Kényszer padtársak

part 01|az a bizonyos rajz óra

A buszról leszállva buzgón szedtem a lábam a 3-as metróhoz. Rövid várakozást követően felszálltam rá. Mint általában mindig, most is dugig volt. És természetesen minden hely foglalt volt, így az izzadt testek között szlalomozva a metró végébe húzódtam. Neki dőltem az ajtónak és előkaptam Anna todd Miután című könyvét. Imádom.

Kicsit túlságosan is belemerültem a könyvbe, amikor hirtelen kinyílt a metró ajtó a Forgách utcánál. Leszálltam majd a táskámba dobtam a könyvem.
5 perc séta után elérkeztem a sulimhoz.Az új sulimhoz,ami már annyira nem is új.
Lassan 3 hónapja járok ide, néhány dologból kifolyólag. Gondolom mindenki ismeri azt az érzést amikor legszivesebben megszűnne létezni. Nekem ezzel az érzéssel kellett megbírkóznom 2 éven keresztül,ugyanis napi szinten szivattak egy félre értés miatt. Egy hazugság miatt.
Sajnos naív voltam és kifogtam legjobb barátnak egy olyan személyt akit nem kellett volna. Átvert, hazudott,tönkre tett.
A gondolatmenetemet  a csengő zavarta meg, így gyorsabban szedtem a lépcső fokokat. Benyitottam az osztálytermünkbe, majd elnézést kértem a tanártól a késésért.

-Miss Kováts! Ez már a második a héten.-néz rám az angol tanárom.

-Elnézést-sütöm le a szemem majd a helyemre sétálok, Lilla mellé.
Nem kifejezetten a legjobb barátom, de elég sok időt töltünk együtt. Most már nehezen bízok meg emberekben. Nyílván ez nem azt jelenti,hogy antiszoc vagyok, csak jól megfontolom, hogy kiben is bízok meg 100%-ig.

Elővettem az angol könyvem majd kinyitottam egy random oldalon. Bedugtam a fülembe a fülhallgatóm. Az angol órákon nem igazán figyelek, különös képességemnek mondható,hogy tanulás nélkül is kitünően tudok angolul. Nem hiába a kedvenc tantárgyam.

Lilla nevetésére kaptam fel a fejem. Lassan kezdett kitisztulni a látásom, valószínűleg elaludtam. Hurrá.

Körbenéztem és mindenki engem nézett.
Nyílván Dávid egyik csípős poénján nevettek.
Ránéztem az illetőre majd szélesen elmosolyodtam és bemutattam neki.

Felnevetett majd kiment a teremből.
Degenerált.

Én is összepakoltam majd hátra sem nézve kimentem a teremből.

A kémia terem felé haladva megálltam a büfénél.
Mily meglepő hogy Dávid is épp ott állt meg. Beállt mőgém majd hangosan kezdett gondolkodni.

-Vajon mit egyek... Áh, úgyse marad semmi sem ha Szofi után vásárolok-nézett rám vigyorogva míg én folyamatosan "pls" fejjel bámultam.
Ez a gyerek kezelésre szorul.

Én következtem, és mielőtt rendeltem, fogsort villantva rávigyorogtam Dávidra.
Igen, mi ilyen gyerekesek vagyunk. Versenyezünk egymással, oltjuk egymást stbstb.
Mi viszünk életet az osztályba a poénjainkal.

Dév jól mondta, a büfé 90%-át megvettem,majd tömött táskával a kémia terembe siettem.

Amit csak tudtam megettem, a többit pedig a táskámba dobtam.
Dév egy csokit szorongatva tért be a terembe. Összehúzott szemekkel nézett rám.

-Na, csak nem éhes vagy?-néztem rá röhögve.

-Anyád is az.-mondta. Na ez ütött,csak akkor anyázunk,ha valamin nagyon össze veszünk. 
Lekaptam az egyik cipőm majd megdobtam a tökéletes fejét.Headshot.

Az osztály hangos röhögésbe kezdett én meg sajnálkozva néztem a dühöngő fiúra.

Megpróbált vele eltalálni ő is, de az  sajnálatára jó a reflexem. Elkaptam majd felvettem, és jó kislányoz híven összekulcsolt kezekkel vártam a tanárt.
Aki nem jött.
Az igazgatóhelyettes lépett be majd próbált rendet teremteni.

-Gyerekek! Sajnos Katika nénink beteg, ezért előre hozzuk a következő óráitokat.Most rajz következik. Indulás-tapsolt kettőt. Mégegy óra amin aludhatok. És mindenki csodálkozik,hogy ezek ellenére is álmos vagyok sokszor.

Csak sajnos ez az óra nem úgy sült el ahogy terveztük. Legalábbis nem teljesen.

Addig minden okés volt míg felértünk a termünkbe.A mai nap már másodjára ültem le Lilla mellé életkevd nélkül. Majd eszembe jutott a sok kaja a táskámban.
Elővettem őket, majd mások éhes tekintetét kerülve ettem. 2 perc múlva nagyot sóhajtottam, majd mindekinek adtam belőle,csak egy személynek nem. Lassan oda sétáltam elé majd gyönyörű szemeibe néztem.

-Kérsz? -Kérdeztem megtévesztő kedvességgel.

-Igen-bólintott gyanakodva.

-Nem kapsz.-húztam vissza a csomagot. Ez lehet bunkó volt, de az ő szivatásaihoz fel sem ér.

Vállat vontam majd csípőringatva vissza sétáltam.

Már kezdtem unatkozni és már megint majdnem bealudtam amikor azt vettem észre,hogy Zoli üvöltve fut az ablakhoz a tanári székkel.

Olyan gyorsan történt minden,hogy felfogni sem volt időnk.
Az a hülye gyerek kidobta az ablakon a széket.
A másodikról.

Kb 5 másodpercig mindenki sokkosan pillantott a szék felé majd kitört belőlük a röhögés.

Talán az óra végéig röhögtünk volna ezen, ha fel nem jön a tanár. Az ajtóba pillantottunk ahol Iza, az osztály strébere állt az igazgatóval.
Beköpött minket a ribi.Úgy érzem kemény szivatás vár rá.

Fél óráig az igazgató és az osztályfőnök dühöngését hallgattuk.
Majd végül kibökték a büntetést. Egy hét tanulószoba mindenkinek. Leszarják az edzéseket,  akkor is itt kell lenni. Szuper.

Na de ez még nem volt minden... A mi kedves, nagyszívű tanárunk ültetést rendezett. Milyen kedves nemde?

Bosszúsan néztem ki a fejemből.Már azt hittem engem elfelejtett a tanár amikor meghallottam a nevem.

-Szofi pedig.. Üljön Dávid mellé!-nézett rám.

-Hogymi?-ugrottunk fel egyszerre a padból Dáviddal.

-Felejtse el!-tettem fel a kezem.

-Kováts Szófia! Nem mondom el mégegyszer, ülj Dávid mellé!-nézett rám szúrósan.

Fújtattam egyet, majd átcuccoltam és leültem a padba.

Ezután már nem igazán figyeltem az órára.
Ezt nem hiszem el. Én ebbe bele fogok dögleni...