Figyelj Rám McVey! |James McVey Fan Story|

💐part 1💐

🕕2016.március 3.🕕
🕕csütörtök🕕

Egy újabb nap egy újabb esély hátha észrevesz életem szerelme…
Reggel kicsit korábban keltem ugyanis nem tudtam tovább aludni.
Csak forgolódtam az ágyban és azon gondolkodtam amit álmodtam.

💭A suli bál… Ahol együtt töltöttük az estét Jamessel. Olyan élethű volt… Lilivel beszélgetünk mikor mellénk sétál James és az egyik haverja Brad. Majd Lili és az új tánc partnere elmentek egyedül hagyva Jamessel. Először csak beszélgettünk majd később arra lettem figyelmes, hogy James csillogó zöld íriszeit már nem látom csak ajkait amelyek vészesen közelednek az enyémhez… Majd elcsattant az első csókunk…💭

A telefonom hangja szerte szét oszlatta a világ legjobb álmát…
Kis káromkodás után kezembe vettem a telefonom melyen egy értesítés jelent meg

Lili💞: Hali! Nem megyek suliba a tesóm beteg lett és be kellett hozni a kórházba. Sajnálom, de tudd, hogy ma irodalom órán csoportos munka lesz 😉szorítok érted!

Lia : Szió! Jobbulást a tesódnak 😙
Nem lesz valami jó napom akkor…na de mindegy.

Felálltam a szekrényemhez sétáltam amiből kivettem egy szürke csőfarmert és a kedvenc bordó bulcsimat.
A fürdőszobába igyekeztem ahol elvégeztem a regeli teedőimet, majd egy gyors reggeli utan elindultam a buszmegállóba.
Bedugtam a fülesem és egy random lejátszási listát indítottam el rajta…

A buszmegálló körülbelül 10 percnyire van a házunktól leültem a padra és néztem az elsuhanó autókat.

— Szia Lia! — köszönt Daniel az legjobb fiú barátom.

— Hali! — vettem ki a fülemből a fülhallgatót.

— Lili nem jön ma? — ült le mellém.

— Be kellett vinni a tesóját a kórházba— mosolyogtam a mellettem ülő fiúra.

— Szegény Cody —mondta az út másik felét nézve.

— Lia Carter most rögtön dobd el az a virágot! — Fordult röhögve felém.

— Igen is főnök —tettem eleget kérésének és ledobtam a földre a világ szálat.
Daniel csak annyit tud, hogy szerelmes vagyok egy fiúba, de azt nem tudja ki az aki miatt ennyire babonás lettem…

— Gyere itt a busz szálljunk fel — fogta meg a kezem és félszálltunk a buszra.
Mi vagyunk a legszerencsésebbek, mert itt áll meg elsőnek a busz ezért mindig van helyünk.
Leültünk a legutolsó ülésekbe és tovább folytattuk a beszélgetést míg a sulihoz nem értünk…