Wonderland

1. fejezet

Ez is egy átlagos napnak indult, mint a többi. Hétvége volt, így anya hagyott aludni, mert tudja mennyire kikészít az iskola. Egyszerűen szörnyű, kiszipolyozza minden erőm, majd még egy tőrt is döf belém, mikor nem sikerülnek a dolgozataim. Olyan tizenegy körül ébredhettem, nem tudom pontosan, lusta voltam az órára nézni.
Tudtam, hogy ma van a szülinapom, mégsem ez hozott igazán lázba. Mi sosem csináltunk belőle nagy cécót, meg volt a saját kis rutinunk, amitől nem tértünk el és ez így volt kellemes. Emellett ezen esemény jelenleg jócskán eltörpült az érzés mellett, mely azóta uralta tudatom, mióta kinyitottam a szemem. Éreztem, hogy ma valami csodálatos fog történni, valami varázslatos dolog. Világ életemben erős megérzéseim voltak, melyekre az eltelt idő során megtanultam hallgatni.
Lassan kikászálódtam az elképesztően puha és meleg ágyamból, majd a kis csizmaszerű benti cipőmbe bújva lebattyogtam az emeletről.
-Szia Anyu!-léptem be a konyhába, hogy a reggeli puszimmal köszönthessem. Nálunk ez már szokássá vált, hiába lettem e napon tizenhat éves.
-Szia Kicsim! Boldog szülinapot!-szorongatott meg a nő.-Hogy aludtál?-jutalmazott egy meleg mosollyal, miközben visszatért a gázon fortyogó ételek kavargatásához.
-Jól és köszönöm. Te, Anya? Ugye nem keltél túl korán?-vetettem rá fürkésző, szúrós tekintetem. Mániája hajnalban kelni, aztán este meg folyton ásítozik és majd elalszik, én meg aggódom, mert előbb-utóbb ki fog merülni, ha így folytatja.
-Nem, nem, csak pár órája vagyok fent.-nevetett.-Az asztalon találod a reggelid. A kedvenced.-kacsintott pajkosan. Imádom állandó jó kedvét, az én hangulatom is mindig feldobja.-Jó étvágyat!-biccentett a hátam mögött álló bútordarabra. Amint megfordultam, összefutott a nyál a számban.
-Imádlak!-kacagtam rá, majd épphogy vállig érő, szőkésbarna hajam kis kontyba fogva leültem és lassan enni kezdtem, kiélvezve minden ízt.
-Délután Anya is eljön és mutatunk neked valami izgiset.-hallottam hátam mögül vidám csacsogását.
-Rendben, biztosan nagyon jó lesz!-akartam mondani én, de ebből egy artikulálatlan hümmögés szerű morgás lett, melyre Anya kuncogással reagált.-A Nagyi mindig nagyon jó dolgokat talál ki.-egészítettem ki válaszom, miután lenyeltem a számban lévő mennyei falatot. Ezen kijelentésemre hallható válasz nem érkezett, de valami bólintás félével biztosan reagált.
-Ha megetted, utána menj be a városba, Lucy és Emma még tegnap elkértek tőlem. Azt üzenik, hogy legyél csinos, de több részletet nem árultak el, mert meglepetés lesz.-bár nem láttam, de tudtam, kacsintott. Édesanyámmal úgy ismerjük egymást, mint saját magunkat, ha nem jobban. Nagyon szoros kapcsolat van köztünk, egymás legjobb barátnői és legnagyobb bizalmasai vagyunk. Minden percben számíthatok rá és jelenlétével beragyogja napjaim.
Miután az asztal fél tartalmát elpusztítottam a szobámba battyogtam és kezembe véve kedvenc könyvem az olvasó sarkomba kucorodtam. Egy fél óra csendes pihenőt engedélyeztem magamnak.
Amint lejárt kiszabott időm bosszús sóhaj hagyta el torkom. Imádom ezt a regényt és semmi hangulatom sincs itt hagyni, de muszáj lesz. Lassan, szinte már kedvetlenül kezdtem bele a készülődésbe. Nem szokásom hosszasan elnyújtani, időpocsékolásnak tartom. Egy egyszerű kockás ing és fekete szoknya tökéletesen megfelel a célra. A hideg idő ellen szintén fekete harisnyával védekeztem. Igen, a kedvenc színem már minden bizonnyal kitaláltátok. A hajam kiengedve omlott vállamra, miután nagy küzdelmek árán kiráncigáltam belőle a hajgumit. Egy kis halvány smink, majd késznek is ítéltem magam. Az előszobába rohanva felkaptam a kabátom, majd útközben a sálam és a sapkám is magamra aggattam. A fülemben Birng Me The Horizon üvöltött. A legújabb kedvencem, imádom.
A busz kis késéssel érkezezett, de a városba így is hamar beértem, majd kezdődhetett a szokásos csajos programunk. A triumvirátus újra együtt. Ritkán van erre alkalmunk, mert mind hárman más-más iskolába járunk.
Első körben plázába mentünk, mint minden korunkbeli, mi is szerettük ott elütni az időt. Az a sok ruha, cipő és egyéb kiegészítő minden lány álma.
Mindketten a lelkemre kötötték, hogy valamit választanom kell és azt kapom meg tőlük a jeles alkalomra és, őszintén, ki merne ellenkezni Emmával, mikor parancsoló hangnemben, diktátor pózba vágva magát parancsolgat az embernek? Hát, én biztosan nem! Így egy csodálatos, bőrből készült karkötővel, melyen rengeteg apró dísz lógott, köztük tollak és egyéb csecse-becsék és egy fekete, apró színes virágokkal díszített ujjatlan toppal lettem gazdagabb.
Második programként beültünk egy gyorskajáldába, melyet csak ilyen ritka alkalmakkor engedtünk meg magunknak. Egyikünk szülei sem milliomosak, de mi nem bánjuk. Szeretnek és megadnak nekünk minden tőlük telhetőt. Ennél többet nem is kívánhatnánk.
Csacsogtunk minden féléről, mentek a pletykák meg a ciki sztorik, amiket még nem tudtunk egymásról, vagy épp másokról.
Alapjáraton én nem szeretem ezt a kibeszélősdit. Jó indulatú ember vagyok, egyesek szerint túlságosan is, így én általában igyekszem kimaradni ezekből a témákból és csak hallgatom őket.
Már késő délután volt, mikor elköszöntünk egymástól és hazaindultam. Az este hűvös volt, de én nem bántam. Szeretem a telet is, olyan kellemesen hűvös és gyönyörű. A buszról leszállva még kb. tíz percet sétáltam, mire végre haza értem.
A házunkba lépve egy hatalmas sikollyal egész a csukott bejárati ajtóig hátráltam, meredten bámulva az elém táruló látványt.
-Öhm, Anya? Az előszobánkban áll egy farkas!
A hatalmas fekete állat kuncogás szerű hangot adott ki magából, majd hangos, fenyegető morgás tört fel torkából. Félelmemben remegés lett úrrá testemen, mely minden izmomat görcsbe rántotta. Anya nem válaszolt. Mi van, ha ez vad lény megsebesítette, vagy ami még rosszabb, kioltotta az életét? Szemeim szorosan összezárva vártam, hogy hegyes szemfogait a húsomba mélyessze. Biztosan meg akar ölni, elvégre ez egy vadállat. Génjeibe van oltva a gyilkolás.
A hang egyre közeledett hozzám, majd hirtelen abbamaradt. A kínzó fájdalom helyett egy kissé érdes, puha és nedves valami siklott végig arcom bal felén. Egy nyelv? Az érzés hatására szemhéjaim azonnal felpattantak.
A világ legcsodásabb teremtménye állt előttem. Hosszú, hollófekete haja hosszan a dereka alá omlott, egy sötét vízesést képezve a kecses alak mögött. Viharkék szemeiben nevetés bújkált, ahogy halálra vált arcomat fürkészte. Élvezte, hogy rám hozhatta az előbb átélt mini szívrohamot.
Ahogy tekintetem lejjebb tévedt elidőztem egy pillanatra telt, csábító ajkain, melyek ragadozó mosolyra húzódtak. Tovább vándorolva azonnal éreztem, ahogy lángrózsák kúsznak orcáimra és felkapom fejem, vissza a gyönyörű szempárba. Basszus!
Én leszbikus vagyok, ő meg gyönyörű! Ha pedig ez még nem lenne elég, a fejemben egy hang folyamatosan egy nevet kántál. Lyanna.
A lány hangos nevetésben tört ki reakcióm láttán. Olyam édesen nevet!
Éreztem, ahogy testem izzani kezd, ezzel halovány lángcsóvákat bocsájtva ki magából.
-Bassza meg!-sziszegtem, majd mély levegőket véve próbáltam lenyugtatni háborgó hormonjaim.
Mindig ez van. Már kicsi korom óta tisztában vagyok az erőm jelenlétével. Boszorkány vagyok. Na nem a csúcsos kalapú, ráncos, hosszú köpenyes sztereotip változat. Nagyon nem. Átlagos tinédzser vagyok-ha a melegségem nem vesszük számításba-,aki szeret szórakozni. Csak éppen hatással vagyok a természetre, az elemekre és az egész körülöttem lévő világra. Ráadásul slusszpoén, hogy még a saját testem sem tudom irányítani. Amint kicsit is izgalomba jövök, vagy így, vagy más módon, rögtön lángra kapok.
-Te aztán tüzes vagy, csajszi!-füttyentett farkaslány.
-Kössz!-nevettem el magam a helyzet abszurditásán.
-Amúgy Lyanna vagyok.-nyújtotta kezét, megjegyzem, még mindig ruha nélkül.
Ez most komoly?! Már jósnő is lett belőlem? Miféle tréfát űz velem a sors?!
-Elizabeth.-viszonoztam gesztusát, amint eltűntek rólam a lángcsóvák, egy széles mosoly kíséretében. Azért mégse tűnjek már bunkónak.
-Anya tudja, hogy itt vagy, Farkaslány?-kérdeztem körülkémlelve, hátha megpillantom az előbb említett nőt. Fura lenne, ha úgy lézengne itt egy természetfeletti lény, hogy Anyu nem tud róla.
-Aisha? Természetesen. Hívatlanul sosem jöttem még hozzátok.-kacsintott. Jézusom! Mit művel velem ez a lány? Oké, mély levegő, számolj háromig és könyörgöm. Ne kapj lángra!
-Drágám, látom találkoztatok.-jelent meg Édesanyám a lépcső tetején egy köntösben, fején turbánba csavart hajával. Gyönyörű nő és nagyon jól tartja magát, minden férfi bolondul érte.
-Lya szívem. Megtennéd, hogy magadra kapsz valamit? Tudom, hogy nem szereted a ruhákat, de azért mégis csak.-mosolygott szelíden a fekete szépségre a törékeny nő.
-Oh, természetesen! Elnézést...-szaladt a konyhába rákvörös arccal a különös idegen. De kis édes! Menten elolvadok!
-Anyu. Mégis ki ez a lány? Miért volt farkasként a házunkban? Honnan ismered? Miért mondta, hogy járt már nálunk? Miért...-zúdítottam rá kérdéseim áradatát, vagyis csak zúdítottam volna, ha nem vág közbe.
-Liz drágám, ez túl sok kérdés egyszerre!-hallatta csilingelő kacaját.-Menjünk szépen a konyhába és ott majd megmagyarázok mindent, az elejétől kezdve.-terelgetett az említett helység felé. Oh, atyám! Mibe keveredtem?

Sziasztok!

Hát, ez lenne az első fejezet. Remélem elnyeri a tetszéseteket.
A megtekintéseket láttam, iszonyatosan jól esnek, köszönöm szépen.😍
Ha bármilyen véleményetek van, jó, vagy rossz, egyaránt szívesen fogadom.

Puszi mindenkinek!❤️