BűBáj

3. Rész

Ép, hogy csak beléptem a sötét bárba és már jó pár tekintet végigpásztázta a testem. Uh, a ma este sem lesz unalmas. Amint oda érek a pulthoz Lussy már a kezembe is nyom egy italt.

-Életmentő vagy.-Mosolygok rá, és az orcái már pirulnak is.

-Tudom. Nehéz nap?

-Nem annyira vészes mint itt,-Nézek körbe a nyálukat csorgatók közt és már meg is van a ma esti partnerem.- de legalább még egy vetélytárssal kevesebb.Meghívsz egy italra?

-Persze.

-Persze.-A mellettem ülő pasi furcsán néz Lura, majd mikor kapcsol hogy kinek beszéltem morgósan tovább áll kiszolgálni a vendégeket.-Lehet hogy eltart mire kikapjuk.-Húzza össze szemöldökét. Lassan a füléhez hajolok és halom ahogy nagyot nyel, gondolom tekintette a dekoltázsomban gyönyörködik

-A sarokban várlak.-Lepattanok a bárszékről és csípőmet ringatva sétálok a megszokott boxom felé. A gondolataimból az ajtó csapódása és a fuvallattal nagyon is ismerős illat szál felém, a fejem felkapva egy dühös és vidám tekintettel találom szembe magam. Kuncoghatnékom támad, még a járásuk is ellentétes Huncutka mondhatni szökell míg Miss.Komoly mint aki a világot akarja meghódítani, siettek felém ám előttem megtorpannak.-Miben segíthetek hölgyeim?

-Leléptél!-Felvont szemöldökkel nézek rájuk, ők pedig csalódottan összerogynak velem szemben. A box szerencsére el rejt minket a kíváncsiskodó szemek elől.-Ugye ezt nem gondolod komolyan?.-Dől hátra és  tekintetében kétségbeesés vélek felfedezni.

-Nem.--Rázza szőke fürtjeit.-Te is érezted amit mink. Összekapcsolódtunk.

A francba. Sejthetem volna. Az erős energia, ők is természetfelettiek.

-Figyelj kicsim, jól éreztük magunk feltöltődtem, gondolom ti is.-Jobban megnézve elhalványodtak a karikák, egészségesebbnek tűnek és a szemük is csillog, habár lehet hogy azok könnyek.-De az akkor is csak egy éjszaka volt.

-Ez nem ilyen egyszerű.

-Tényleg Kett?-Nem néz a szemembe ezért egy kicsit nyugodtabban, próbálom újra.-Akkor próbáld elmagyarázni azt amit nem értek!

-Megmentetted az életünk és e közben hozzád kapcsolódtunk.

-Na ne, Lendránok vagytok.-Teljesen elképedtem. Ilyen nincs, hogy nem vettem észre?

*Lendran-Életenergiával táplálkozó lények. Mint a paraziták, elbódítják a gazdatestet. Azért élnek, hogy kielégítsék minden vágyát a legjobb szolgák csak éppenséggel hamar kinyírják. A múltban a női egyedek voltak a legveszélyesebb szeretők míg a férfiak a legjobb bérgyilkosok. A fizetség minden esetben az életed.*

-Nem! Sensusonok.-Suttogta Ann. Kinéztem Denre, aki a sarokból figyelt. Felálltam és a lányokat maradásra intve elindultam felé.

-Mit tudsz a Seneusonokról?-Kisé meglepetnek tűnt.

-Egy ritka alfaj. Hasonlítanak a Lendranokhoz, egyrészt tőlük is származnak -Látja a nemtetszésem ezért kibővíti.-De teljesen mások a gazda törődése és feléjük irányuló figyelemért, szeretettéért megtesznek bármit az élteti őket.

-A szolgálásért a gazda az életével fizet?

-Nem.

-Ez biztos?-Csak egy szemöldök ráncolással felel. A manók tudásában nem szoktak kételkedni.-Jó van, kösz.-Visszamegyek és ép megszólalnék amikor érzem, hogy egy kéz ráfonódik a derekamra és elkezdi csókolgatni a nyakam.

-Megjöttem.

-Már nincs kedvem.-Le akarom venni a kezét de a szorítása csak erősödik.-Szép karóra.

-Neked adom, ha megdolgozol érte.

-Ha.-Ránézek a lányokra akik elég bosszúsan figyelik a mögöttem lévő pasit majd kérdőn tekintenek rám.-Várjatok meg, hamarosan jövök.-Kivezettem a hátsó sikátorba, ahol megfordít és rögtön rászáll az ajkaimra, keményen odavág a falhoz. Szemét. Hozzádörgölők és fordítok a helyzetünkön, elkezdem mélyíteni a csókot. Kezd kábulatba esni,  majd pár perc múlva amikor eleresztem ájultan összeesik. Minden esetre le ellenőrzöm a pulzusát és elveszem az órát.-Kösz és most pihenj pár órát.-Paskolom meg a hülye pofáját- Állat.-Belépve csak a kezemmel jelzem nekik hogy kövessenek és elindulok a rejtett lépcsőház felé, felfele az itteni lakásomba.-Itt nyugodtabban beszélhetünk.