I.rész

29 3 0
                                    

Sziasztok. Én Rayen vagyok. 18 éves vagyok. A szüleimet egy halálos balesetben vesztettem el. Mikor megtudták hogy meghaltak a szüleim, beraktak egy árvaházba. Egy ideig bent voltam. Aztán egy kedves srác befogadott engem. A legelső éjszakán nyugtalanul aludtam. Sőt nem is aludtam. Reggel mikor felkeltünk az asztal megvolt terítve három személyre. Nekem, nevelőapámnak és annak lányának. Megnéztem jobban a steaket és nem volt benne foghagyma. Ès a házba sem volt. Kicsit furának tartottam de nem baj. Elmentünk a városba sétálgatni és vettünk új ruhákat. Hamar eltelt ez a nap. Mikor lefekudtem hamar el is aludtam, és akkor meg is történt a legrosszab rémálmom előjövetele. Az álmom enyiről szólt:
Ülök nyugottan a fotelemben és TV-zek. Reggel lehetett, úgy 9:30 volt és én felvoltam öltözve. Apum lehivott az emeletről.
-Fiam mit szolnál ha anyád és te velem jönnétek kirándulni a hegyekbe.
-Meghogy nincs-e kedvem? Ez komolyan egy kérsés volt?
Felrohantam az emeletre. A táskámba bepakoltam. Amiket beletettem:batterybox,seflie bot, telefon, fülhalgató, és még sok más. Futottam le az emeletről. Láttam hogy apáék a kocsiban várnak. Így hát én zártam be a házat. Ahogy elértünk volna a célpontra egy másik sófőr frontálisan belecsapódott a kocsi elejébe. Éppen,egy arra járó gyalogos hívta ki a mentőket, rendőröket,tűzoltókat... És itt ébrettem fel. Nagyon fura volt laátni,ismét az igazi anyámékat.
Na de mindegy, a nap hátralévő részében csak elmélkedtem hogy milyért álmodtam ezt. Eközben,egy kis szünettel bementem Kiotó városába. Bementem egy filmet megnéztem,és utánna elmentem a nevezetességekhez. Egyszer csak,megcsörren a telefonom.
-Szia Rayen, én,vagyok az Uhijo.
-Uhijo szia, hogy vagy?
-Tudod... egy ideje már megszerettem volna barátnőmet kérdezni, hogz hozzám jön e. De ezt nem birtam megtenni. Mert már akkor mással volt.
-Sajnállak Uhijo, birok segíteni valamiben?
-Igen,abban kéne majd segítened hogy visszahóditsam a lányt.
-Okés egzly lakcímet ha mondasz megköszönném.
-Karvandju utca A/3
-Oké majd egyszer felnézek,de,most mennem kell mert késő lejárt mindjár 20 óra úgyhogy szia, jó éjt. Mikor hazaértem levettem,a cipőt felmentem a szobámba és amint beléptem egy hatalmas nagy szoba tárult elém. Megtaláltam az ágyat és bele,is feküdtem.
Folytatjuk...

The hardes LIFEWhere stories live. Discover now