Egész este a mai napról álmodtam voltak rosszabb és jobb pillanatok, de a legjobb mindig az volt hogy Jacob felhívott a színpadra ha ez sikerülne és tényleg ott állhatnék mellette a színpadon ahh nem tudom mit csinálnék nagy eséllyel sokk alatt lennék. De végre reggel 8 óra már "csak" 5 órát kell (profi szóismétlés de ne törődj vele) kibírnom valahogy de hogyan na ez számomra is rejtély volt. Mindent szép lassan csináltam hátha gyorsabban telik az idő, a ruhámat is szép gondosan választottam ki, a hajammal se siettem, reggelinél is nem azonnal ráugrottam a kajára ahogy szoktam amiért a családom meg is lepődött.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Miután végeztem a szokásos kisdolgaimmal felmentem a szobámba, kényelmesen elhelyezkedtem a könyvemmel és elkezdtem olvasni, kb. fél óra telhetett el és megcsörrent a telefonom ki más lehetett volna ha nem Szófia.
-Na jó nagy nehezen elaludtam megcsináltam a szokásos dolgaim de mégis mit kezdjek magammal délután egyig? Addig van még 3 óra-mondta meggyötört hangon.
-Átmenjek?-kérdeztem mosolyogva.
-10 perc múlva ajtónk előtt?-kérdezte vissza. (nekem máma nagyon megy ez a szóismétlés xd)
-Indulok-és ezzel le is tettük a telefont. Útközben felidéztem magamban az álmom egyes részleteit és egyre jobban kezdtem felfogni, hogy máma találkozhatok azzal a személlyel akit már egy éve kinéztem magamnak interneten vicces bele gondolni, hogy egy évvel ezelőtt az egyszerű rajongásból kialakult már mondhatni szerelemé úgy, hogy nem is ismerem igazán csak annyit tudok róla, mint a többi fangirl. Miközben ezen elmélkedtem már oda is értem Szófiékhoz az Anyukája nyitót ajtót, mondta, hogy nyugodtan menjek fel hozzá. Mikor beléptem a legjobb barátnőm szobájába azonnal rám ugrott.
-Ez több volt tíz percnél-"köszöntött".
-Jól van na gondolkoztam-válaszoltam.
-Nem fájt?-kérdezte.
-És anyádnak az nem fájt mikor nagyobb fasz jött ki belőle, mint amilyen bement?-vágtam rá kapásból.
-Olyan buzi vagy-mondta majd megöleltük egymást. 11 felé lehetett mikor a barna sziklón megszólalt.
-Kajás vagyok-közölte velem a számomra érdektelen tényt.
-Te mikor nem-kérdeztem.
-Lemegyek kajáért-miután kiment a szobából elkezdtem filózni azon, hogy csak a mi barátságunk olyan retardált, hogy képesek vagyunk az egyik másodpercben egymást elhordani a másikat a következőben viszont már imádjuk egymast. Miközben ezen agyaltam nem hallottam ahogy vissza tért Szaffi ennek az volt az ára, hogy egy jó hideg vizet csöppentet a hátamra.
-Ohh hogy ütötte volna el anyádat szüzen egy kamion-kiabáltam rá miközben felugrottam.
- Olyan hülye vagy, hogy felfelé esel a lépcsőn-válaszolta nevetve.
Sziasztok itt is lenne a következő rész ez is egy kicsit uncsibb de a következők nem lesznek azok ígérem. A következő részben lesz a nagy találkozó remélem várjátok megpróbálom holnap hozni de nem ígérek semmi. ;)
