Héj te lány, ki a sarokban gubbasztasz
Sötét szobában könnyeket hullajtasz
Oktalan dolog, amit most cselekedsz
Fejedben némán, magaddal veszekedsz.
Gyötrő bűntudat... önmagad vádolod
Múló idővel csak lelkedet áltatod
A szíved sebét nem gyógyítja semmi
Tagadás, hazugság.. Nem lehet ezt tenni!
Nincsen olyan ki odamegy majd melléd
Önmagát áldozza s feladva a terhét
válladról a tiedet önszántából átveszi
S bár megszakad alatta, holtáig azt cipeli.
Te vagy most itt, egyedül a jelenben
Sorsod ott van benne a két kezedben
Lényed éljen! Üvölts a nagyvilágnak!
Hisz része lettél a sötét éjszakának!
