Simple (L.T.)

1. Resz

2015. Junius 13.
Csorog a telefonom. Viseltesen kaszalodom ki az agybol, majd megindulok a furdoszoba fele. Megmosom a fogam, megfesulkodom, majd megmosom az arcom. Sminkelni nem szoktam mert feleslegesnek tartom, nincsenek borhibaim.
Belepek a szobamba, majd beleturok a szekrenybe es kidobalom belole a mai ruhaimat; egy fekete sort, egy turkizkek haspolo. Kiveszem a fiokbol a zoknim es a fehernemuket majd feloltozom.
Ekkor eszmeltem ra, hogy meg nem neztem meg ki hivott.
Gyorsan feloldottam a telefonom es tarcsaztam a szamot.
-Szia.-szolalt bele visito hangon Rita a telefonba.
-Neked is joreggelt.-mondtam durcasan.
-Nem fogod elhinni mit meseltek a tobbiek.-mondta izgatottan.
-Na?-kerdeztem ketelkedve a dologban.
-Majd elmondom ha bejossz.-mondta-Ja es 10 perc mulva becsongetnek, ne kess, puszi!-csapta le a telefont.
-Jezusom,2 percem van elindulni!!-orditottam majd bedobaltam minden fontos dolgot a taskamba majd lerohantam felvettem a fekete Nike cipomet es kiszalguldottam az ajton.
Szerencsere nem lakunk messze a sulitol 5 perc max, de oraknak tunt mire beertem.
Befutottam a kapun, fel az emeletre majd be az osztalytermunkbe.
-Sziaa!-orditott Rita
A hatso sorban ultem vele egyutt.
Odafutottam majd lecsaptam magam a szekre.
-Na, kepzeld el!-mondta izgatottan.-tudod hova megyunk?-kerdezte.
-Nem.-mondtam unottan-De sokat segitene ha elmondanad!
-Szoval.-kezdett bele.-Nyertem 2 jegyet egy koncertre!
Megfagyott bennem a levego.
-Milyenre?-kerdeztem hatalmas muvigyorral a kepemen.
-Haaaat.-abban a pillanatban belepett Mrs.Roos.
-Joreggelt kedveskeim!-mondta
Mi visszakoszontunk majd leultunk.
Lassan telt a nap, es Rita meg mindig nem mondott semmit a jegyekrol.
Kezdtem sejteni, hogy milyen jegyek, de csak remenykedtem, hogy nem.
-Kenn!-orditott mikor kileptunk a sulibol.-Szoval, kaptam 2 jegyet egy One Direction koncertre!-mondta oriasi vigyorral a kepen.
-Ez szuper!-mondtam, majd a siras hataran megoleltem es elindultam hazafele.
-Majd este beszelunk!-kialtott utanam.
-Ok.-mondtam majd setaltam tovabb.
Beertem a hazba, becsaptam az ajtot.
Ledobtam a taskamat, levettem a cipomet, besurrantam a konyhaba majd 4 tabla csoki es egy uveg narancsle mellett bevonultam a szobamba.
Leultem az agyamra majd abban a szent minutumban elkezdtek potyogni a konnyeim. Nem tudtam, hogy boldogsag vagy banat vagy sertettseg vagy mi lehet az oka de sirtam.
**
Este 7 fele ebredhettem fel, majd megneztem a telefonom.
2 hivas Ritatol es egy ismeretlen szamrol.
Ritat visszahivtam.
-Hallo?-nyigott bele a telefonba.
-Itt vagyok!-mondtam kisse dramatikusan de remelhetoleg nem hallotta.
-Valami baj van?-kerdezte.-Atmenjek?
-Nem kell, jol vagyok.-mondtam.
-Oksa, na de figyi! Azert hivtalak, hogy akkor jossz e velem a koncertre-kerdezte.
-Persze, nem hagynam ki veled!-mondtam a siras hataran.
-Oksa, majd meg beszelunk.-es lecsapta a telefont.
Megneztem az ismeretlen szamot, majd keved gondolkodas utan visszahivtam.
Nem vette fel elsore.
Gondoltam magamban biztos rosszat tarcsazott vagy hasonlok.
Otthagytam az agyon a telefonom majd elmentem furdeni.
Sose esett meg ilyen jol egy zuhany!
Megmostam a fogam, befontam a hajam, bekentem az arcom majd bedoltem az agyba.
Raneztem a telefonomra es megallt a szivem.
2 nemfogadott hivas ugyanarrol az ismeretlen szamrol.
Kis vacilalas utan visszahivtam es mikor felvette a szivem a torkomban volt. Csak remenykedtem.
-Szia Kendall.-szolt bele egy ismeros hang.-reg beszeltunk!
-Szia.-mondtam.-Segitenel, nem nagyon ugrik ne ki vagy.
-Liam.-mondta majd igy folytatta.-Miujsag van veled, nagyon regen beszeltunk.
Kopni nyelni nem tudtam, az a Liam, aki 3 evvel ezelott a legjobb baratom volt, az a Liam akit sosem hagytam volna cserben, az aki miutan egy banda tagja lett (nem is akarmilyene) felem se nezett.
-Semmi kulonos.-mondtam elcsuklo hangon.-Veled?-kerdeztem tole.
-Lesz koncertunk a kozeljovoben, lenne kedved jonni?-kerdezte.
-Van jegyem koszi.-mondtam kisse sertodotten.
-Jolvan nyuszi, azert ennyire ne haragudj ram.-mondta gunyosan.
Mar hogyne haragudnek, itt hagyott miutan sikeres lett a banda.
-Jona, majd meg beszelunk.-mondtam majd koszontem is el.
-Szia nyussz!-mondta.
-Szia macko!.-mondtam majd leraktam a telefont. El sem tudom hinni, hogy 3 ev utan felhivott es meg emlekszik a becenevunkre.
Nem tudtam, hogy oruljek vagy haragudjak ra. O volt a legjobb baratom.
Meg az Xfactor elott ismertem meg mikor egyutt mentunk diak munkazni. Ott lettunk joban. Majd legjobb baratok lettunk, elvalaszthatatlanok!
Aztan itthagyott...
Hasonlokon gondolkoztam majd rajottem, hogy egy het mulva koncert. 13.-a volt es a sulinak is bar napon belul annyi. Kezdodik a nyar, mindenni szabad lesz. Ezekkel a gondolatokkal ringattam magam alomba...