Ninjago: Egy új kezdet /Átírás Alatt/

2. rész

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

Éjjel alig aludtam valamit az izgalom miatt, viszont nem éreztem magam fáradtnak, sőt ellenkezőleg, úgy észleltem, mintha tele lennék energiával, így amint megszólalt a telefonomon az ébresztő, kipattantam az ágyból és lesiettem a konyhába. Elkezdtem reggelit készíteni, plusz az útra is pakoltam el szendvicseket. Éppen végeztem és pakolni kezdtem, mikor lépteket hallottam meg a lépcső felől. Gondolom Mike is felébredt, hiszen lassan indulunk. Igazából két és fél óra múlva indul a repülő, de el kell készülni, majd a repülőtérre menni és ott becsekkolni stb. Mikor Mike a konyhába lépett kicsit meglepett fejet vágott, szerintem azt hitte én is akkor kelek mint ő, viszont engem hamar kidobott az ágy.
- Hát te ilyen korán ébren vagy? - kérdezte és a pulthoz lépett, kávét szeretett volna lefőzni magának, de észrevette, hogy már megcsináltam, így csak töltött egy csészébe és kortyolgatni kezdte. - Mégis mikor keltél?
- Hát nem is nagyon aludtam - valtam be neki az igazat, a tarkómat vakargatva. Mike sóhajtott egyet, majd leült az asztalhoz.
- És miért nem? Megint rosszat álmodtál?- nézett rám kérdő tekintettel, mire én nemlegesen megráztam a fejemet. Most egyáltalán nem ez állt az álmatlanságom hátterében, amit neki is elmagyaráztam.
- Nem most szerencsére nem, csak az izgalom miatt nem tudtam aludni. Egyszerűen alig várom, hogy újra láthassam őt, remélem sikerül megtalálnunk - mondandóm végén Mike elmosolyodott, meg a tekintetében úgy láttam mintha megkönnyebbült volna kicsit.
- Meg fogjuk találni, ebben biztos lehetsz. Legalábbis addig nem tervezek eljönni, míg nem találkoztunk vele. - válaszán kicsit meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy ennyire komolyan veszi ezt, viszont örültem neki. Így talán tényleg sikerül összefutni Cole-lal. Mike megreggelizett, míg én elmosogattam, majd kicsit komolyabbra vált a hangulat.- Gary-vel mi van? - kérdezte, mire nyeltem egy aprót. Tegnap beszéltem vele még este, de nem repesett az örömtől. Nem is akarta, hogy elmenjek, de nem érdekel. Nem fog korlátozni semmiben, sőt gondolkodok rajta, hogy szakítok vele, ha visszatértünk Ninjago City-ből, tegnap nem volt erőm erre.
- Nem érdekel a véleménye - vontam vállat, mire Mike mosolyogva biccentett, azt hiszem tetszett neki a válaszom, bár megértem, nem tudja már elviselni Gary faszságait, már én se. Sokszor mondta, hogy hagyjam el, de mivel szerettem nem tettem, viszont most már betelt a pohár nálam is.
- Na ez a beszéd. - mosolygott tovább, majd az üres csészét a mosogatóba tette.- Megyek felöltözök- mondta és elindult felfelé. Nekem is át kéne lassan öltöznöm, hiszen még pizsiben vagyok. Gyorsan felszaladtam a szobámba és a szekrényemhez léptem. Valami szép ruhát szeretnék felvenni, ha már nagy városba megyünk. Kivettem egy hosszú farmernadrágot, valamint egy rövid ujjú világos blúzt, aztán a fürdőszoba felé vettem az irányt. Gondoltam ott felöltözök, úgyis szeretnék még fogat és arcot is mosni, hajamat megcsinálni, meg egy kis smink se árt. Miután végeztem mindennel visszamentem a konyhába és elpakoltam a táskámba, amit vinni szeretnék. Tehát belekerültek a szendvicsek, innivaló az útra, pénztárca, fülhallgató, elraktam a telefon töltőmet is, hátha fel tudom majd rakni valahol töltőre, elpakoltam a halvány rózsaszín rúzsomat is ha az, amit felkentem lejönne, meg a szempillaspirálomat is. A táskámba raktam még a kulcsomat is, aztán becipzároztam. Azt hiszem én indulásra készen vagyok, bár még van felóránk míg a repülőtérre megyünk, na sebaj, legalább nem kell kapkodnom. A cipőmet is felvettem már és csak ültem a konyhába a telefonomat nézegetve. Anyira várom, hogy Ninjago City-be érjünk, emiatt eléggé izgatott vagyok. Indulni szerettem volna már, de tudom attól én, hogy hamar készen lettem sajnos a repülő nem indul előbb, pedig most jól jönne. Úgy pár perc múlva Mike is elkészült és lejött a konyhába. Amikor meglátta, hogy én már indulásra készen vagyok meg se lepődött, csak elkuncogta magát.
- Azért ennyire nem kell sietni - mosolygott még mindig, majd leült mellém.
- Tudom - sóhajtottam egyet - de annyira várom, hogy újra láthassam. Nem bírok magammal. Izgulok. Tényleg mi van ha nem találjuk meg? Vagy fel se ismer? -egyre jobban aggódtam, lehet a semmi miatt és minden jó lesz, de mi lesz ha potyára megyünk és az egész napunk elvész emiatt?
- Mondtam már ha kell estig ott maradunk csak, hogy megtaláljuk és tuti felismer majd, hiszen az egész gyerekkorotokat együtt töltötétek.- Mike probált nyugtatni, de egyre jobban csak túl gondoltam a dolgokat.
- Igen. De már nem vagyok gyerek. Felnőttem azóta. - sóhajtottam egy aprót. Hát igen felnőtt nő vagyok, megváltoztam azóta teljesen, kizárt hogy felismerjen.
- Az nem baj. Én tudom, hogy tudni fogja ki vagy, hiszen te is felismerted hirtelen a tévében. - válaszolt Mike, mire kicsit megnyugodtam és elmosolyodtam. Emlékszem épp a híreket néztem, amikor észrevettem őt a háttérben. Ninjago Cityt megtámadták és ő harcolt az ellenséggel. Mike is itthon volt akkor és elkezdtem kiabálni neki, hogy Cole van a tévében. Mike először nem akarta elhinni, de végül bemondták a ninják nevét és kiderült tényleg ő az. Nem gondoltam volna, hogy ninja lesz belőle, mivel az apja teljesen más pályára szánta, de úgy néz ki Cole inkább a saját útját járta. Ennek amúgy nagyon örülök, hiszen így azt csinálhatja, amit szeret.
- Igazad lehet -biccentettem és reméltem tényleg így lesz. Nagyon örülni fogok ha újra láthatom a mosolyát és talán lassan ez a kívánságom teljesülni is fog. Kezdek egyre izgatottabb lenni.
- Na de lassan húzd a cipőd és menjünk, még tankolni is szeretnék mielőtt a reptérre megyünk.
- Ümm- szakítottam félbe Mike-ot, közbe a lábamra néztem - már rajtam van a cipőm is egy ideje -mosolyodtam el, mire Mike is lecsekkolta, hogy van-e rajtam cipő, majd elég furán nézett rám, kicsit elkuncogtam magam.
- Te tényleg nem bírsz már magaddal - rázta meg a fejét nevetve, aztán Mike is felvette a cipőjét - Na akkor indulás - lépett ki az ajtón, én pedig felkaptam a táskám és követtem őt. Beszálltunk mindketten az autóba, majd elindultunk. Mike ahogy mondta előbb a benzinkútra igyekezett, ott tankolt és indultunk is tovább. A reptérre érve mégjobban elöntött az izgatottság, már csak két óra körülbelül és Ninjago Citybe érünk, kíváncsi vagyok mennyit változott a város, mivel egy párszor újra lett építve és rengeteget fejlődött a technika miatt, ami Cyrus Borgnak köszönhető. Itt vidéken is történt egy pár változás, de ott jóval több, szóval biztos látványos lesz. Mike átvette a jegyeket, én meg leültem egy székre és csak vártam. Egy óra múlva indul a mi gépünk, de én már most felszállnék rá, bár még nem lehet. Mike végzett, aztán odajött hozzám és leült a mellettem lévő székre.
-Izgulsz? - kérdezte, mire én biccentettem egyet.
- El se hiszed mennyire. Remélem összefutunk vele, olyan jó lenne végre újra látni. - mosolyogtam rá, Mike pedig viszonozta. Tuti szét fogom ölelgetni, ha találkozunk. Úgy hiányzik már.
- Nyugi elhiszem- adott Mike egy buksi simit. Ezt gyerekkorunk óta csinálja amúgy, ilyen szokásává vált. Eleinte zavart, de most már kellemes és jól esik a simogatása. Cole is átvette ezt a szokását Mike-nak, de az övé mindig olyan másabb volt, emlékszem mindig csillogó szemekkel néztem Cole-t ilyenkor. Rengeteg hülyeséget csináltunk együtt, de volt, hogy Mike is beszállt és akkor hárman rosszalkodtunk, a szüleink meg ilyenkor csak fogták a fejüket. Egyszer volt, hogy kiszaladtunk az esőbe és a sárban játszottunk. Mikor bementünk tiszta koszosak voltunk, emiatt anyum rögtön bevágott minket a meleg vízzel teli kádba. Persze erre azért is szükség volt nehogy betegek legyünk, bár nem úsztuk meg és mindhárman megfáztunk. Két hétig tuti az ágyat nyomtuk. De volt, hogy kaja csatát rendeztünk, ami után a konyha elég szépen nézett ki, akkor ki is kaptunk és egy hétig segíteni kellett nekünk takarítani a ház körül. Meg történt egy pár vicces esett még, de azokról később mesélek. Amúgy az az egy óra amíg vártunk, az hamar elment és megszólalt a hangosbemondó, ami bemondta a mi repülőnket, így felpattantunk és a járathoz igyekeztünk. Mielőtt felmehetünk volna, előtte átvizsgáltak minket, hogy nincs-e nálunk olyan eszköz, ami tilos a repülőn. Mivel nem találtak semmi gyanúsat, így elengedtek minket és felülhetünk a gépre. Pontban tíz órakor pedig felszálltunk és úton voltunk Ninjago Citybe. Csak reménykedni tudok benne, hogy minden jól sikerül és találkozunk ott.

To be continued...