A bőröndömbe pakolok. Július 25.-e van. A szüleimmel hetet a Balatonon töltünk. Igazából Horváthországba mentünk volna , de jönnek az unokahúgomék és neki még nincs útlevele így nem hagyhatja el az országot.Kedvenc fekete fürdőruhábat a bőröndbe berakva lezárom azt. a földszintről anya kiállt fel. Pontosan nem értem mit mond ezért inkább lemegyek.
-Ha végeztél a csomagolással kiviheted az autóba.-mondja meg sem állva a csomagolással.Útravalót csomagol. Felvánszorgok az emeletre, benyítok a szobámba. A bőröndömet felállítom elveszem a kistáskám és szaladnég lefele a lépcsőn, ha nem csomagoltam volna egy tonna ruhát.Tíz perc kinlodás után az autóba tudhatom a csomagom.
Félórája úton vagyunk. halálra unom magam.Anyám ilyen hülye figyelmeztetésekkel látott el, mint például: A megengedett mélységnél ne menyj beljebb., Ne hagyd el a a cuccaidat., Ne állj szóba idegenekkel.
_______________
Megérkeztünk,. Végre nem kell anyám prédikálását hallgatnom. Épp a szállás felé tartunk. a nap kiégeti a retinám és olvadok, mint a fagyi.A hotel nem túl nagy, de elég modern.Apa a portához megy szobát foglalni.A portás nagyon magyaráz. Miután befejezi mondanivalóját apa felénk fordul és magához hív.
-A helyzet az, hogy nincs háromágyas szoba, csak kétszemélyes egyágyasok.-magyarázza.
-Akkor én alszok Trixivel te pedig egyedül.-ajánlja fel anya.
-Az kizárt. Nem fogok egyikötökkel sem aludni. Vagy engeditek, hogy egyedül aludjak vagy lefújjuk a nyaralást.-most milyen lenne már, anyámmal aludni.
-Jó, akkor egymás melletti szobákat kérek.-fordul apám a nő felé.
-25-26. itt vannak a kulcsok.-nyújtja át-Ha bármire szükségük van a szobákban elvanna helyezve vezetékes telefonok. Ott el tudnak érni.
Apám van olyan udvarias és hozza a csomagom.Enyém a 25 szoba-ös.Gyönyörű kilátásom van a Balatonra.
_____________
A parton vagyunk.Egy fa árnyékában fekszek és olvasom kedvenc magazinomat.napszemüvegem még az árnyékban is rajtam va, és ez még nem lenne elég, magamnak külön napolajat vásároltam és telekentem magam.
A meleg levegő miatt előveszem az ásványvizet a strandtáskámból és feléig leiszom.Tervezek bemenni a vizbe, de előbb megvárom, hogy felmelegedjen. Mellettünk már méterre van egy homokos focipálya, amin most is vannak. Egy darabig nézem, mindig is meg akartam tanulni focizni csak valahogy sose vettem rá magam. Elnézek a focipályáról és újra a magazinomat olvasom.
MAgazint nézem de nem lapozok. Egyszer csak valami kemény éri el a fejemet amitől kicsit melendül. Na ez fájt. Oldalra nézek.Egy focilabdát találok magam mellett. Kezembe fogom és a vízbe tervezem dobni de valaki megszólít.
-Uhh, bocsi! Nagyon fájt?-szólal meg egy körülbelül velem egy idős srác.
-Áh nem, csak holnapra egy hatalmas dudor lesz a helyén.-a mondattal egyszerre meglendítem a kezem, hogy eldobjam a labdát, de megállítja akezem.
-Légyszi ne dobd el! Véletlen volt, nem akartam.-vág egy megbánást kifejező arcot.
-Mit csinálsz ha mégis eldobom?-kérdezem.
-Nem tudom, talán utána doblak.-veti fel.
-Az igen!De tudod ahoz erő is kéne.-nevetem el magam.
-Szerintem annyi erőm van, hogy téged a vízbe dobjalak.-feszíti meg karizmait.-Vagy hogyha nem akkor meg tudod mi négyen vagyunk te meg csak egyedül.
-Jó! Tessék itt van!-dobom neki a labdát.Nem akarok akaratomon kivül vízes lenni.
-Egy fagyit elfogadsz?-vonja fel szemöldőkét.
-Azt lehet, de előbb szólok anyáméknak.Odaszaladok a vízben úszkáló szüleimhez akik egy bólintással beleegyeznek. Szerintem apám nem hallotta mit mondtam.Ennyivel bizos nem hagyná annyiba.
-Elengedtek.-elindulunk egy fagyizó irányába.
-Egyébként Zsolti vagyok.-mutatkotzik be.
-Én Trixi.-viszonzom bemutatkozását.
A fagyi után Zsolti visszakisért a helyünkre, ő meg csatlakozott a haverjaihoz focizni. Néha-néha még ide pillant, mivel amióta visszaértünk őket nézem a focizásban.
