Siriusra, majd rám pillantott. Erőtlenül nyögött egyet, és hangos koppanás kíséretében levágódott a padra.

Végre nyugodtan hajthattam le a fejem a könyvemre, és szundíthattam végig az óra többi részét. Így már hamar eltelt, hogy nem kellett egyik Tekergőtársam hisztijét sem hallgatnom. Sokszor rosszabbak voltak, mint a lányok.

Amint kicsengettek, álmosan tápászkodtunk fel. Kimásztam a padból Sirius után, aki puszit nyomott az arcomra, majd rákulcsolta az ujjait az enyémekre. Ágas sértődötten nézett ránk, Lily ajándékát a táskájába rejtette, majd kiviharzott előttünk. Értetlenül néztem utána, amikor Blackkel kiléptünk a Mágiatörténet terem ajtaján.

-Mit írtál James-nek, amin ennyire felhúzta az orrát? - tudakoltam meg óvatosan, mire az arcára a szokásos csibészes mosoly kúszott. Magához húzott, átkarolta a vállam, és belepuszilt a hajamba.

-Azt, hogy az a szarvas csicsásabban nézett ki, mint az agyondíszített karácsonyfa.

Rápillantottam a barátomra, nevetni kezdtem, mire egy mosolygós csókkal hallgattatott el.