Life Or Death

5. Rész: Akiyo, te barom!

A kardomat nézegetve sétáltunk visszafele, mikor hirtelen megszólalt Kii.

- Ugye tudod, hogy most neked kell megvédened minket? Legalábbis addig, amíg nem szerzünk magunknak fegyvert...

- Uhm... Ez igaz – néztem a lányra.

Ezután Aina felénk fordulva kezdett el szövegelni.

- Tudjátok, van egy kis gond. – zavarba jött.

- Mi az? – értetlenül néztem rá.

- Még soha nem fogtam semmilyen fegyvert a kezemben, egyáltalán nem értek a harchoz... - kínos mosollyal nézett el valamerre.

- Még is hogy jöhettél ide úgy, hogy....

- Senki sem tudhatta, hogy nekünk kell majd harcolnunk... - vágtam Kii szavába.

Kii sóhajtott.

- Igazad van... - ismerte be.

- Szóval ja... Ez a helyzet. – nézett vissza ránk Aina.

- Végül is semmi gond, majd segítünk. - mosolygott rá Kii.

- Pontosabban segítesz... - néztem felé.

Mindketten értetlenül néztek rám.

- Miért csak én? – kérdezte felvont szemöldökkel és ölbe tett kézzel Kii.

- Nekem nincs ehhez türelmem... - mondtam.

- Azért köszi... - húzta a száját Aina.

- Esetleg a cuccok beszerzésében tudok segíteni nektek, a többit oldjátok meg magatok. – néztem előre, majd elindultam.

- Szuper... - motyogta Kii.

Az út többi része kínos csendben telt el. Csak a madárcsicsergés és a szél hangját lehetett hallani, meg a fák leveleinek susogását. Bár lehet, kicsit bunkó voltam Ainával, de annyira nem érdekelt. Csak őszinte voltam, nekem ehhez nincs türelmem...

Mire visszaértünk, a táborunkat szerencsére úgy találtuk, ahogy azelőtt is volt, hogy elmentünk. Senki nem járt erre fele, a sárban is csak vaddisznók, őzek vagy nyulak nyomait láttuk.

- Egyébként ajánlom a kézikönyv elolvasását... Elég sok tanács van benne, ami még hasznotokra válhat. – mondtam, miközben felmásztam a házamba.

Kii és Aina összenéztek, majd bólintottak. Ezután gyorsan előkapták hátizsákjaikat, azokból pedig a könyveket, majd a földre leülve gyorsan olvasgatni kezdték a sorokat.

Egy darabig még figyeltem őket, majd én is elővettem a könyvemet. Hátra dőltem és elkezdtem olvasni a mágiáról szóló dolgokat. Gondoltam nem árt, ha ezekből is tudok egy párat.

Miután elolvastam az összes oldalt ebben a témában, felültem és lenéztem a többiekre. Mindketten a földön kiterülve szundítottak, könyvükkel a kezükben. Bár nem csodáltam, elég hosszú utat jártunk végig a kardom miatt...

Gyorsan lemásztam a fáról és odamentem hozzájuk. Megpróbáltam felkelteni őket, de nem sikerült, továbbra is csak szuszogtak.

Körülöttük járkálva azon gondolkodtam, ki kéne próbálni egy-két varázslatot. Az oldalakat nézegetve rátaláltam a Fireball nevezetű varázslatra. A könyv részletesen leírta, mit hogyan kell csinálni a varázslat végrehajtásához, ennek segítségével sikeresen ellőttem egy tűzgolyót. A gond csak annyi volt, hogy épp egy erdő közepén voltunk...

Ijedtemben felsikítottam, mire Kii egy gyors mozdulattal felpattant a földről, és eloltotta a tüzet, természetesen varázslattal.

- Akiyo, te barom! – kiáltott fel mérgesen.

- Te ezt mikor... - kezdtem el, mire Kii a szavamba vágott.

- Az most nem lényeges.. – sóhajtott.

- Ehm.. Azt hiszem, ezt most szépen elrakom... - kínos mosollyal néztem rá.