"Álcámat varratok tartják össze,
De ha mellettem vagy a falam leomlik.
S a világ mely csúf,görbe,
Egy pillanatra kivirágzik.
A maszkom mögött összetört vagyok,
Bánatom fáj,s lelkem egy fekete pokol,
Ordítva, szerelmesen andalgok,
Az a baj a világgal,hogy mindig mást okol."
/Saját/
/N.F./
YOU ARE READING
Verseim
PoetryNos,itt a saját verseimet olvashatjátok el.Nem ígérem,hogy boldog lesz,vagy azt hogy keserű.Egyszerűen csak az önmagamból kiírt valóság...
