8 évvel később.
Reggel mikor felkeltem, és lementem a nappaliba apa pakolt.
- Már mész vissza?- kérdeztem tőle könnyes szemmel.
- Áhh Szia Hanna! Igen. Visszarendeltek.- mondta szomorúan. Apa katona és most újra fent áll a a veszély, hogy elveszítem. Odafutottam hozzá és zokogni kezdtem. Már csak ő van nekem...
- Szeretlek apa.
- Szeretlek Hercegnőm.- rám mosolygott és kilépett az ajtón. Sose bucsuzkodtunk ennél jobban, mert mindig tudtam, hogy visszajön...Hannicaaa ❤❤❤