Ninjago: Egy új kezdet /Átírás Alatt/

1. rész

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
Verőfényes reggel volt a mai, a nap gyönyörűen sütött, alig volt felhő is az égen, viszont nekem mégis levert hangulatom volt, mivel rosszul aludtam. Vagyis rémálmom volt, ami miatt hajnalba felriadtam és csak nagy nehezen sikerült visszaaludnom. Az álmomba egy régi barátom halt meg, akivel sajnos elég régóta találkoztam, mégis ugyanúgy szeretem. De ez az álom sajnos felzargatott, félek baja esik, bár tud magára vigyázni, hiszen egy ninja, de akkor is féltem őt. Remélem nem esik baja. Lehet ideje lenne meglátogatni, viszont csak a hírekből hallok felőle és azt se tudom, mikor épp mit csinál. Mondhatni eléggé zűrösek lehetnek a napjai, így nagyon meg se kerestem.
- Jó reggelt- szakította félbe a gondolatmenetem Mike, a bátyám, mire erőltettem magamra egy mosolyt. Nem akartam, hogy azt higyje valami nincs rendben. Plusz nem akartam az én bajaimmal is terhelni, hiszen elég gondja van. Mike egy rendőrtiszt, szóval igen így is sok dolga van.
- Neked is. Szabadnapos vagy?- kérdeztem tőle, ő meg egyet bicentett.
- Aham.
- Na az jó -mosolyodtam újra el, majd nyújtozkodtam egyet. Sikerült elfeküdnöm is magam. Ez az. - Mennyi az idő? - fordultam újra Mike felé
- Fél kilenc. Hamarosan hozza Nick Jimmyt.- Na igen Jimmy egy tizenkét éves kisfiú, akire én szoktam figyelni, míg Nick a bátyja távol van, mondhatni ez a munkám, főleg így, hogy nagyban zajlik a nyári szünet és emiatt iskola nincsen. Nick meg amúgy Mike egyik kollégája, pár évvel fiatalabb nála, de remekül kijönnek. Sokszor mennek el együtt valahova.
- Na gyere egyél. Csináltam tojásrántottát. - szólalt meg Mike, mire picit elfintorodtam, hiszen nagyon nem volt étvágyam, leginkább az álmom miatt. De mivel nem akartam megbántani a bátyám, így csak bicentettem egyet és leültem az asztalhoz, majd neki álltam enni. Vajon ő mit csinálhat? Na jó nem gondolok rá, hiszen akkor még rosszabb lesz a hangulatom és nem akarom, hogy észrevegyék. Míg reggeliztem meg is jöttek Nick-ék, Viszont Nick gyorsan el ment is mert nem akart elkésni, én pedig Jimmy felé fordultam.
- Mondd csak Jimmy reggeliztél már? - kérdeztem tőle, mire ő csak biccentett
- Igen Nick csinált nekem palacsintát jó sok juhar sziruppal - mosolygott, mire én is elmosolyogtam. Nagyon szeretheti a palacsintát az már biztos.
- És mit szeretnél csinálni? - érdeklődtem, közbe elpakolgattam a tányérokat és elmostam azt, amiből én ettem.
- Hmm nem tudom, kimehetek labdázni?
- Persze, mindjárt kimegyek én is, csak elpakolok- válaszoltam neki, mire Jimmy az udvarba szaladt, én pedig elpakoltam a maradék dolgokat. Jimmy amúgy nagyon életvidám kisfiú, az udvarba sokat szeret játszani, aminek örülök, hisz legalább nem a kütyükön lóg, mint sok más gyerek és lehet egy jó gyerekkora. Nem azt mondom azoknak nem lehet, akik inkább gépen játszanak, de az sokkal másabb, mint hogy a szabad levegőn legyél. Emlékszem én is rengeteget játszottam gyerekkoromban vele, nagyon hiányzik az az időszak. Mikor együtt nevettünk, együtt hülyéskedtünk, együtt sírtunk. Életem egyik legboldogabb pillanatai voltak, viszont kár, hogy vége. Bár lehetne utazni az időben, akkor visszamennék és megakadályoznám apát abba, hogy eljöjjünk.
- Sophie?- hozott vissza a valóságba Mike hangja, mire felé fordultam.
- Mi az? - kérdeztem, Mike pedig furán méregetett. Lehet észrevett valamit rajtam? Remélem nem, nem szeretnék magyarázkodni.
- Minden rendben?- na basszus épp ezt nem akartam. Most mi legyen? Nem szeretném elmondani és terhelni ezzel is.
- Persze - böktem ki, ami persze kamu volt és sajnos ezt Mike észre is vette. Bár mit várok tőle hiszen rendőr. Odajött hozzám, majd átölelt, de ez most jól is esett, annyira, hogy elkezdtek potyogni a könnyeim, Mike pedig simogatni kezdte a hátam.
- Rosszul hazudsz ugye tudod? - kérdésére nem feleltem, csak bújtam hozzá és sírtam. Próbáltam megnyugodni, de nem ment egyszerűen, szóval eltelt egy kis időbe, míg végre sikerült. Ekkor felnéztem Mikera és szemeiből láttam, hogy sejti mi a helyzet, de tudatni is akartam vele biztos ami biztos. Így elmondtam neki mi nyomaszt.
- Tudod rémálmom volt, amibe ő szerepelt és az álmomba meghalt, emiatt nagyon aggódom, nem tudom mi van vele évek óta és rohadtul hiányzik. - elpanaszoltam mindent, mire újra rámjött a sírhatnék és be is könnyeztem kicsit. Mike csak sóhajtott egyet és tovább simogatott.
- Ugye tudod, hogy egy ninja és tud vigyázni magára? - nézett egyenesen a szemembe, mire én biccentettem.
- Tudom, de akkor is aggódom érte. - Mike bólintott, majd hirtelen elengedett, amit nem tudtam hova rakjak és kérdőn néztem most mit akar, viszont csak mászkálni kezdett fel-alá, amiből tudtam, hogy jár az agya valamin. Mike mindig járkálni kezd ha gondolkodik, egyszer megkérdeztem tőle, hogy miért sétálgat, mire csak annyit válaszolt, így könnyebben megy neki a gondolkodás és sok minden eszébe jut.
- Rendben. - állt meg hirtelen Mike és felém fordult. Tudtam van valami terve, amire eléggé kíváncsi vagyok, így minden figyelmemet neki szenteltem.- Akkor mi lenne ha elutaznánk Ninjago Citybe és megkeresnénk? -mosolyodott el, mire megdöbbentem. Nem hittem a füleimnek. Elutazna miattam ennyit? Hiszen eléggé messze vagyunk Ninjago City-től. Repülővel körülbelül három óra lenne, ami azért elég sok. Meg mégis, hogy akarja megkeresni, ha nagyon nem tudunk róla semmit? Főleg úgy, hogy Ninjago City hatalmas és rohadtul elvesznénk ott.
- És ezt mégis, hogy gondoltad? Azt se tudjuk mi van vele, hol lakik, hogy találnánk akkor meg? Plusz mi van ha ő már elfelejtett? - zúditottam rá aggodalmaimat, mivel nem hinném, hogy megtaláljuk.
- Megkérdezzük a helyieket, hisz ők már tuti látták őket, tudják mi van a ninjákkal, mégis csak azt a várost mentették meg már rengetegszer. És biztos, hogy nem felejtett el, hiszen állandóan együtt voltatok. - válaszára picit elmosolyodva biccentettem és már kezdtem beleélni magam, mikor eszembe jutott valami, nekem kötelességem van. Itt van Jimmy rá kell vigyáznom, míg Nick dolgozik.
- És mi lesz Jimmyvel? - kéredeztem rá, közben a kint labdázó Jimmyre pillantottam, mire Mike csak elmosolyodott.
- Mi lenne? Nem mondtam mikor megyünk, hisz utazhatunk hétvégén is. Meg Nick is ki tud venni szabit, plusz neked is kell a kiruccanás-válasza jogos volt. Nem voltam még idén nyáron sehol, csak itt helyben a tengerparton, de akkor is Nick-kel, Jimmyvel és Mike-al. Szóval jó lenne már elutazni valahova.
- Nem lesz gond? - vontam kérdőre még mindig, mert azért tartottam egy kicsit ettől az utazástól.
- Dehogy lesz - rázta meg a fejét Mike- Nick úgyis megérti és mondtam utazhatunk hétvégén is, bár holnap még szabin vagyok szóval holnap jó lenne. - mondta, mire egy kicsit megdobbant a szívem. Már holnap utaznánk? Erre én nem vagyok felkészülve. Nagyon szeretném látni, de hogy már holnap. Kicsit gyors, vagy nem tudom.
- Tényleg holnap? - kérdeztem tőle még mindig kicsit megszeppenten, mivel elég hamar itt lesz. Mike csak biccentett, majd elővette a telefonját, gondolom Nick-et akarja felhívni megbeszélni a dolgokat, szóval inkább csak hagytam és kimentem Jimmyhez.
- Na nem untad még meg? - ültem le a fűbe és csak figyeltem Jimmyt, aki éppen a kis focikapura rúgta a labdát, ami a hálóba gurult. Kérdésemre Jimmy csak fejet rázott, majd felém fordult.
- Nem, bár egyedül nem olyan izgalmas.
- Mindjárt kijön Mike is és akkor megkérdezheted tőle játszik-e veled. Viszont ha nem baj én most kihagynám. - Jimmy szemei felcsillantak, gondolom azért, mert nagyon szeret Mike-kal focizni, plusz Mike is vette neki ezt a kis focihálót, hogy meccsezni is tudjanak egy az egy ellen, amit Jimmy nagyon élvezett. Kész focista már lassan, suliba is jár edzésekre, amik nyáron is vannak és néha én szoktam elvinni rájuk. Nagyon ügyes amúgy.
- Rendben - biccentett és ekkor kijött Mike is, mire Jimmy egyből hozzá futott.- Játszunk egy az egy ellent? - kérdezte Jimmy, Mike pedig biccentett.
- Mindjárt jó? - Jimmy bólogatott és csak figyelt minket. Gondolom megvárja Mike-ot akkor. - Na szóval - fordult felém Mike- Megbeszéltem Nickkel azt mondta nem gond és akkor holnap vele lesz Jimmy. - Sejtettem amúgy, hogy nem lesz semmi akadálya, mégis picit megszeppentem, de ugyanakkor felcsillantak a szemeim, mivel végre van esély, hogy újra lássam őt. Remélem sikerül megtalálnunk.
- Elutaztok valahová? - nézett kérdőn Jimmy, mire biccentettem.
- Igen, de hozok neked majd valamit jó? - Jimmy elmosolyodott és biccentett, nagyon örülni szokott a kis ajándékoknak, szuveníreknek, aminek persze én örülök, hisz jó ha az embert feldobja egy kis apróság is. Ajh nagyon várom már, hogy Ninjago Citybe lehessek újra, mivel régen amúgy ott laktunk, hatalmas város tele fénnyel és emberekkel. Zsúfolt, de mégis szerettem ott lakni, mert ott volt nekem ő, aki mindig feldobta a napomat. De várjunk csak van még egy gond. - Mike - néztem fel rá aggódó szemekkel, mire kérdőn nézett- Gary nem fog örülni - mondtam ki, mitől tartok, Mike arcán pedig átsuhant valami, a düh és a nem érdekel keveréke.
- Nem érdekel Gary, ott rohad meg ahol van. Elmegyünk és kész, neki nincs ebbe beleszólása. - picit elmosolyodtam a válaszán, de azért aggódtam. Gary amúgy a mostani barátom, de Mike nem igazán kedveli, hiszen eléggé le akar korlátozni mostanában. Ez az utazás se fog neki tetszeni, de talán, hogy Mike velem lesz, nem lesz gond. Amúgy tervezem már azt egy ideje, hogy szakítok vele, de sose mertem. Félek, hogy begurul és a végén nekem lesz bajom. Bár tudom Mike rendőr meg minden, de Garyt nem nagyon érdekli, szóval igen. Nem egyszerű eset az már biztos- Néztem már járatot is és foglaltam jegyet, szóval megyünk és kész. - jelentette ki, mire én meglepődtem. Nagyon komolyan gondolja, és amit így komolyan vesz az úgyis lesz. Vagyis holnap elutazunk Ninjago Citybe, hogy találkozhassak vele. Nagyon örülök neki és hálás is vagyok Mike-nak, hogy segíteni akar. Bár mindig is ilyen volt, ahol tudott segített vagy védelmezett. Nem is tudom, hogy köszönjem meg neki. Amíg ezen gondolkoztam Mike és Jimmy, már neki álltak focizni, én pedig mosolyogva néztem őket. Ekkor még nem is sejtettem, hogy innentől az életem fenekestül felfordul.
¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

To be countined...