CHY:Chanyeol
BHY:Baekhyun
BHY: Gyermeki boldogsággal dőltem be a kanapéra ami egész nap csak engem várt. És most jön csak a fontos kérdés. Mi a retket csináljak egész nap? Bár végül úgyis a fejemből nézek ki egy olyan film társaságában amit már ezerszer láttam. De előtte csillapítom a gyomrom mert ha az üres akkor az ad mindent. Elővettem a maradék kaját és összedobtam valami kedvemre valót. Jó darabig elszöszöltem az aprítással és a telefonom jelzője kényszerített szüneteltetésre. Még jó, hogy letettem a konyhakést az asztalra, mert úgy vágódott volna bele a lábamba, mint a szemem amikor megpillantottam a kijelzőt.
CHY: Tollamat bámultam az íróasztalomon és gondolkoztam, hogyan volt képes valaki ilyet feltalálni. Minden szögből megszemléltem és kitűnőnek találtam. Tökéletesnek. Asztalom előtt térdeltem és bambultam pár milliméterről erre a fergeteges alumíniumdarabra, majdnem úgy, hogy már bandzsítottam, mikor valaki benyitott a szobámba. Kifelé nevetett valakivel, miközben elköszönt páciensétől és belépett a szőnyegre azzal a folyton fényes lakkcipőjével.
-Mi a francot csinálsz, Chanyeol?-kérdezte meg Junmyeon elképedve. Fészkelődve keltem fel a padlóról, leporolva magam, így már letekintve kollégámra.
-Neked ahhoz semmi közöd, hyung.-közöltem vele. Nevetve legyintett majd kérdés nélkül leült a kanapéra. Én is lehuppantam székemre.
-Te...tudom, tudom nem szeretsz a betegeidről beszélgetni, de...volt egy fiú itt, nem is olyan régen-mutatogatott mutatóujjával a levegőben, mintha egy színdarabot adna elő és ő lenne a Keresztapa-aki eléggé sokáig volt itt. Furcsálltam is a dolgot, de nem szóltam. Ám most találom megfelelőnek a pillanatot, hogy megkérdezzem. Park Chanyeol csak nem váltál egy azon a klisés orvosok közé akik kefélgetik a betegeiket?-mutatott rám, komoly arccal. Ingem megfeszült mellkasomon ahogy nagy levegőt vettem.
-Én nem. Szerintem valaki másra gondolsz. Hmm ki is lehet az?-vettem fel az istenitett tárgyamat a faasztalról majd elkezdtem vele a levegőben repülőzni. Lassan haladtam, majd megdobtam vele az orvost.
-MAGADRÓL BESZÉLSZ!
Mindketten elnevettük magunkat, majd végre kifáradt a szobából.
Senki sem jött, pedig ezernyi kontroll volt megbeszélve mára. Nem vetettem ennek nagyobb figyelmet. Belenéztem időnaplómba, majd megláttam, hogy szeretett betegem csak 2 hét múlva jön. A villanykörte kigyúlt fejem fölött és kisiettem a recepcióhoz, Byun Baekhyun adatait kérve. Halálbiztos voltam dolgomban, mikor a papírja súroltak bőrömet. Bepötyögöttem telefonomba a számokat és megnyitottam az üzeneteket. Billentyűzetem nyitva volt de egy szót sem tudtam begépelni. A kórteremben fel-alá járkáltam. Több száz féle üzeneten törtem a fejem. Egyszer még az is megfordultam agyamban, hogy szomszédomtól kérek segítséget, de figyelmeztettem magam, hogy ilyen mélyre még nem süllyedtem. Végül egy egyszerű, két szavas üzenetet küldtem el.
"Ma gyere."
BHY: -Ma gyere. - rengetegszer olvastam el, ami a képernyőre volt írva és mindig csak egy ötletem volt. Vagy egy perverz állat akar velem találkozni és elrabolni vagy en rúgtam be egyszer annyira, hogy írogatnak nekem lazán. Kezembe vettem a telefonom és érdeklődve vártam hogy tudomást szerezzek az illetőről.
CHY: SMS-ére lázasan vártam, mikor rájöttem, hogy úgy küldtem neki üzenetet, hogy fogalma sincs arról, ki írt neki. Fejemet lassan vertem a falba, mikor felcsörrent telefonom.
'Ki vagy te?'-olvastam le telefonom kijelzőjéről. Izzadt kezemmel szaporán nyomkodtam be a hangulokat. Úgy viselkedtem, mint egy tini lány, amit nehezen bírtam feldolgozni.
'Az orvosod. Gyere minél gyorsabban.'
BHY: Amint a szemem betűnként lazza A Z O R V O S O D szót szinte mint a Gyalogkakukk vagy ki a rakom tempójában vettem le a tűzhelyről a mar ígyis szénné égett zöldséget és gyorsan megigazítva magam vettem az irányt a már megszokott épület fele. Mintha az első randim élném át ami sosem volt és mar kopogtattam is be a megszokott óriási fehér ajtón, a megszokott hangnemi választ vártam. De ezúttal az ajtó már magától nyílt ki előttem.
CHY: A falap előtt álltam, nyakkendőmet, ruhámat igazítva, mintha egy 5 csillagos szállodába mennek. A fehér festéket vizslattam és arra, hogy kopogjanak. Hogy az a személy, akit annyira akarok látni, itt legyen előttem, teljes egészében. Halk hangokat hallottam meg kintről es végre kopogtattak ajtómon. Lassan értem hozzá a kilincshez es nyomtam le azt. Kikukucskálva konstatáltam, hogy az érkezett meg, aki miatt igy kicizelláltam magam.
-Kerülj beljebb.
BHY: Felénken beljebb húzottam és figyeltem arra, hogy szándékoSan súroljam a dokikám vonalait és elindultam a megszokott kanapé felé. Már magamtól helyet foglaltam a bútoron és kérdően vártam a további fejleményeket a kivizsgálásommal kapcsolatban.
CHY: Asztalom mögé ültem és újra felsoroltam a már megszokott kérdések hadát. Daráltam a szavakat, néha nyelvem meg is botlott. Tényleg fogalmam sem volt, mi a franc van velem, teljesen meg voltam bolondulva és a világ forgott velem.
Baekhyun kérdően nézett rám és egy kínos mosolyt mutattam felé.
Nem tudtam hogyan szóljak hozzá, hogyan viselkedjek, múltkor alkalmunk után, mikor itt járt. Mindig tudom mit akarok, de most kérdőjelek ezrei cikáztak agyamban.
-Fáradj az asztalhoz.
BHY: Éreztem a feszültséget, ami áradt belőle, viszont az enyém már elmúlt, amint megpillantottam. Felültem a megszokott garnitúrára és a tekintetem továbbra sem vettem le róla. Szétszórtnak láttam és valószínűleg ő sem így tervezte a hangulatot ami közöttünk megy. Óvatosan akarta hozzám érinteni a sztetoszkópot, de mintha egy határvonal lett volna a levegőben, nem bírt tovább jönni. Kezére fogtam és ujjaival együtt magamhoz emeltem a hideg fémet. Ezzel reménykedtem, hogy bizalmat sugalltam felé.
CHY: Mellkasát bámultam, ahogy arra gondoltam, múlt alkalommal miket tettem testével. Hogy nyaltam, hogyan ízleltem meg minden területet. Mellkasa sima volt, semmi zavaró tényező nem volt található rajta. Nem mertem eszközöm közelebb vinni testrészéhez, mikor megfogta azt, vele együtt kezemmel és odaemelte szívéhez. Nem vert gyorsan, ami megnyugtatott. Legalább kettőnk közül csak én vagyok akkora világi béna, aki ennyire izgul, igazából nem is tudom mi miatt. Szemeibe néztem és éreztem, ahogy minden feszültség kiáramlik a testemből, mint mikor a szénsavas üdítőt kinyitjuk, es kiereszti magából a nyomást. Hátraléptem és papírjaimat rakocsgattam és írtam le a fontos információkat Baekhyun testi egészségéről.
BHY: Boldogan láttam, hogy határozottságom megoszthattam vele. Viszont rá kellett jönnöm, ha ez a "kapcsolat" csak egy alkalmi volt akkor nagy szarban vagyok. A gondolataim őt övezik egész nap. Belegondolni is jó érzessél tölt el, hogy megismertem és azt hiszem nekem ez több, mint egyszeri szex. Sosem vonzódtam ennyire senkihez és azt hiszem nem kell sokáig gondolkodjak miért is van ez. Hallkan érintve a talajt öleltem át hátulról őt és már igazán tudni akartam az ő szemszögét is. Mert ez egyedül nem fog menni.
-C-Chanyeol.
CHY: Meghökkenve álltam meg az írassál, mikor két vékony kart éreztem meg derekam körül. Erősen szorult össze kettőnk teste. Mindent letettem, amit kezemben tartottam és övéire vezettem. Erein végighúztam ujjaimat es mancsaihoz nyúltam. Összekapcsoltam kezeinket és felé fordultam. Mindkét markommal burkoltam össze kis tappancsait.
-Mit gondolnál-tartottam némi hatásszünetet-hogyha ma elmennénk valahova?-hajoltam lejjebb, hogy szemeibe férkőzhessek amelyeket elborított megmagyarázhatatlan színű haja.
BHY: Egy pillanatra meglepődve néztem őt míg realizálódott bennem a kérdése és csak egy bólogatásra jutottam. Remek. Fő a magabiztosság, mindemellett hihetetlenül boldognak éreztem magam. A szívem hevesen dobog pedig mar voltunk együtt és emellett valamiért még is ez hivatalosabb számomra és emiatt zavarban érzem magam.
CHY: Kezemet arcára vezettem és hüvelykujjammal kis köröket jártam bőrén. -Szeretnéd tudni hova megyünk?-fejével hevesen bólogatott, szemei felcsillantak.-Majd meglátod.-mosolyodtam el pimaszul. Orrát felhúzta és előre ment, bár nem tudta merre is.
BHY: Nem szoktam meg még ezt a szerepet és zavarba jöttem miután " átvert" engem és ezért én nagy okos fejemmel, kicsit húzva őt megindultam a nagy világba nulla Google térképi ösztönökkel. De legalább azt tudtam volna hova megyünk... lassítottam lepéseimet bár felesleges volt, mivel óriási lábaival gond nélkül beért.
CHY: Lábait hihetetlen gyorsasággal vonta maga után. Egy kiskutyára hasonlított, pontosan Beethoven-re, mikor megsértődik, hogy nem simogatom meg. Felvettem a tempót, majd háta mögé osontam és markaiba férkőztettem ujjaimat. Kezeink puzzle szerűen illeszkedtek össze. Mintha így teremtette meg volna az Isten is.
BHY: Amint mancsaim övébe fúrta a zavartság 239.fokára léptem és már a pír sem maradhatott le orcámról. Ellentétben vele, aki magabiztosan vakította ki szemem fogsorával. Mit sem törődve a páciensek sorával, mi kéz a kézben vágtunk át az egész kórházon. Hát végülis nem en dolgozok itt szóval ezeket a meccseket ő küzdi meg. Enyhén maga után húzva indultunk el a... fogalmam sincs hova, de mentünk. Jól esett kilépni úgy, hogy a tavaszi szellő érintette testemet. Nem véletlenül ez a kedvenc évszakom.
CHY: Zsebemben pihenő napszemüvegemet kivettem, majd fejemre helyeztem. Sosem bírtam ki a napon, amint erős napfény érte szemeimet hunyorognom kellett és könnyeztem. Mellettem sétáló Baekhyun ugyanilyen gondokkal szenvedett, így mint jó doktor, ráadtam az üveget. Mikor felém nézett, rögtön egy légy jutott róla az eszembe. -Mi? Mi van? Mi olyan vicces?-kérdezte, miközben hasamat fogva harsogtam az utcán.
BHY: A szemem egy új filtert kapva szabadultam meg a nap égető fényeitől. Jó kérdés, hogy mi ebben a vicces. Érdeklődve figyeltem a rajtam nevető óriást, de sajna kérdéseimre se kaptam választ. Dühösen vettem elő a kamerám és amint megnyílt az előlapi kamera találtam szembe jómagam rovar változatával. Megvártam míg levegőhöz jut és ha már elővettem, ne legyen felesleges. Fülénél fogva egy váratlan puszit leheltem ajkaira amit sikeresen rögzítetten fényképezőm gyorsaságával.
- Ezt megtartom. És nem küldöm eeel. - nyújtottam ki a nyeltem és tudván testi különbségeinket, beleadtam mindent a menekülési tervembe.
CHY: Már párszor kihasználták füleim méretét, de ez volt az eddigi legötletesebb megoldás, amit megéltem. Sajnos túl gyors volt az én lomha tempómhoz képest, ezért csak egy kiabálásra futotta tőlem
-De a képért pénzt kérek!
BHY: -És mi van ha csóró vagyok?.- üvöltöttem vissza kajánkodva és persze szarkasztikusan mert volt pénzem, de na értitek csak húzni akartam a colos harapnivaló füleit. Messziről is kivehető volt ahogy dolgoznak pici fejeben a fogaskerekek ezzel egy hihetetlenül aranyos fejet adva neki.
CHY: Az utcán álltam, tudván hogy Baekhyun-t nem fogom utol érni és csak gondolkodtam. Egy hajléktalan közeledett felém biciklijével, amikor minden egyszerre pattant ki fejemből.
-Elnézést! Megvehetném a biciklijét?-értetlenül nézett rám az öreg, de nem is kérdőjeleztem meg reakcióját. Nem szólt egy szót sem. -Tudja, nekem ez most nagyon fontos és gyorsan kéne. Tessék, fogja-nyomtam kezébe Rolex órámat.-Viszontlátásra!-hajoltam meg majd vetettem magam a közlekedési eszközre.
BHY: Amint megláttam közeledni egy bicajon önélégült fejét az első gondolatom az volt, ha nem parkban lennénk a fenekem búcsút mondhatna nyugalmainak. De nem. Örülnöm kéne? Gondolkozni sem volt időm, mert rögtön itt termett mellettem.
-Mivel jó kedvem van választhatsz hova ülsz az ölembe vagy... - mielőtt befejezhette volna gyorsan helyet foglaltam mögötte . Majd azt hiszi kibírom a napot egy merevséggel. Gonosz lenne.
CHY: Így száguldottunk végig az egész városon. Az óriás és a légy. A nyíló virágok illata félénken kúszott orromba. A Nap melengető napsugarai rávetültek a rózsaszín szirmokra, amik így átszűrték a sárgás fényt bíbor árnyalatba. Ezalatt Baekhyun erősen kapaszkodott csípőmbe, hogy a bukkanok hatására ne essen le. Egyre közelebb értünk úticélunkhoz. -Csukd be a szemed és csak akkor nyisd ki ha mondom, rendben?
BHY: Általában ha nem vele lennek 100% hogy lestem volna, de csak a kedvéért nem rontottam el a poént. Bólogatással jeleztem neki és homlokom nekitámasztottam a hátának, hogy segítsen leverni a kíváncsi késztetésem és elvenni minden esélyt a kukucskálástól. Pár perc múlva éreztem, hogy lassul a bicikli és amint megálltunk leraktam a labám, hogy megtartsam egyensúlyunkat. Megéreztem két kezet a szemeimen és engem irányítva, leszállva a bicikről megindultunk a célunk felé.
CHY: Ügyetlenül lépkedtem vele az utcán, ahogy mindenki furcsán bámult ránk. A hangzavar és a popcorn illata felélesztette Baekhyun fantáziáját és izgett-mozgott kezeim közt. -Még egy picit várj.-nyomtam egy puszit tarkójára. Egy nőt kértem ,hogy vegyen nekünk kettő jegyet és meglepetésemre, mosolyogva teljesítette kérésemet. Miután, szerencsétlen módon számba kellett adnia a jegyeinket beléptünk a vidámpark kapuin.
BHY: Már volt egy halvány sejtésem, hogy merre is vagyunk és amint kezei elváltak a szemeim fedésétől hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. Persze miután megszoktam a vakító fényáradatot. Csak néztem ahogy az emberek szórakoznak es boldogak. Rég voltam már itt és nem tudom most mit kéné mondjak Channak, de szerintem a mimikám elárult számara minden.
- Chan. Legyunk ma újból gyerekek. - nosztalgiázottam egy percre, de csak egyre. - Mármint én, te még mindig az vagy. - nevettem a saját viccemen és kezén ragadva elindultam a nagy tömeg felé.
CHY: Viccén megforgattam szemeim és el sem hittem, hogy ennyire nem ismerné magát. Emberek tömegein gázolt át félrelökve mindenkit a legnagyobb óriáskerék felé. -Nem fog félni a kicsi Baekhyun, azon a nagy óriás kereken?-böktem arcára és a hatalmas tákolmány felé mutattam.
BHY: -Őszintén de, de mindig ki akartam próbálni. Bár ha belegondolok mar egy óriáskereket megültem. - mondtam egy kéjes vigyor kíséretében és annál viccesebb volt, mikor leesett neki az újabb poénom.
-Ma milyen kis boldog poénzsák vagy.- szólt oda nekem.
- Mert boldoggá teszel. -húztam tovább, de csak két perc múlva esett le, mit is mondtam valójában és már nem bírtam megnézni a reakcióját, mert éreztem, hogy az enyém zavarbaejtőbb lenne.
CHY: Kuncogás tört fel torkomból. Lábait figyelte, megszólalása után rám sem nézett. Vállára tettem kezeimet és úgy sétáltam tovább büszkén. Mikor az óriáskerék lábához érkeztünk, megéreztem lábaim gyengeségét. Mutattam az erőset, de legbelül én sem rajongtam a magasságokért. A hosszú sorban állva lassan haladtunk. Az emberek csak beszéltek és beszéltek. Több nyelvű csevegésből is ki tudtam szűrni a már itt jártaknak véleményeit a kerékről. Félelmem egyre jobban fokozódott bennem, de ezt próbáltam rejtegetni a világ elől.
BHY: Nem kellett sok, hogy észrevegyem ő sem puszipajtás a magassággal amit meg tudnék érteni ha eleve nem 6m lenne úgy alapjáraton a magassága. Viszont amin meglepődtem, hogy én teljesen nyugodt vagyok. Nem érzem a félelmet, aminek el kéne borítania a testem. A már így is kevés távot megszüntettem közöttünk és kezeimet érzékien vezettem az öveihez és cirógatni kezdtem azt. Mondanám neki, hogy ne aggódjon, legalább együtt halunk meg, de ezzel már nem akartam tréfálni. Mikor mi kerültünk sorra, bizonytalanul léptünk be es foglaltunk helyet a kétszemélyes kabinban. Szembe ültem le vele de lehet nem kellett volna elválnom tőle.
CHY: Kezeim izzadtak és remegtek, magamban számtalanszor elismételtem, hogy nem kell aggódjak, hiszen még a gyerekek is nevetve szálltak fel ide. Szemeimet Baekhyunra fókuszáltam és a magasságunk emelkedését próbáltam ignorálni. Egyszer hirtelen éreztem hogy a kabin egyensúlya meging és melegséget érzek magam mellett. Kezét kitapogattam és megszorítottam azt. Megálltunk a mozgásban és engedtem kinyitni szemeimet. A kilátás elkápráztatott. Nem éreztem már a félelmet. Az ablakhoz húzódtam és úgy lestem a lemenő nap fényeit.
BHY: A kilátás gyönyörű volt. A nap sugarai egyesével törték át az üveget, hogy magukévá tegyék az érintetlen sötétséget. Szemünk enyhén irritálva próbálta szokni a túláradó fényt. Viszont a kilátással párhuzamban nekem Chanyeol gyermekded arca mindennél jobban vonzotta tekintetem. Legyőzte a tériszonyt és átvette az ámulat. Éreztem, ahogy arcomra felszökik a mosoly és kihasználva néztem arca minden szegletét.
-Gyönyörű. -mondtam halkan reménykedve, hogy ő a kilátásra érti, mert én nem.
CHY: Kezemet az ablak üvegéhez emeltem, a kilátás drogként hatott rám. Mintha a mennybe fészkeltük volna magunkat, így ketten, kéz a kézben. -Gyönyörű.-szólalt meg Baekhyun. Tekintetemet rászegeztem. Érdeklődve figyeltem arcát, mert nem tudtam eldönteni, mire érti. Végül a kilátás mellett döntöttem. -Szerintem is. Olyan mintha az egész egy nagy vattacukorból lenne.-ekkor vágott arcon a tudat, hogy mi éppen egy vidámparkban vagyunk, szóval miért ne ehetnénk vattacukrot? Sebességünk lassult majd végre a lábam érinthette szeretett anyaföldünket.
BHY: Kiszálltunk a kabinból és újra kényelmesen kinyújthattuk a lábainkat.
-Várj meg itt. -szólt nekem Chan és elsietett a standok felé. A sorok miatt bele telt egy 5-10 percbe mire visszaért két hatalmas vattacukorral, ezzel beindítva gyermeki ösztöneimet.
-Ooa. - vettem fel egy hatalmas mosolyt és miután helyet foglalt mellettem hevesen falni kezdtük az édességet, nem kicsit elbohóckodva.
CHY: Egy hosszú csíkot húztam ki az édesség felhőből és szám fölé helyeztem azt bajuszt alakítva ki. Baekhyun egy szemüveget alakított ki magának a vattacukorból. -Fogadjunk, hogy nem mersz így végigsétálni a vidámparkon.-invitáltam őt egy kihívásba.
BHY: -Hohoo. Bizony, hogy menni fog és még élvezni is fogom. Főképp, hogy te vagy a párom, édes. - ragadtam meg a kezét és összekulcsoltam az enyémmel. Ordenáré mosollyal az arcomon indultam meg a következő állomásunkhoz, ami egy elég magas hullámvasút volt. Chanyeol arcára több érzelem ült ki es mit ne mondjak elég vicces látvány volt. Az égés és a zavar egységes arcképe sok embert vonzott magara az enyémmel együtt.
- Mivel kiálltam ezt az életbevágó próbát, kérem a jutalmam. Edd meg az én édes szemüvegem. Mind egy szálig. - szórakoztattam magam míg ki kellett várjuk a hosszú sort.
CHY: -Azt hiszed, ez kihívás?-mosolyodtam el, miközben még mindig előre bámultam. Baekhyun lehúzott karomnál fogva és fülembe súgta.-Akkor csináld. Egy másodpercet sem várva néztem vele farkasszemet, majd kezdem el nyelvemmel felszedni az édességet arcáról. Felszántottam bőrét ízlelőbimbóimmal. Közelebb húztam magamhoz, hogy míg kihívásom végzem el, suttoghasson fülembe.
BHY: Nem hittem volna, hogy emberek között megteszi kérésem, de gondolkozás nélkül kezdte eltűntetni az édességet a szemem körül. Közelebb húzott magához és általa kedvelt organumommal csaltam vele közös játékot.
- Chanyeolshii- nevettem egy apróbbat. -Hat mire tanítjuk mi a gyerekeket? - vontam fel szemöldököm egy kapzsi mosollyal párosítva.
CHY: -Szerintem elég jó példát mutatunk.-egy mögöttem lévő páros kisfia nézett minket kitátott szájjal és majd kidülledő szemekkel. -Igaz, hogy jó példát mutatunk?-kérdeztem mg tőle is, hogy megerősítést kapjak. Sírva fakadt és anyukája szoknyája mögé bújt. Kiegyenesítettem hátam és megvakartam tarkómat. Baekhyun már nyitotta a száját, hogy megint valami megjegyzés fűzzön hozzá a történtekhez, de közbevágtam.-Ne mondj...Semmit.-és tapasztottam be száját ujjammal.
BHY: Nem bírtam ki nevetés nélkül a szituációt és beletelt egy-két percbe mire megszoktam szégyenteljes fejet.
- Enyje Chanyeol. Már a gyerekeket is terrorizálod. Hihetetlen vagy. Még jó, hogy az ég ilyen pofival áldott meg. - mentem oda és vigasztaltan meg a kisfiút és bocsánatot kértem az anyjátol. Büszkén lépdeltem vissza Chanhoz a sorba.
-Tudod, mindig is gyerekekkel akartam foglalkozni és az a legjobb érzés a világon ha őszinte mosolyt tudsz kicsalni belőlük. És most jövö rá hogy a épp ezért szeretlek ennyire. Mert te vagy a legnagyobb gyerek akivel találkoztam. - nevettem el magam.
CHY: -Ah, szóval nagymenő Byun Baekhyun, a gyerekek védőszentje, szerelmes belém?-emeltem fel szemüvegem amit fejem búbjára toltam.-És mivel érdemlem én ezt meg? Hiszen egész végig rossz kisfiú voltam. A büntető sarokba állítasz?-húztam agyát.
BHY: Hmm nem rossz ötlet. De sajna mi randin vagyunk ezért türtőztetned kell magad. Ezt a popsit egy ideig nem kaphatod meg. - löktem rajta ugyanis végre mi kerültünk sorra a játékszeren.
CHY: Csípőjével nagyot lökött rajtam és beestem a bejárthoz. Beültem a szerelvénybe, ami tudtam, hogy a vesztemet fogja okozni. Baekhyun izgatottan fészkelődött mellettem. Egy szót sem szóltam, feszülten vártam az indulásunkat, mikor egy hangos kiáltással, kilőtte magát a szerkezet. Nem vártam erre és fejemet be is vertem a mögöttem feszülő vasba.
