Egy elkóborolt csillag meséje

Egy elkóborolt csillag meséje by Senna Rowen Snape

Az univerzum. A leghatalmasabb és a leggyönyörűbb hely, amiről az ember valaha is álmodott. Megannyi bolygó, megannyi csillag és élet van elrejtve benne. Minden emberben ott nyugszik a késztetés, hogy többet megtudjon róla, hogy megismerhesse az univerzum rejtélyét és hogy találkozhasson olyan életformákkal, akik odafent élnek. Mert léteznek, csak a Föld az, mely annyira messze van az efféle dolgoktól. Az emberekben mégis ott lapul egy parányi szikrája, ó igen. Mert mindannyiunkban van egy porszem az univerzumból.

A történetem főszereplője ezúttal Krisztián. Egy fiú, aki mindössze a tizenhét évével arra vágyik, hogy felkutassa az univerzum rejtett zugait. Nem telt el olyan nap, hogy ne pillantott volna bele a három évvel ezelőtti karácsonyra kapott teleszkópjába, és ne álmodozott volna az univerzum rejtelmeiről. Mintha valamiféle megnyugvást keresne a csillagok között. Hitt benne, hogy az univerzumban olyan sok dolog van, ami megfogható, mégis csak az emberek képzeletében létezik, mert - bár az univerzum hatalmas, gyönyörű és az idő kezdete óta létezik -, az ember még nem láthatta csodáit. Hitt abban, hogy az univerzum valamiféle erőt sugároz a benne élő élőlények felé és ez alól a Föld sem kivétel. Megannyi bolygó és csillag várja, hogy az emberi tudomány végre olyan szintre fejlődjön, ami képes megmutatni az emberiségnek azt, amit eddig még csak az álmaikban láthattak.

Minden csillag egy-egy élet - mondják. Persze ez is csak hit kérdése, ami megbújik minden emberben, nem számít, hogy mi felé irányul. A hit és a remény az, ami emberré teszi az embert és a szeretet.

Aznap este, Krisztián napja teljesen hétköznapi volt. Ez a napja is úgy telt, mint a többi. Reggel felkelt, megreggelizett, majd tanítási szünet révén talált magának elfoglaltságot, hogy elteljen a nap. A családi ebéd után átnézte a házi feladatát, majd ismét valami elfoglaltságot keresett. Nagy nehezen eltelt a napja, majd lefekvéshez készülődött. Mint minden lefekvés előtt, most is belepillantott a teleszkópjába, hogy az éjjeli eget fürkészhesse. Azonban a látvány most más volt, mint eddig. Észrevett egy parányi csillagot, ami eddig nem volt az égen.

- Egy új csillag lenne? - gondolta, miközben szemeit tágra nyitva, pislogás nélkül nézte az „új" csillagot. - Az lehetetlen. Egy csillag nem születik csak úgy, egyik percről a másikra - gondolta, majd eljött a teleszkóptól is megrázta a fejét. - Biztos csak fáradt vagyok - suttogta, majd leült az ágyára és felnézett a plafonra. A plafont megannyi foszforeszkáló csillag és bolygó alak díszítette, olyan látványt nyújtva, mintha szkafander nélkül az űrben, közvetlen közelről vizslatnánk az égitesteket. Ledőlt az ágyra és betakarózott. - Igen, csak fáradt vagyok. Ez minden - motyogta, majd szemhéjai lezárultak, mintha egyre csak elnehezedtek volna.

Amint lehunyta a szemeit, azonnal elaludt. Álomország széléről meglepetésére a bolygón kívülre került. Meglepett pislogással fogta fel, hogy mi történt. Bár nem volt rajta űrruha, mégis tudott lélegezni, ez volt az első, amit az agya felfogott abban a percben. - Ez csak egy álom - gondolta. - Egy csodálatos álom - nézett körbe boldogsággal telt szemekkel.

Körülötte mindenhol fénylő csillagok voltak, köztük egy-egy bolygó, mely ott árválkodott, mintha csodára vártak volna. Ekkor az egyik csillag villogni kezdett, majd egy óvatlan pillanatban mozogni kezdett és leesett az égről. Fénye kihunyt a távolban, ám amint a Föld léterébe ért, begyulladt, majd egy gyenge hanggal a Föld szilárd részébe érkezett. Persze nem volt a hangja olyan gyenge, de ezt az űrből figyelve egészen másképp tűnt.

- Hullócsillag - gondolta, majd észrevette azt a csillagot, amit a teleszkópban vélt látni az este. - Vajon, hogy került oda?

Az égen lévő csillagok villogni kezdtek, aztán Krisztián közelebb „úszott" az előbb említett csillaghoz. - Te hogy kerülél ide? Lehetetlen, hogy egy csillag csak úgy a semmiből megjelenjen - szólt a csillagnak, mire a csillag megfordult. Krisztián meglepődött.. - Hisz ennek a csillagnak arca van! - gondolta.