A kardomat nézegetve sétáltunk visszafele, mikor hirtelen megszólalt Kii.
- Ugye tudod, hogy most neked kell megvédened minket? Legalábbis addig, amíg nem szerzünk magunknak fegyvert...
- Uhm... Ez igaz – néztem a lányra.
Ezután Aina felénk fordulva kezdett el szövegelni.
- Tudjátok, van egy kis gond. – zavarba jött.
- Mi az? – értetlenül néztem rá.
- Még soha nem fogtam semmilyen fegyvert a kezemben, egyáltalán nem értek a harchoz... - kínos mosollyal nézett el valamerre.
- Még is hogy jöhettél ide úgy, hogy....
- Senki sem tudhatta, hogy nekünk kell majd harcolnunk... - vágtam Kii szavába.
Kii sóhajtott.
- Igazad van... - ismerte be.
- Szóval ja... Ez a helyzet. – nézett vissza ránk Aina.
- Végül is semmi gond, majd segítünk. - mosolygott rá Kii.
- Pontosabban segítesz... - néztem felé.
Mindketten értetlenül néztek rám.
- Miért csak én? – kérdezte felvont szemöldökkel és ölbe tett kézzel Kii.
- Nekem nincs ehhez türelmem... - mondtam.
- Azért köszi... - húzta a száját Aina.
- Esetleg a cuccok beszerzésében tudok segíteni nektek, a többit oldjátok meg magatok. – néztem előre, majd elindultam.
- Szuper... - motyogta Kii.
Az út többi része kínos csendben telt el. Csak a madárcsicsergés és a szél hangját lehetett hallani, meg a fák leveleinek susogását. Bár lehet, kicsit bunkó voltam Ainával, de annyira nem érdekelt. Csak őszinte voltam, nekem ehhez nincs türelmem...
Mire visszaértünk, a táborunkat szerencsére úgy találtuk, ahogy azelőtt is volt, hogy elmentünk. Senki nem járt erre fele, a sárban is csak vaddisznók, őzek vagy nyulak nyomait láttuk.
- Egyébként ajánlom a kézikönyv elolvasását... Elég sok tanács van benne, ami még hasznotokra válhat. – mondtam, miközben felmásztam a házamba.
Kii és Aina összenéztek, majd bólintottak. Ezután gyorsan előkapták hátizsákjaikat, azokból pedig a könyveket, majd a földre leülve gyorsan olvasgatni kezdték a sorokat.
Egy darabig még figyeltem őket, majd én is elővettem a könyvemet. Hátra dőltem és elkezdtem olvasni a mágiáról szóló dolgokat. Gondoltam nem árt, ha ezekből is tudok egy párat.
Miután elolvastam az összes oldalt ebben a témában, felültem és lenéztem a többiekre. Mindketten a földön kiterülve szundítottak, könyvükkel a kezükben. Bár nem csodáltam, elég hosszú utat jártunk végig a kardom miatt...
Gyorsan lemásztam a fáról és odamentem hozzájuk. Megpróbáltam felkelteni őket, de nem sikerült, továbbra is csak szuszogtak.
Körülöttük járkálva azon gondolkodtam, ki kéne próbálni egy-két varázslatot. Az oldalakat nézegetve rátaláltam a Fireball nevezetű varázslatra. A könyv részletesen leírta, mit hogyan kell csinálni a varázslat végrehajtásához, ennek segítségével sikeresen ellőttem egy tűzgolyót. A gond csak annyi volt, hogy épp egy erdő közepén voltunk...
Ijedtemben felsikítottam, mire Kii egy gyors mozdulattal felpattant a földről, és eloltotta a tüzet, természetesen varázslattal.
- Akiyo, te barom! – kiáltott fel mérgesen.
- Te ezt mikor... - kezdtem el, mire Kii a szavamba vágott.
- Az most nem lényeges.. – sóhajtott.
- Ehm.. Azt hiszem, ezt most szépen elrakom... - kínos mosollyal néztem rá.
YOU ARE READING
Life Or Death
FantasyHogy miről is szól a Life Or Death? A LOD (Life Or Death) nevezetű játék, valójában nem az, aminek hitték. Ez a játék a való életben játszódik. Az embereket (akik regisztráltak a játékba) a gép teljesen véletlenszerűen válassza. Ha egyszer már regis...