breakline // h.s. fanfiction

2.

- Szűz vagy? - kérdezte rekedt hangon.
- M-mi?
Teljesen elpirultam, ő pedig halványan elmosolyodott.
Fölém mászott, majd lenézett rám.
- Hogy lehetsz még szűz? - kérdezte - Mármint, én már most, itt helyben megbasztalak volna.
Számat szólásra nyitottam, de egy árva hang nem szökött ki rajta. Köpni - nyelni nem tudtam a szavai hallatán.
- Nem foglak bántani - simított ki egy tincset az arcomból.
Nyeltem egy nagyot, majd óvatosan felnéztem rá.
- Blair - suttogta.
Szemeit levezette ajkaimra, majd közelebb hajolt.
A fejemet oldalra fordítottam és kihasználva gyenge pillanatát, lelöktem magamról. Nagyot koppant a földön, én pedig az ajtó felé sprinteltem.
- Bassza meg - morogta az orra alatt.
Kirántottam az ajtót és lerohantam a lépcsőn. Szemeimmel a bejárati ajtó után kutattam, de a tömeg irtózatosan nagy volt. Lépteket hallottam magam mögül, tudtam, hogy ő az. Bevetődtem a tömegbe, igyekeztem minél jobban elvegyülni. Nem voltam magas, reméltem, hogy ez kedvezni fog a helyzetemnek. Gyorsan tettem a lábaimat egymás elé, a légzésem és a szívverésem szapora volt.
A menekülésemet meghiúsította egy kéz a derekamon. Nagyot nyeltem, a szívem a torkomban dobogott. Óvatosan megfordultam és jobban megijedtem, amikor tudatosult bennem, hogy nem Harry, hanem egy még idegenebb férfi tart a karjai között. Levigyorgott rám, én pedig igyekeztem nyugodt maradni és ellépni tőle.
Hihetetlenül mérges és dühös voltam magamra, amiért elmentem abba a házibuliba. Ideges voltam, a hasam görcsölt, és csak az járt a fejemben, hogy hadd érhessek haza és fekhessek be az ágyamba.
A szemeimbe könnyek szöktek és a plafont bámultam, míg a férfi tapogatott. A kezeimmel püfölni kezdtem a mellkasát és ficánkoltam a szorító karjai között.
Ekkor valaki kirántott a fogásából és maga mögé lökött. A fejem búgott, nem tudtam mi történik, az események gyorsan forogtak egymás után. Hallottam egy ütést, majd a megmentőm felém fordult és a kijárat fele tolt. Szédültem, a fülem sípolt.
A férfi kezei a derekamon voltak, úgy irányított. Amikor kiléptünk az ajtón, magával szembe fordított. A légzésem kezdett helyreállni, lelassulni.
- Jól vagy? - nézett rám fekete szemekkel Harry.
Tekintetemet felvezettem rá. Aprót bólintottam.
- Gyere - mondta, majd egy fekete autó fele tolt - Hazaviszlek.
Megráztam a fejemet.
- Nem foglak itt hagyni - lökött be a kocsiba.
Bekötöttem a biztonsági övemet és némán ültem. Ő is beszállt mellém az autóba, a motor pedig felbúgott.
- Merre laksz? - kérdezte.
Ajkaimat szólásra nyitottam, de nem bukott ki szó rajtuk.
Harry rám nézett.
- Hmm? - felhúzta a szemöldökét - Merre kell mennem?
Eldadogtam neki a hazautat és már el is indult.
Az út némán telt el. Néha rám vezette a tekintetét, de hamar visszafordult. Meg se szólaltam, nem nézelődtem, csak bambultam ki előre az ablakon.
- Mozgalmas estéd volt - jegyezte meg.
Ránéztem, majd vissza az ablakra.