Chanyeol: CHY
Baekhyun : BHY
BHY:Remek szerencsémre sikeresen én lehetek az akinek el kellett törnie a lábát próba közben. Ez csak egy jó kis leépülést és több pótlást jelent számomra. Legalább kicsit pihenhetek. Legalább is nagyon remélem. A gyógytornán kívül. Épp most következtem a sorban a regisztráláshoz hogy beutaljanak az orvosomhoz.
-A12 balra a második ajtóra találja Mr.Parkot. -utasított a nő és tettem ahogy mondott. Illedelmesen nem hangosan hanem pont közepesen kopogtam nehogy netán megzavarjam tevékenységében. Nem kellett sokáig várnom az ajtó rögtön kinyílt és egy meglehetősen fehér szobában találtam magam.
CHY:Szarul keltem. Szarul indult az egész napom úgy ahogy volt. Már hetek óta ez ment, semmi sem tudott felvidítani, még házi kedvencem Beethoven sem pedig nagyon próbálkozott. A járda teljesen le volt fagyva én pedig ezerszer ha nem kevesebbszer csúsztam el rajta. Ahogy elestem kezemet bevágtam a mellettem lévő vaskerítésbe ami pillanatokon belül felduzzadt. Egy maréknyi havat vettem a kezembe amit odatettem a sérülésemhez. Gyorsan szedtem a lábam, amint megpillantottam a központi óra jelzőjét. Már tíz percet késtem. Óvatosan figyeltem a lépteimre, hogy ne kövessem el ugyanazt a hibát, mint pár perccel ezelőtt. A kórházban ismét sokan voltak. Azt hinné az ember hogy sportkórházba nem kerül be annyi ember, de nem tudnék egy olyan napot mondani, amikor kevesebb mint 30 betegem lett volna. A recepciós kedvesen köszönt nekem, de mintha nem hallottam volna mentem tovább. Az öltözőben felvettem fehér köpenyem és lecseréltem a ruháimat. Tollamat zsebembe raktam, a sztetoszkópot nyakamba akasztottam. Irodámba siettem és benyitottam a már évek óta ismert szobába. Meghökkenve néztem a fiút, aki nyugodtan fogdosta orvosi eszközeim és nézelődött az aktáim között.
BHY:Eléggé unatkoztam már. Negyed órája vártam az orvosomra aki még mindig nincs itt. Egy Junmyeon nevű vicces emberke engedett be és mondta hogy foglaljam el magam míg ide nem ér a doki. Hát az a gond hogy én így tettem. Mindig is kíváncsi voltam milyen lehet az orvosok élete. Használni az eszközöket amiktől mindenki félt kiskorában. Vagy mint én, akár érett 26 éves koromra is rettegek tőlük ha rajtam használják, alapból megvagyok velük. Megszemléltem az eszközeit és óvakodtam benézni a Byun Baek Hyun mappába. Mikor a kissé idegesnek látszó dokimmal néztem farkasszemet.
-Jó napot. Byun Baekhyun vagyok.-köszöntöttem félénken.
CHY:A fiú arca halvány piros árnyalatba burkolózott mikor rám emelte tekintetét. Barna hajfürtjei aranyosan hullottak homlokára. Arckifejezésem megenyhült hangját hallva.
-Jó napot.-köszöntem végre nyugodt hangommal. Kezemet nyújtottam felé, de akkor realizálódott bennem, hogy még mindig a jeget tartom magamhoz. Érdeklődő szemei a zúzódásomat vizslatták.
BHY:Kicsit megnyugodtam mikor már ő is megszólalt. Az arca is egyik pillanatról a másikra változott meg érzelmileg mikor rám pillantott. Arcomon pír jelent meg és csak a régi kórházi lámpa kattogását lehetett hallani meg talán a szívem heves dobogását. A doki felém nyújtotta jéggel teli kezét amit csak azután értettem miért van nála miután lattam a lila 50 árnyalatát a csuklóján. Hirtelen kikerekedett szemem már féltem hogy kiesik, de valamiért már ösztönösen cselekedtem és megfogtam a fertőtlenítőt ami mellettem helyezkedett el. Vicces hogy most én ápolom azt akinek engem kellene. Akaratlanul is elmosolyodtam.
CHY:Az asztalomon mindig is tartottam egy fertőtlenítőt, mert a legtöbb esetben olyan sérültek jönnek be, akiknek erre van szükségük. Baekhyun keze az üveg után nyúlt. Cselekedeteit rezzenéstelenül tűrtem, vártam hogy mit fog tenni. Csak nem ő akar engem ápolni? Remegő kezei bizonytalanul tartották a gyógyszert. Egy keveset öntött ujjaira majd hideg ujjbegyeivel bedörzsölte az anyagot a bőrömbe. Másik kezemmel meg akartam állítani, de az igazat megvallva jól esett amit tett. Már évek óta először éreztem azt hogy valaki törődik velem. Érdekes ez a helyzet, mivel most találkoztunk először és kevesebb mint 5 szót váltottunk egymással. Mosolyogva néztem figyelmes arcát és a koncentrációt ami tükröződött arcvonásaiból. Olyan precízen és pontosan akart csinálni mindent, mint ahogyan a TV-ben látta.
