Aki megdobbantotta a szívedet...

KI EZ A CSÁVÓ?

2.RÉSZ

... Egy teljes regényt írt. Elmondta, hogy már régóta kinézett engem magának, csak nem merte elmondani. De az egyik barátja ösztönözte, hogy írjon rám. Ezután elkezdtünk beszélgetni. Órákon keresztül írogattunk, éjjel-nappal. Elárulta, hogy ő bámult engem. Mit ne mondjak.. EGYSZERŰEN BELESZEREDTEM. Hétfőn hazakísért. Olyan hirtelen történt, de már elcsattant az első csók. Életem első csókja. Életem szerelmével. Egyre többet találkoztunk, egyre többet voltunk együtt.

Eltelt egy hónap.
Említette, hogy a hónapfordulónkra különleges dolgot tervez. Annyira izgatott voltam, elképzelni sem tudtam mit tervezhet. Gondolkodtam, hogy vajon elvisz vacsorázni, vagy moziba... kitudja. Anyukámék erről semmit sem tudtak, úgyhogy ideje volt nekik elmondani mindent. Mit nem mondjak, nem voltak elragadtatva ettől a kapcsolattól hiszen mégis csak kis nyolcadikos kislány vagyok. De beletörődtem abba, hogy ellenezni próbálták. Tehát elrohantam a szobámba duzzogni. Egy kb. 10 perc után anyukám bejött és elkezdett magyarázni;
-De kicsim mi csak védeni akarunk téged.. kitudja mire készül?!
-Anya, gondolkodj már.. szerinted olyan bolond vagyok, hogy engedném valaha bárkinek is?!-mondtam felháborodva- nem vagyok olyan kislány, hogy ne tudnám meg védeni magamat.
-Én megértelek, de azért azt tudnod kell, hogy rám bármikor számíthatsz és ha véletlen nem tudod megvédeni magad akkor hívj, és rohanok hozzád- amint kimondta az utolsó szavát, rám borult és olyan szorosan megölelt, hogy alig kaptam levegőt. Miután abba hagyta az ölelést rám nézett és láttam, hogy könnyes a szeme. Szerencsére kibírta addig amíg ki nem ment a szobámból, mert ha bent rákezdi olyan tenger keletkezett volna, hogy csak na.
És nekem semmi depire nemvolt szükségem, mert másnap hónapforuló...

MÁSNAP;
Reggel bementem a suliba, de sehol sem láttam.. kérdeztem a haverjait is de ők se tudtak semmit felőle. Elszomorodtam. Véget ért az iskola és csalódottan battyogok az iskola ajtaján kifelé. Amikor egyszer csak valaki pisszeg nekem.
-Psszt.. Héj te! Most velem kell jönnöd!
Egy sötét ruhás ember volt az. Reménykedtem, hogy Arnold az de hiába.. nem ő volt. Kapucniba volt de ahogy besütött a nap a kapucni alá megcsillant az arcéle, és Arnoldé pont nem olyan volt. Tehát nem ő volt. Elvitt valamilyen furcsa helyre, valamiféle kaszinó vagy szálloda lehetett mert külön szobák voltak benne a földszinten, pedig szórakozóhely. Felvitt egy szobába és becsukta maga mögött az ajtót. Nem mondom, hogy nem féltem, mert rettegtem. De nem mutattam ki. Szépen lassan körbe néztem a szobában, végül megnéztem a panorámát. Már eléggé esteledett. Kezdett sötétedni. Gyönyörű volt a város, ahogyan a fényekben pompázott. Amikor egyszer csak mögém lépett, gyengéden átkarolt és a nyakamba szuszogott. Hallottam, ahogyan a levegőt szépen lassan beszívja, majd a bőrömre fújja. Libabőrös lettem. A lábaim remegni kezdtek.Annyira vágytam arra hogy megfordítson és megcsókoljon, de ő csak várt...