Lány a tükörben

Kettő.

De, talán még is elaludt, ugyanis reggeltájt a szőke Katharine nővér keltette.
- Brankie, gyere kész a reggeli!
A lány tétovázott egy ideig, majd a hatalmas tölgyfa szekrényhez lépett és kiemelt belőle egy mályvaszín, csipkés ruhát. Giccsügyben kissé meghaladta a kellemeset, de tűrhető volt, így Brankie abban indult a nővér után aki egy nagy ajtó előtt megállt.
- A bátyád, Tommen bent áll és úgy hiszi, hogy te Branka Hamsik vagy, az ő féltestvére. A másik bátyád, Marko még nem ért ide.
A lány ezen  információkat nagyon a fejében tartva lépett be az ebédlőbe, ahol valóban egy magas, szőke fiú állt, félkész repülőgép modellel a kezében. Brankie érkezésére sebesen felkapta a fejét, mie a szőke tincsek kirepűlte az arcából.
- Jó reggel Brankie, apa tegnap épségben hazaért, hozzott rengeteg ajándékot- újságolta közelebb lépve Tommen.
- Jaj, de jó! Nekem is hozott valamit?- próbált egy kis lelkesedést mutatni a lány, bár nem is tudta ki az apja, akinek ennyire kéne örülni.
Kicsit tétovázva ült le az asztalhoz, maga elé véve a bőséges reggelit. Miután evett egy kicsit kilépett az ebédlőből, a folyosón pedig Katharine nővér szobrozott, a falifestményeket bámulva.
- Most mit csináljak? - kérdezte tanácstalanul Brankie.
- Menj el apádhoz, s viselkedj vele távolságtartással!
A lány Katharine után eredt apja dolgozószobája felé. Bizonytalanul nyitotta ki az ajtót, majd belépett a szivarfüsttől bűzlő helyiségbe.
- Brankie!
Egy alacsony, kövérkés ember lépett hozzá, s átölelete. Öltönyén még erősebben érződött a szoba rettenetes szaga.
- Ott vannak a csomagjaid amiket hoztam Párizsból. Képzeld találtam az egyik boltba egy undorító fehér patkányt, de gondoltam neked tetszen, így elhoztam.
Brankie- nak úgy tűnt nem csak Szász Ivett szereti a patkányokat, hanem Brankie Hamsik is. Fogta a dobozokat, elköszönt és hálát adott az égnek, hogy túlélte a találkozást.
- Nézze nővér, apa hozott nekem egy patkányt!- mutatta lelkesen.
Az apáca sem volt igazán oda a kis teremtésért. Brankie a rengeteg dolgoggal visszavonult a szobájába és játszani kezdett a Henrik nevet viselő kisállattal. Közben egyre hangosabban énekelni kezdett egy dalt amiről fogalma sem volt, hogy honnan szedte, de eléggé karácsonyi hangulata volt.
- Brankie?- nyitott be a nővér a szobába, csodálkozó arccal,- Te énekeltél?
A lány riadt őzszemekkel bólintott, s abbahagyta a dalt.
- Nagyon szeretek énekelni- motyogta.
- Jól jönnél a rettenetes templomi kórusunkba- sóhajtott Katharine,- Még ma elviszlek! Öltözz!
Brankie kabátot, cipőt vett és a szőke nővér mellett kisétálta a hatalmas kúriából. A templom nem volt messze, hamar odaértek nagy tölgyajtaja elé. Katharine gyakorlottan nyitott be.
- Jó napot nővér!- lépett egy szintén apácaruhás nő eléjük.
- Florance nővér! Ő itt Branka Hamsik, az új kórutag. Halgassa csak meg hogyan énekel!- azzal kottát nyomott a lány kezébe.
Brankie csilingelő hangján rákezdett a dalra, amire aztán a templom apraja-nagyja odagyűlt. A dal végére mindenki tapsolt a lány pedig szégyenlősen bámult maga elé.
Katharine úgy döntött ideje lenne hazamenni, ugyanis miután többször végighallgatták Brankie éneké, kezdett sötétedni.
A lány cseppet sem volt álmos mikor ágyba bújt, énekelni akart. Amikor aztán sötét ereszkedett a házra, a lány magára kapott pár meleg holmit és elindult a rövid kis templomba vezető úton. Amikor nyitva találta az ajtót rettenetsen megörült. Belépett a csarnokba és leült a zongorához. Maga elé vette a kottát és játszani kezdett. Régen nem ült már zongora előtt, sem Szász Ivett, sem Brankie Hamsik képében. Ujjaji gyakorlottan jártak a fekete és fehér billentyűkön, s mikor már úgy érezte eléggé gyakorlott lett a zongorában, énekelni kezdett. Először kissé hamisan, majd hozzáigazította hangját a zongorához.
- Branka?
A lány abbahagyta amit csinált, ugyanis rájött, hogy leleplezték. Florance nővér állt mögötte.
- Jó estét nővér- állt fel a zongorától a lány.
- Ez szenzációs volt! - azzal Florance átölelete a lányt.
Brankie először érezte úgy, a nővér hasonlít valakire az 'előző' életéből. Miután kibontakozott a nő öleléséből és elköszönt, a lány azon gondokozott vajon ki lehetett Florance. Az anyja biztosan nem, ahhoz túl fiatal.
Ekkor jött rá, hogy valójában mit is keres itt...

j