A könyv ami a kezemben lapult, lapjai gyűröttek voltak. Fekete borítása volt, gyönyörű szép betűkkel borítva. A szöveg a következő volt.
Felkészültem a halálra
Lapjain a betűk, gyöngy betűkkel voltak írva. Minden egyes sor egy megfejthetetlen titkot rejtegetett, s ha az ember elkezdte olvasni, mindig elgondolkodott a sorokon, ha akarta ha nem. Én is ugyan így voltam ezzel.
Éjjel egy óra múlott, de én még mindig a sorokat pásztáztam. Figyelmesen olvastam el minden egyes szót, s lassacskán az emlékezetembe vésődtek a könyv gyöngy betűvel írt sorai. Nem tudtam letenni a könyvet, egyszerűen a fogja voltam. Kezeim már zsibbadtak, szemeim már csukódtak volna lefelé, de én nem adtam fel, olvastam és csak olvastam.
Már csak arra lettem figyelmes, hogy a sötét szobába behatol a reggeli napsugár. Ijedten pillantottam az előttem álldogáló üres polcra, amin csak az órám pihent.
- Már ennyi az idő? Ijedten néztem a könyvre ami a kezeimben hevert. – Még csak végig sem olvastam. Szomorúan tettem magam mellé a könyvet majd feltápászkodtam az ágyamról.
Fáradt voltam, fáradt lelkileg, testileg.
A fürdőbe igyekeztem, majd mikor beléptem a helységbe, bezártam magam mögött az ajtót. A tükörre pillantottam majd csalódottan hunytam le a szemeimet. Eltűnt az a fiú aki eddig voltam,eltűnt az a srác aki életvidám volt minden nap, már nincs többé.
A csapot megnyitottam majd a vizet a tenyerembe gyűjtve lelocsoltam az arcomat.
~~ Két órával később ~~
A szoba tágas volt, falain meleg színek pompáztak.
- Hogy vagy Matt? Az előttem üllő férfi kíváncsian fürkészte arcomat. Kezeiben egy füzet pihent, no meg egy toll. Nem válaszoltam, a tekintetem az ablakra szegeztem. Csend telepedett a szobára. – Matt kérlek beszélj velem. Még mindig nem válaszoltam, megráztam a fejem, majd felálltam és elhagytam a szobát.
A gondolataim, elárasztották az agyam, szemeimbe könnyek gyűltek.
Elegem volt már mindenből, és ha lett volna rá lehetőségem, már régen nem élnék.
A nevem Matt, a fiú akit sosem fogsz tudni majd megfejteni. Örök titok maradok számodra, kedves olvasó!
YOU ARE READING
Halk szavak
Horror- Mond hogy minden rendben lesz. Suttogtam magam elé meredve. - Ha engeded hogy segítsek. Kezeit a vállamra teszi. - Nem tudsz segíteni. Rázom meg lemondóan a fejem. - Kérlek! Arcomra simítja vékonyka ujjait. - Rendben van. Sóhajtok fel...
