A szemeim már le akartak ragadni, de akárhányszor éreztem a határt, akkor jött Ő és visszarángatott onnan. Rengeteg módszert alkalmazott a kínzásomra. Ordított, elgáncsolt, énekelt, vagy csak egyszerűen bökdösött. Az agyam már-már fel akarta mondani a szolgálatot. Sose éreztem magam ennyire kimerültnek. A vége felé nem tudtam megkülönböztetni a képzeletet a valóságtól. Feküdtem a hófehér szobában és bámultam a plafont. Lucifer törökülésben ült mellettem és egy dalt énekelt. Ismerős volt, de nem tudtam rájönni mi lehet. A szövegből pedig csak a "devil" szót tudtam kivenni. Aztán elhallgatott. Én naív pedig azt hittem, hogy végre eltűnt. Lehunytam a szemem és vártam a megváltást. Helyette azonban csak egy apró érintést éreztem a számon. Először fel se fogtam mi történik, majd hirtelen kipattantak a szemeim, hogy rögtön Lucifer vigyorgó képével találjam magam szemben. Sietve felültem és az ágy támlájához húzódtam.
- Ez még tőleg is aljas volt. - Töröltem meg a számat a kézfejemmel.
Ő pedig csak nevetett, majd énekelt tovább.
- "Kiss the Devil..."
