Ajánlom GrtaVelinsky -nek, mint a legjobb fangirlnek, ha Yuzuvier-ről van szó.
Yuzuru P.O.V.
-Yuzu~-Javi átkiabált a termen.-Idejössz?
Fáradtan feltápászkodtam a pálya melletti padról és az edzőtársamhoz sétáltam.
-Mi az?
-Gyere már...-mondta nevetve és lerántott maga mellé a kanapéra. A lendülettől egyenesen ráestem, ezzel sikeresen zavarbahozva magamat, de úgy tűnt, ő ebből semmit sem vesz észre.-Ezt nézd.-nyomta az arcomba a telefonja képernyőt.
-Ha így mutatod, biztos, hogy nem fogom tudni elolvasni.-közöltem vele és eltoltam magamtól.
-Oké, tudom, már mondtad párszor.-mondta, és inkább átadta a telefonját.
Az Instagram volt megnyitva, azon belül is az üzenetei. Mit akarhat mutatni? Az egyik beszélgetésre bökött és intett, hogy olvassam el. Egy számomra, és valószínűleg számára is teljesen ismeretlen személytől, feltehetően egy rajongótól származtak.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
*tudom, hogy elírtam, nem while, hanem whole és valószínűleg tele van nyelvtani hibákkal.*
Lehajtottam a fejem egy pillanatra, próbáltam összeszedni magam, addig inkább úgy tettem, mintha még nem olvastam volna el.
-Oké...-ennél értelmesebb reakció nem jutott eszembe.
-Mit gondolsz, fogadjam el a tanácsát?-kérdezte közelebbhajolva hozzám.-Tényleg vársz rám?
A szívem hevesebben dobogott, mint valaha, az arcom égett, és próbáltam kinyögni valami értelmesebbet, mint az előbb.
-Nyugi, csak vicceltem.-borzolta össze a hajamat nevetve, miután látta, és sikeresen félreértelmezte a reakciómat.-Nem kell félned, nem akarok semmit sem csinálni veled.
Pont ez a bajom. Miért nem látod?
Nem mondtam semmi csak egy mosolyt erőltettem az arcomra, miközben ő őszintén nevetett.
Szerencsémre Brian pár másodperc múlva szólt nekünk, hogy vége a szünetnek, nem ártana visszamenni gyakorolni.
Már megint nem tudtam koncentrálni. Minden egyes alkalommal, amikor a figyelmem más felé irányult, ő volt az oka. Nem csak most, bármikor máskor is. Egy-egy elrontott ugrás annak a jele, hogy gondolok rá, hogy mindig ott van a gondolataim egyik elrejtett zugában. És egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ez olyan nagyszerű dolog.
Javier P.O.V.
Miért lehetett olyan furcsa Yuzu? Valami rosszat mondtam volna? Neki is kellett olvasnia a kommenteket a közös képeink alatt, nem lephette meg különösebben, hogy sokan össze akarnak minket hozni. Talán az a baja, hogy már van valakije és fél, hogy rosszul reagálna rá?
Felálltam, és a korcsolyaéleken dűlöngélve Yuzu után siettem, vissza a pályára.
Nem lehet azt mondani a mai edzésről, hogy különösebben sikeres lett volna. Egyikünknek sem mentek sem az ugrások, sem a forgások, sok esetben a földön kötöttünk ki egy-egy rossz lépés után. Yuzu dühösen a pálya körül lévő palánkba rúgott, mire Brian ránézett, aztán az én, hasonlóan dühös arcomra, és sóhajtva közölte velünk, hogy rendezzük el a szerelmi ügyeinket, és holnap már kicsit koncentráltabban jöjjünk vissza.
Yuzuru P.O.V.
Rendezzük el a szerelmi ügyeinket... Ha az olyan egyszerű lenne... Mintha Javi is valami hasonlóra gondolt volna, amior a szeme sarkából felém pillantott. Illetve azt hiszem, hogy felémpillantott, bár sokszor csak a képzeletem játszik velem, ha valamit nagyon szeretnék.
Néma csendben lementünk a jégről, feltettük az élvédőket, és meglehetősen nyomott hangulatban visszasétáltunk az öltözőbe. Egyikünk sem szólt egy szót sem, mindketten jól megvoltunk a saját gondolatainkkal, ha még másét is kellene hallgatni, talán már sok is lett volna.
-Yuzu.-törte meg a csendet.-Valami gond van? Valami rosszat mondtam?
-Semmi.-motyogtam és leültem a padra.
-Van valakid?-a kérdése meglepett. Nem gondoltam volna, hogy a viselkedésemből erre következtetne, sokkal valószínűbbnek hittem, hogy egy idő után észreveszi, hogy szeretem. Persze az is lehet, hogy a következő kérdése az lesz, ha erre nemmel felelek.
-Hogy lenne?
-Azt hittem azért zavar annyira az egész. Hogy esetleg az a valakid azt hiszi majd, hogy együtt vagyunk, vagy ilyesmi... De akkor senki?-szinte biztos vagyok benne, hogy a megkönnyebbülés a hangjában csak az én képzeletem szüleménye volt.
-Senki.
-Tudod, még sosem meséltél egy lányról sem, aki tetszett volna, vagy esetleg együtt lettetek volna. Nem furcsa?
-Nem. Hogy mesélhettem volna? Itt vagy nekem te.
-Hogyan?-észre sem vettem, hogy az utolsó két mondatot kimondtam hangosan is. Ezt már elég nehéz lesz kimagyarázni. Ki akarom én ezt még magyarázni? Van értleme? Gyűlölöm a gondolatot is, hogy elveszíthetem, hogy többet nem is szólna hozzám, de igazság szerint már belefáradtam abba, hogy mindig tagadok. Bármit kérdez rólunk, tagadok. Mi értelme van ennek? Nem akarom elveszíteni, de ha nem leszek most vele őszinte, mi értelme az egésznek? Az nem kapcsolat, ha mást érzünk egymás iránt, de ahogy ezt titkoljuk, hazudunk egymásnak.
-Egyszerű. Szeretlek.-olyan könnyű volt kimondani.
Javier P.O.V.
-Egyszerű. Szeretlek.-nézett a szemembe olyan tekintettel, hogy egy pillanatra sem kételkedtem abban, hogy igaz.
Abban a pillanatban úgy éreztem magam, mint egy klisés történet főszereplője, aki nem vette észre, hogy szereti valaki, de még azt sem, hogy ő maga szereti azt a valakit. Mert abban pillanatban tényleg rájöttem, hogy szeretem, amióta csak megpillantottam, úgy, hogy szinte észre sem vettem.
Teljesen hülyének éreztem magam, hogy egyikre sem jöttem rá magamtól. Miki? Mit számít ő ilyenkor? Nem fogom gyűlölni, vagy ilyesmi, de együtt lenni sem lennék vele képes többé, nem meglepő módon.
Annak ellenére, hogy sok mindent akartam neki mondani, nem jutott eszembe semmilyen normális mód a megfogalmazására, ezért egyszerűen odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Vártam, hogy eltoljon magától, meglepődve, de semmi ilyesmi nem történt. Átkarolta a nyakam, beletúrt a hajamba és visszacsókolt. Fél kezemmel átöleltem és soha többé nem akarta elengedni. Végigsimítottam az arcán, és egy pillanatra elválva tőle ezt súgtam neki:
-A válaszom is egyszerű. Én is szeretlek.
Elmosolyodott. Szebb mosolyt még nem láttam tőle, az arca jobban ragyogott, mint bármikor máskor, a szemei csillogtak, és akkor mást nem is tudtam volna rá mondani, csak azt, hogy gyönyörű.
Oké, nyálas, klisés, de kész van az első magyar, normális hosszúságú Yuzuvierem😍 Ha valami gond van vele, ne engem, hanem a fizika, biosz és magyartanárt hibáztassátok, nagyrészt órákon írtam.
Btw, tényleg elküldtem az üzenetet😂😂de nem látta és nem is válaszolt rá, mint ahogyan vártam.
