reminder; styles

o n e

"A faszom ki van már a hegymászástól." káromkodtam hisztérikusan.

"Lucy, gyere mert lemaradsz!" kiállított a Elena.

"Komoly télen kellett elmenni a hegyekbe túrázni?" hisztiztem E — nek.

"Szerintem tök jó ez a kis környezetváltozás!" szippantott egy nagyot a levegőből.

"Soká érünk oda?" ültem le egy kőre.

"Egy — két kiló méter."

"Egy barlanghöz megyünk?"

"Aha, James atya azt mondta először oda."

"Sok értelme van ennek.." sóhajtottam lemondóan.

Még gyalogolunk egy jó sokat és nagy nehezen odaértünk.

"..Szóval gyerekek, oda kéne bemászni." fejezte be a "kis" monológját James atya. Most csak szórakozik..

"Lucy! Hé, Lucy, hallasz? Gyere!" kiabált nekem valaki a barlang belsejéből. Fújtatva elindultam.

Bent vaksötét volt, de tényleg. Az orromig nem láttam el. Valaki hátulról megfogta a vállam.

"Gyerünk mássz." suttogta.

"Basszus már, William, a frászt hozod rám." hátranéztem, de nem volt sok értelme.

"Te nem akarod megnézni mi van belül?" kérdezte.

"Te, csak lámpával is alig látok.."

"Nekem nem kell ez a szar." kikapta a kezemből a lámpát és földhöz vágja. Összerezzentem.

"Jézusom, mit művelsz? Bajunk is eshet fény nélkül!"

"Dehogyis, fogd meg a kezem." szó nélkül megfogtam. Ez a gyerek hihetetlen. Olyan mint egy majom.

★···★

Oké, asszem' megvagyunk a nehezével. Kijutottunk élve. Lehet vagy százszor elestem, és konkrétan már nem érzem semmim, de jól vagyok.

Letáboroztunk. Kaptam az alkalmon, és Willhez mentem. Épp a havetjaival nevetett valamin.

"Ahm, hé." szólítottam meg talán nem túl kedvesen, de azonnal abba hagyta a röhögést és rámnézett.

"Csak szerettem volna megköszönni a segítséget." mosolyogtam.

"Nem tesz semmit." mosolygott ő is. Indult volna vissza, de engem nagyon érdekelt valami.

"Amúgy egy kérdés: hogy tudsz ilyen jól mászni?"

"Amikor apám fiatalabb volt hegymászó volt és volt hogy elvitt engem és a nővéreimet magával." bólintottam majd elléptem tőlük. Még kaptam egy "hú, de jó segged van" — t az egyik sráctól. Na de srácok..A hallásom még jó.

"Indulunk tovább!" kiabálta el magát Rebeca. Remek.. Felvettük a kis batyunkat és elindultunk.

Elég sűrű volt a köd. És én nagyon is lemaradtam a többiektől, mivel a barlangban szereztem egy kisebb sérülést. Hangokat hallottam a hátam mögül és.. tulajdonképpen minden irányból. Ez megrémisztett. De azzal nyugtattam magam, hogy biztos csak a madarak.

Csak mentem előre sírtam magamban, hogy minek jöttem el erre a szar programra. Azt vártam, hogy végre kiérjünk az erdőből és haza mehessek vámpír naplókat nézni.

Hirtelen nagy köd vett körül és már nem láttam a többieket. Oké, semmi pánik úgyis megtalálod őket — mondta a belső hangom. Annyira már nem voltam nyugodt amikor hangokat hallottam magam mögül. 

Valaki visszarántott hátulról. Szorosan befogta a számat és megmarkolta a nyakamat.

''Ha megmukkansz, megöllek.'' suttogta.

Sziasztok, ez lenne a blogom első része. Lehet nem lett nagy cucc, de elég kezdő vagyok.

Köszönöm, hogy bíztattál, J💕