Sziszi Hercegnő szelleme

Újabb izgalmak!

    Azonnal felrohantak az igazgatóiba és elmondták a sztorit. Szívük kalapácsként vert, szinte kiugrott a helyéröl. Mind a ketten nagyon féltek. Irene mégjobban meg volt ijedve. Leila megcsúszott a lépcsőn. Hirtelen
felsikoltott de futott tovább Irene után. Persze rögtön kihívták a mentőket, és a rendőrseget.
Mire végre kicsit lecsitultak a kedélyek, mindenki mehetett már a dolgára.
- Te tegnap este nem... Nem láttál valamit amiről én nem tudok?- kérdezte Leila.
- Majd elmondom.
- De én most akarom hallani és tudni!
-De majd megtudod! De tudod mit? Gyere ma fel hozzám.

               ...
Este volt. Az idő teljesen csendes volt.
- Szóval... Amikor átkísértelek multkor a szobádba, egy olyan különös jelenséget láttam amit, nem tudok elmagyarázni!
- Bővebben?-Kérdezte Leila olyan arckifejezéssel mint aki... Nem is tudom. Félig riadt, félig elképedt és 1% valódi értelmetlenséggel a képén.
- Nem tudom. De majd meglátjuk.
    Aznap este Leila Irene-nál aludt mert elmondta azt, hogy mire gondolt amikor megládta előszőr a...... Ki tudja mit. Na jó.. Én pont tudom!😜
De a lényeg...
Másnap volt a legkeményebb napjuk mivel 8 órájuk volt. Havazott mivel Novemberben általában szokott. A múltkor azért az eső esett, mert nem volt olyan hideg mint akkor.Most viszont havazott. A lányoknak éppen francia órájuk volt és éppen röpit irtak. Hirtelen hangos kiáltás hallatszott idakintről.
-Segítsééég!- hallatszott kintről a hang.
A csoport kiszaladt. ( azért csoport mert ez felsőfokú volt, és oda nem mindenki juthatott be mivel beválogatott emberek voltak)
- Segítsenek!- szólt hozzánk a lány amikor kiértünk.
Fekete hullámos haja az arcába hullva remegett a fejével eggyütt. Tancucca a hóban feküdt. Feltehetően eldobta.
- Mi a baj? - Kérdezte Madam Dubou
- Ott! A bokorban! A hó!
És csak akkor tűnt fel a jelenlévőknek hogy a havon vér csík megy végig egészen a bokorig.